Vagyonosodási kérdőív jellemző kérdései

1)      Megélhetésére fordított összeg éves bontásban (közüzemi díjak, napi életvitel költsége, ruházkodás)?

2)      A vizsgált időszakban hány kereső személy és hány eltartott volt a családjában, mennyi volt az összes nettó jövedelem?

3)      A Vizsgált időszak volt-e főállású illetve mellékállású munkaviszonya – ha igen, pontosan hol, és mennyi volt az éves bruttó keresete havi bontásban? Rendelkezik-e erről munkáltatói igazolással?

4)      A vizsgált időszakban éves bontásban milyen további jelentősebb kiadásai vannak (pl: külföldi utazás, nagyobb értékű tartós fogyasztási cikk vásárlás, műtárgy vásárlás stb.) és ezek milyen összegeket tettek ki?

5)      A vizsgált időszakban rendelkezett, illetve rendelkezik-e belföldi, illetve külföldi pénzintézetnél vezetett számlával (bank-, befektetési, értékpapír-, devizaszálával stb.) –ha igen, melyik pénzintézetnél, és mi a számla azonosítási száma?

6)      A vizsgált időszakban nyújtott-e kölcsönt? Ha igen, kinek, mikor és mekkora összeget? Vissza lett-e fizetve? Ha igen, mikor és milyen összegben?

7)      A vizsgált időszakban kapott-e jelentősebb (100.000,- Ft-ot meghaladó) összegű kölcsönt vagy hitelt pénzintézettől vagy magánszemélytől, családtól, rokontól, ismerőstől – ha igen, pontosan kitől, milyen összeget és mikor? A kérdéses összeg részben, vagy egészben visszafizetésre került-e ha igen, mikor és milyen összegben?

8)      A vizsgált időszakban vásárolt e gépjárművet (légi és vízi is) ha igen, mikor, milyen típusút, rendszámút, (nyilvántartási számú), mennyiért illetve ha értékesítette, akkor mikor és mennyiért?

9)      A vizsgált időszakban külföldről származó bevallási kötelezettség alá eső, illetve nem eső jövedelemmel rendelkezett-e? Ha igen, akkor kitől, milyen országok vonatkozásában, mikor és mekkora összegben keletkezett jövedelme?

10)  A vizsgált időszakot megelőzően rendelkezett-e megtakarítással? Ezek honnan származtak, miben testesültek meg (pl: készpénz, bankbetét, értékpapír, stb.), milyen dokumentumok igazolják azok meglétét?

11)  A vizsgált időszakban részesült-e örökségben, kapott-e nagy értékű ajándékot vagy kártérítést? Ha igen, kitől, mikor és milyen összegben?

12)  A vizsgált időszakban volt-e ingó értékesítésből, tartási életjáradéki vagy öröklési szerződésből, kamatból, osztalékból, árfolyamnyereségből, ingatlan bérbeadásból, nyereményből származó bevétele illetve jövedelme – ha igen pontosan miből, kitől, mikor és mennyi? (Kérjük, pontosan nevezze meg az értékesített ingóságot, ingatlant, osztalékot kifizetőt, a bérbe adott ingatlant, stb.)

13)  A vizsgált időszakban kapott-e jelentősebb összegű kölcsönt hitelintézettől vagy magánszemélytől, rokontól, családtagtól, ismerőstől? Ha igen kitől. mikor és mennyit? A kölcsön már visszafizetésre került? Ha igen, mikor és milyen összegben?

14)  A vizsgált időszakban ingatlan vagy ingó értékesítésből származó jövedelme volt-e?

15)  A vizsgált időszakban volt-e nyereményből, bérbeadásból, árfolyamnyereségből, osztalékból, kamatból, öröklési-, életjáradéki-, tartási szerződésből származó jövedelem? Ha volt kitől, mikor és mennyi?

16)  A vizsgált időszakban mely gazdasági társaságban volt, illetve jelenleg is tulajdonos? Ha igen, akkor mikor, milyen módon és mennyiért jutott hozzá a tulajdonrészhez?

17)  A gazdasági társaságok részére a vizsgált időszakban tagi hitelt, vagy kölcsönt nyújtott-e, esetleg más címen bocsátott-e pénzeszközöket a gazdasági társaság rendelkezésére? Amennyiben igen, pontosan mikor, kinek, és milyen összegben, azt visszakapta-e már, ha igen mikor?

18)  A vizsgált időszakban milyen ingatlanok voltak, illetve vannak a tulajdonában, azokat mikor, mennyiért és milyen jogcímen szerezte, illetve szüntette meg tulajdonjogát (pl: adás-vétel, örökség, ajándék, építés stb…)?

19)  A vizsgált időszakban végzett-e valamilyen önálló tevékenységet (pl. megbízási jogviszony, bérbeadási, vállalkozói tevékenységet stb.), ha igen, mi volt ez a tevékenység, és azt az adóhatósághoz bejelentette-e? Az abból származó nettó jövedelme mennyi volt az éves szinten havi bontásban?

20)  A vizsgált időszakban volt-e főállású-, illetve mellékállású munkaviszonya? Ha igen, hol dolgozott és mennyi volt a bruttó munkabére? Rendelkezi-e erről munkáltatói igazolással?

21)  A vizsgált időszakban épített-e akár saját maga akár más személy részére? Ha igen akkor mikor és milyen összegért vásárolta azt a telekingatlant, amelyre építkezett? Amennyiben építkezett az építést mikor kezdte meg? Az építési engedélyt mikor kérte és milyen ingatlant épített (jellege, területe). Az építkezésnél ki volt a kivitelező az ingatlan építésére milyen összeget fordított az egyes években. Összesen milyen összegbe került a teljes építkezés megvalósítása? Amennyiben házilagos kivitelezés történt akkor kik dolgoztak az építkezésen? Rendelkezik-e az építkezéshez kapcsolódó számlákkal, bizonyító erejű dokumentumokkal? Az építő anyagot honnan szerezte be? Az építés mikor fejeződött be? Illetve mikor várható a befejezése? Ha befejeződött, akkor a használatba vételi engedély kiadásra került-e. Ha igen akkor mikor? Jelenleg becslése szerint mennyit ér az ingatlan?

22)  Milyen egyéb, a korábbiakban meg nem említett bevételben, jövedelemben ideértve az adómentes bevételeket is – részesült a vizsgált időszakban, azokhoz milyen jogcímen, összegben, és mikor jutott hozzá?

 Az értesítésben az adóhatóság tájékoztatja az eljárás alá vont adózót, hogy amennyiben nyilatkozatot tesz a fenti kérdésekre, akkor állításait dokumentumokkal kell igazolnia, melyeket az adóhatóság rendelkezésre kell bocsátania. A vagyonosodási kérdőív a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Továbbiakban: Ket.) szerinti nyilatkozatnak mindősül, amelynek benyújtásáról az adózó szabadon dönthet, az adóhatóság nem kötelezi a kérdőív kitöltésére. Az adózó a kérdőívben felsorolt kérdéseken túl is tehet nyilatkozatot, illetve a kérdőívben felsorolt kérdésekre a választ megtagadhatja.

A dokumentumokat az eljárás alá vont adózó vagy szabályos meghatalmazással rendelkező képviselője jogosult átvenni.

Ha az adózó megkapja az értesítést, de nem jelenik az idézésben megjelölt időpontban az adóhatóságnál és meghatalmazott útján sem gondoskodik képviseletéről és ily módon akadályozza az ellenőrzést, akkor mulasztási bírság kiszabásának van helye.

Az ellenőrzési eljárás az idézés vagy az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésével kezdődik. Az adóhatóság mellőzheti az előzetes értesítés kiküldését az adózónak, ekkor az ellenőrzés a megbízólevél átadásával kezdődik.

Ha az adózó vagy meghatalmazottja, vagy képviselője a megbízólevél átvételét megtagadja, erről két hatósági tanú előtt jegyzőkönyvet vesznek fel és ettől az időponttól kezdődik az ellenőrzés [Art. 93. § (2) bek.]. Az ellenőrzési határidők számítása szempontjából a megbízólevél átadása a mérvadó.

 Az adóhatóság apró trükköket alkalmaz a vagyonvizsgálatoknál. Aki figyelmetlen, könnyen csapdába nyilatkozhatja magát.

Bankkártyás kérdés

Nem olyan régen vezette be a vagyongyarapodási kérdőíveken az adóhatóság azt a kérdést, hogy becsülje meg az adózó: arányaiban mennyit költ bankkártyával és mennyit készpénzben.

Hol itt a csapda? Ha például beírjuk, hogy kiadásainkat 20 százalékban bankkártyával fizetjük, a többit készpénzből, akkor könnyen rúghatunk öngólt. Az adóhivatal ugyanis ilyenkor a bankszámlán látható költésekből arányosítva kiszámolja (saját nyilatkozatunk alapján) mennyit költhettünk még, s megkérdezi, honnan volt rá adózott pénzünk. Ha rosszul becsültük meg a költésarányt, akkor kvázi bevallunk olyan készpénzes jövedelmet, ami nem is volt, s megfizethetjük rá az adót, meg a bírságot.

Készpénzes kérdés

Szintén nem olyan régen firtatja az adóhivatal, hogy tartottunk-e otthon nagyobb összegű készpénzt, s ha igen mennyit, meddig és milyen okból.

Miért fontos az óvatosság? Ha valaki pénzt vesz fel a bankszámlájáról, akkor az ellenőr feltételezheti, azért teszi ezt, hogy elköltse. Ha tehát azt írjuk a kérdőíven, hogy nem tartunk otthon nagy összegű készpénzt, akkor arra megerősítjük: elköltöttük, amit felvettünk. Így aztán nem mondhatjuk, hogy valamilyen későbbi kiadást mégis ebből a már elköltöttnek vett pénzből fizettünk, akkor sem, ha ez ténylegesen így volt.

Az adóhatóság kialakult gyakorlata szerint, az nem tekinthető „életszerűnek”, hogy egy személy, a jelenlegi banki kamatok ellenére, a meglévő nagyobb összegű készpénzét hosszabb időn keresztül otthon, a „párna” alatt tartja. Az adóhatósági gyakorlat kialakította, hogy mi tekinthető hosszabb időnek. Ez alapján, a 2-8 hónap (adózótól függően) az az időszak, melyet az adóhatóság elfogad (különösebb indok nélkül) a készpénz otthoni tárolására.

A nemrégiben született bírósági eseti döntések az életszerűtlenséget, mint kifejezést rendre visszautasították és rögzítésre is került az adózók által már régóta hangoztatott álláspont, miszerint más életszerű egy gazdagabb és egy középosztálybeli személy részére. Ennek megfelelően, a felkészültebb revizorok a jegyzőkönyvükben, illetve a határozatukban már nem az életszerűtlenség kifejezést, hanem immáron egy jogi kategóriát, a hitelt érdemlőséget használják.

Tehát rögzíthető, hogy jellemző és gyakori adózói hivatkozás az, hogy a készpénzt otthon tartották, a „párnájuk” alatt. Az adózók gyakran hangoztatják, hogy nem található olyan jogszabályi hivatkozás a magyar jogrendszerben, mely arra kötelezné a magánszemélyeket, hogy a pénzüket bankban tartsák. Rögzíteni szükséges, hogy valóban nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely meghatározná azt, hogy hol tarthatja a magánszemély a megtakarítását.

Azt azonban fontos megérteni, hogy az adóhatóság nem is állítja azt, hogy kötelező lenne bankban tartani a rendelkezésre álló pénzállományt. Az adóhatóság mindösszesen egy vélelmet állít fel (ezen lehet vitatkozni, hogy mennyire jogszerű) arra vonatkozóan, hogy az adott készpénzt az adózó egyéb szükségleteire költötte el, ahelyett, hogy valóban otthon tartotta volna. Az adóhatóság rögzíteni szokta, hogy amennyiben valóban a megtakarítás és a készpénz gyűjtése motiválta az adózót, úgy ebben az esetben a meglévő készpénzt bankszámlára helyezte volna el, hiszen ebben az esetben a pénz kamata is további megtakarítás növekedést eredményezett volna.

Az adóhatóság fenti érvelése – álláspontom szerint – nem áll teljes mértékben összhangban a hatályos jogszabályokkal, mint ahogy az sem, hogy az adózóra hárítja ezekben az esetekben a bizonyítási kötelezettséget a megtakarított készpénz megléte vonatkozásában. Azt azonban szükséges rögzíteni, hogy amennyiben az adóhatóság a fenti logikát nem alkalmazná, úgy a vagyonvizsgálat, mint ellenőrzés típus megszűnhetne, hiszen valamennyi adózó, az akár több éven keresztüli, otthoni készpénz tartásra hivatkozna a vizsgálatok során.

Nem szabad elfelejteni azt, hogy az otthoni készpénztartás nem más, mint egy adóhatósági vélelem. A revízió azt vélelmezi, hogy a korábban igazolhatóan megszerzett bevételt az adózó nem otthon tartotta, hanem azt, 2-8 hónap alatt saját, az adóhatóság által nem látható kiadásokra költötte el. Az adóhatóság ezen álláspontja azonban egy megdönthető vélelem. Az adózónak ebben az esetben bizonyítania szükséges, hogy a készpénz valóban otthon történt tárolásra, akár több éven keresztül, egészen azon kiadásig, melyre az adózónak az adóhatóság álláspontja szerint nem lehetett egyéb forrása.

Nézzük azonban meg azt, hogy melyek azok a hivatkozások, melyeket az adóhatóság elfogad, illetve nem fogad el a készpénz tárolása vonatkozásában.

a)      A lehetséges bizonyítási eszközök közül kiemelkedőnek tűnik a tanúbizonyítás. A megtakarítás bizonyításának nehézsége pontosan abban rejlik, hogy nem csak azt szükséges igazolnia a tanúnak, hogy az adózó készpénzt tartott otthon, hanem azt is, hogy az a kiadáskor még rendelkezésre állt, illetve azt is, hogy mennyi volt a megtakarítás pontos összege. Az előbbiek igazolása nem tűnik egyszerű feladatnak, már csak azért sem, mert aki nagyobb összeget tart otthon, az elsődlegesnek tekinti a diszkréciót.

b)      Van egyéb bizonyítási eszköz is a tanúbizonyításon kívül, mely egy konkrét esetben elfogadásra is került az adóhatóság részéről. A konkrét esetben az adózó több millió forint megtakarított pénzösszeget tartott otthon, melyet az adóhatóság az alapvizsgálat során nem fogadott el. Az adózó állította, hogy egy ingatlan vásárláshoz szükséges önerőt (melynek összege több millió forintot tett ki), több éven keresztül otthon tartott megtakarításból fedezte. Az adóhatóság az ellenőrzés során nem fogadta el azon adózói hivatkozást, miszerint ilyen mértékű készpénzt otthon tartott, így az önerő összegét forráshiánynak, illetve adóhiánynak minősítette. Az adózó ezt követően fordult jogi képviselőhöz, aki immáron tájékoztatta az adózót a bizonyítási kötelezettségére. Kiderült, hogy a készpénz felhasználása előtt pár hónappal az adózó egy közokiratba foglalt végrendeletet készített, mely tartalmazta a készpénzes megtakarítás meglétét és a pontos összegét. A jogi képviselő az észrevételéhez csatolta a végrendelet közjegyzői másolati példányát, melyet azonban a revízió figyelmen kívül hagyott. Sajnos tendenciaként figyelhető meg hogy az adózói észrevételeket a revízió figyelmen kívül hagyja, nem vizsgálja meg kellő gondossággal. Ennek következtében az adózó fellebbezéssel élt, melyben kérte az adóhatóságot arra, hogy a közokiratba foglalt végrendeletben foglaltaknak megfelelően, a megtakarítás összegét fogadja el valósnak. A másodfokú adóhatóság az adózó hivatkozását elfogadta, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra utasította. Ugyan az új eljárásban a revízióval nem volt egyszerű megértetni a közokirat bizonyító erejét, de végül is az adóhatóság elfogadta az adózó megtakarításának meglétét és a vizsgálat megállapítás nélkül zárult le.

c)      A készpénz otthoni tartásának következő lehetséges bizonyítási módja, ha a magánszemély igazolni tudja, hogy akár az otthoni, akár banki széfben tartotta a megtakarítását. Az adóhatóság a készpénz széfben történő tárolását tehát elfogadja, azonban ehhez igazolni, bizonyítani szükséges azt, hogy az a széf valóban megtalálható volt az adózó otthonában, illetve a banki széf bérlése a vizsgálat alá vont időszakban fennállt. A banki széf igazolása egyszerűbb, hiszen a széf megnyitásával kapcsolatos dokumentáció beszerzése nem tekinthető nehéz feladatnak. További előnye a banki széfnek, hogy a revizorok is könnyebben elfogadják azt, hogy valamely személy a nagyobb összegű készpénzét banki, semmint otthoni széfben tartotta.

Fontos tudni, hogy a bankok nagyobbik része nem vezet nyilvántartást arról, hogy a széf bérlője mikor jelent meg a fiókban a széfhez történő hozzáférés céljából. Ennek megfelelően, a jelentős készpénz megtakarítás igazolása banki széffel kifejezetten egyszerűen történik.

Az otthoni széf igazolása már cizelláltabb kérdés. Az adózóknak sokszor okoz problémát annak bizonyítása, hogy az adott széf, már az adott vizsgálat alá vont időszak kezdetén a rendelkezésre állt. Ennek bizonyítására több lehetőség kínálkozik.

Az első az, ha megtaláljuk a széfet beépítő szakember igazolását a beépítésről. A minősített széfek beépítésekor ugyanis a beépítő szakember egy igazolást állít ki arról, hogy az adott széf milyen típusú, milyen biztonsági fokozatú és a kötelező jótállás figyelemmel kísérése érdekében a beépítés időpontját is rögzítik. Amennyiben ezen bizonylat megtalálható, az adóhatóság nem tehet mást, mint elfogadja az adózó hivatkozását annak vonatkozásában, hogy a nagyobb összegű készpénzét otthon, a széfben tartotta. Az esetek döntő többségében azonban az adózóknak nem áll rendelkezésre a beépítési bizonylat, így egyéb bizonyítási lehetőséget szükséges szemügyre venni. Az Art. rögzíti, hogy bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A fentieknek megfelelően, az adózónak több lehetősége is van arra, hogy a széf meglétét igazolja. Kézenfekvőnek tűnik a helyszíni szemle, azonban az nem fog célra vezetni, hiszen annak igazolására nem alkalmas, hogy a vizsgálat alapját képező időpontban is megtalálható volt a széf.

Az adózónak lehetősége van tanúbizonyítást igénybe vennie. A tanúbizonyítás, lévén, hogy jelenleg még a szabad bizonyítás érvényesül a vagyonvizsgálatok során, célravezető lehet. Fontos azonban az, hogy a tanú meggyőzze a revizort arról, hogy a tanúvallomása során elmondottak a valóságnak megfeleltek. További lehetséges bizonyítási mód, mely a tanúvallomásnál is célravezetőbb lehet, az a fényképes bizonyítás. Több esetben elfogadta az adóhatóság a széf meglétét, mint tényt a rendelkezésre álló – az esetek döntő többségében – családi fényképekből. Amennyiben nem rejtett széfről van szó, úgy a családi albumban található fényképek egy részén megtalálható a széf. Amennyiben ilyen bizonyíték áll a rendelkezésünkre, úgy az adóhatóság nem tehet mást, mint elfogadja a megtakarítás széfben történő tárolására történő adózói hivatkozást. A fentiekből látható tehát, hogy az otthoni, banki széf sok esetben segíthet az adózónak annak igazolására, hogy egy igazolhatóan megszerzett bevételt – amennyiben látható kiadás nem párosul mellé – hol tartott. Azt azonban hangsúlyozni szükséges, hogy a széf jövedelem igazolására nem alkalmas!

(Viszont lehet kombinálni a családi fényképen látható széfet és a végrendeletet oly módon, hogy fénykép készül a széfben lévő végrendeletről és az ott található készpénzről.)

 Teljességi kérdés

Már évek óta gyakorlat, hogy a vagyonosodási ellenőrzésnél úgynevezett teljességi nyilatkozatot kérhet az adóellenőr, de mostanában szinte sosem marad el ez a kérés. Arra vonatkozik, minden iratot becsatoltunk-e, aminek jelentősége lehet a vizsgálatnál.

Mi lehet itt a gond? Ha igennel válaszolunk, s később kiderül, hogy mégis elfeledkeztünk egy forrásról (ahonnan pénzt kaptunk), akkor mondhatja azt az adóhatóság, hogy már nem tudja elfogadni a dokumentumot, mert azt nyilatkoztuk, mindent beadtunk.

Megoldás? Beírhatunk a biztonság kedvéért nemleges választ. Persze erre kérhetik, hogy akkor adjunk be minden dokumentumot. Azonban ha ennek nem tudunk (rögtön) eleget tenni, akkor sem történik semmi.

Tényállás tisztázása

A tényállás teljes körű tisztázása kötelező a vagyonosodási vizsgálatok során is. Előfordulhat azonban olyan eset, hogy a bizonyítás során hivatkozott kölcsönt, vagy más eseményt nem ellenőrizte le az adóhatóság, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Jó tudni, hogy ezt nem teheti meg a hatóság.

Tájékoztatási kötelezettség

Sokszor volt probléma, hogy az ügyfelek azt mondták, nem is tudtak róla, hogy az adóhatóság vagyonvizsgálatot, s ezen belül becslési eljárást folytat ellenük, s csak az elkészült jegyzőkönyvből értesültek erről. Meg arról is, hogy nekik kellett volna bizonyítaniuk, mire, miből volt adózott fedezetük. Elég sok ügyfél hivatkozott is erre, s emiatt előfordult, hogy új eljárást kellett indítania az adóhatóságnak, ami hátráltattat a munkájukat.

Ezért aztán változtatott a hatóság a gyakorlaton. 1-1,5 éve többé-kevésbé eleget tesznek tájékoztatási kötelezettségüknek: előre, még a jegyzőkönyv elkészítése előtt értesítik az adózót arról, hogy megbecsülték vagyonát, költéseit, s hogy ha az adózó nem ért egyet, a bizonyítás az ő dolga. Ha mégsem küld ilyen értesítést a hatóság (ritkán előfordul), megtámadható az eljárás.

Bírság a vizsgálat alatt

Az adóhatóság által a vagyonosodási eljárás alatt kiszabott bírságokat nem túl erős érvekkel támasztja alá az adóhatóság, ez ellen felülvizsgálatot lehet kérni. Ez már csak azért is fontos lehet, mert az akadályoztatás időtartamával meghosszabbodhat a vizsgálat időpontja.

Jó, ha tudjuk

A vagyonvizsgálatok nagy része elsősorban továbbra is céges adóellenőrzésből indul (például, ha magas a tagikölcsön-állomány, ha adóminimalizálás jelei látszanak, vagy ha elmulasztjuk a bevallást). A nagy értékű ingatlan- vagy gépjárművásárlás, bejelentett nagy összegű ajándékozás, jóakaróink bejelentése és a társhatóságok vizsgálata is vezethet vagyonosodási vizsgálathoz. A végtörlesztés ténye viszont valószínűleg nem. Bár ez sem tejesen kizárt, mert Alkotmánybíróság (AB) elé került a törvénynek az a megállapítása, mely szerint a végtörlesztésre befizetett összegre nem lehet adóhiányt megállapítani. Ha ezt a szabályt elmeszeli az AB, akkor viszont kártérítést lehet kérni az államtól, mert az adózókat megtévesztették.

Házastársaknál, ha az egyik félnél vagyonosodási vizsgálatot kezdeményeznek, jó, ha a másik fél is azonnal elkezdi a felkészülést, mert szinte biztos, hogy rá is sor kerül. Érdemes vagyonmérleget összeállítani, megnézni, mivel lehet probléma. Ha például volt olyan bevételünk (kölcsön), amiről nem készült papír, azt utólag pótoljuk.

Változás még, hogy az adóhivatal küldeményeinél nem onnantól ketyegnek a határidők, amikor a (jogi) képviselő átvette a levelet, hanem akkortól, amikor az ügyfélnek kézbesítette a postás. Tehát ha ilyen történik, mindenképpen értesítsük a képviselőnket.

 Kapott kölcsön

A kapott kölcsönre hivatkozás gyakori, amikor az adózó vagyonosodásának a forrását így próbálja igazolni, mivel a kölcsön jellemzője, hogy az sem bevallási kötelezettség, sem pedig adófizetési kötelezettség alá nem esik.

A kölcsönügylet vizsgálata során az eljáró adóhatóság az írásbeli kölcsönszerződést megvizsgálja, tanúként meghallgatja az adózót és a kölcsönbe adót, tanúként az okirat elkészítésében közreműködő személyeket. Jogosult tehát a jogügylet minden elemének a vizsgálatára és ennek alapján a szerződést valódi tartalma szerint minősíti.

Jellemző módon azon adózók, akiknek az ellenőrzéssel kell szembenézniük, ügyvéd vagy közjegyző által ellenjegyzett okiratba foglalják a kölcsönadásra vonatkozó nyilatkozatukat. De az adóhatóság megszilárdult gyakorlata szerint – melyet a bírói gyakorlat is elfogad – ezen okiratok önmagukban nem alkalmasak a kölcsönadás hitelt érdemlő alátámasztására, mivel kizárólag a nyilatkozat tényét igazolják, és nem bizonyítják magát a kölcsönadás fizikai megtörténtét. Vagyis nem bizonyítják azt, hogy a megkötött szerződés alapján konkrétan meghatározható pénzmozgás volt a felek között, vagyis azt hogy a kölcsönszerződés teljesedésbe ment. Éppen ezért van szükség annak vizsgálatára, hogy a kölcsönadó rendelkezésére állhatott-e a kölcsönszerződésben szereplő összeg. Először csak nyilatkozattételre hívja fel az adóhatóság a kölcsönadót, hogy honnan állt rendelkezésére a kérdéses összeg, ha nyilatkozat ellentmondásos, hiányos vagy jövedelmi helyzete az adóbevallása alapján nem nyújthatott fedezetet a kölcsönadásra, akkor kezdeményezi a kölcsönadónál kapcsolódó vizsgálat lefolytatását.

Gyakorlati problémaként merült fel, hogy egyáltalán a kölcsönszerződésre kiterjed-e az adózás rendjében meghatározott iratmegőrzési kötelezettség. A hatályos jogszabályok alapján megállapítható, hogy mivel a fizetendő adó megállapításához a kölcsönszerződésre nincs szükség, hiszen a kölcsön összegéből jövedelmet nem realizál a magánszemély, így az iratmegőrzési kötelezettség sem terjed ki rá. Tehát az a sajátos helyzet állt elő, hogy bár a revizorok ragaszkodnak az írásbeli kölcsönszerződés meglétéhez, a jogszabályok alapján, iratmegőrzési kötelezettség nem terheli a magánszemély adózót. Tekintettel azonban arra, hogy bizonyos esetekben az adózóra hárul a bizonyítási kötelezettség, így mindenképpen ajánlott a kölcsönszerződés megőrzése, akár még az adott időszak elévülését követően is.

 Kapcsolódó vizsgálat

Gyakran kerül sor kapcsolódó vizsgálat lefolytatására magánszemélytől történő kölcsönfelvételkor, vagy amikor élettársi vagy házastársi vagyonközösségben szerez az adózó ingatlant vagy ingóságot. Az Art. szerint, ha az ellenőrzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedően kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendeli el, ennek a kapcsolódó vizsgálatnak az időtartama nem számít bele az eredeti ellenőrzés határidejébe és a kapcsolódó vizsgálat lefolytatása alatt, az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálattal nem érintett kérdésekben folytathatja. A kapcsolódó vizsgálat kezdetéről és végéről az adóhatóság végzésben értesíti az adózót.

Előfordulhat, hogy egyszerre több kapcsolódó vizsgálat kerül lefolytatásra, ebben az esetben az elsőként megindított kapcsolódó vizsgálat kezdő időpontjától, az utolsóként megindított kapcsolódó vizsgálat lezárásáig tart az eljárási határidők felfüggesztése az eredetileg megindult eljárásban.

 Az ajándék

Az adózók másik kedvelt hivatkozása az, hogy a forráshiányt okozó kiadás szülői, közeli hozzátartozói vagy baráti ajándékból került finanszírozásra. Az ajándékra történő hivatkozás első megközelítésből valóban jó megoldásnak tűnik, hiszen a kölcsönnel ellentétben az ajándékot visszafizetni nem kell.

Az esetek döntő többségében az adózók ingó ajándékozásra hivatkoznak. Az ajándékhoz azonban illetékfizetési kötelezettség kapcsolódhat, melyet az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) tartalmaz. Az illetéktörvényben rögzítésre került, hogy okirat hiányában is illetékfizetési kötelezettség terheli a megajándékozottat, amennyiben a részére jutó ingó forgalmi értéke a 150.000,- Ft összeget meghaladja14. Ebből is látható, hogy nagyobb összegű forráshiány igazolására, ajándékozásra történő hivatkozásra nincs lehetőség. Egészen pontosan van lehetőség, azonban ha az ajándékozás után az illeték nem került megfizetésre, úgy bizonyos esetekben az ajándékozásra történő hivatkozás hátrányosabb lehet az adózóra, mint a forráshiány megállapítása.

Természetesen az illetéktörvény megállapít az ajándékozási illeték alóli mentességeket és illetékkedvezményeket is, melyek közül azonban egyet emelnék ki, mivel ennek van a leginkább relevanciája a vagyonvizsgálatok során. Az illetéktörvény rögzíti, hogy mentes az ajándékozási illeték alól a takarékbetét ingyenes megszerzése16. A takarékbetét nem más, mint a Ptk. 533. §-a alapján kötött szerződés szerint a magánszemély által a hitelintézetnél elhelyezett pénzösszeg és kamata, ideértve a magánszemély bankszámla szerződés keretében elhelyezett pénzeszközeit és azok kamatát, kivéve az adózás rendjéről szóló törvény alapján az állami adóhatósághoz kötelezően bejelentendő üzleti célú pénzforgalmi bankszámlán, elszámolási számlán elhelyezett pénzeszközt és kamatát. A Ptk. hivatkozott szakasza szerint a takarékbetét-szerződés alapján a pénzintézet köteles a betevőtől takarékbetétkönyv vagy más okmány ellenében pénzt átvenni és annak összegét a szerződés szerint visszafizetni. A Ptk. rögzíti, hogy a magánszemélyek által bankszámlaszerződés keretében elhelyezett pénzeszközeire a takarékbetét-szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni18. Ezeknek megfelelően, a magánszemélyek bankszámlái közötti utalás, ajándékozási illetékmentes. Nem ez a helyzet abban az esetben, ha egy személy, készpénzbefizetést teljesít egy magánszemély bankszámlájára, ugyanis ebben az esetben takarékbetét ajándékozásáról nem lehet szó.

 Házastársi és élettársi vagyonközösség

Házastársak és az élettársak esetén az adóhatóság az ellenőrzés lefolytatásakor külön-külön vizsgálja, hogy a férj és a feleség, illetve az élettársak milyen bevételekkel, kiadásokkal rendelkeznek, mely esetlegesen forráshiányt eredményez. Az adóhatóság az adólapot az bizonyítékokkal alátámasztva, személyre szólóan határozza meg. Házastársak és élettársak esetén nem lenne célravezető a köztük lévő speciális kapcsolat miatt a vagyonosodásukat elkülönítetten vizsgálni.

Az adóhatóság ezért nyilatkoztatja a házastársakat és az élettársakat, hogy mely vagyontárgyakat tekintenek külön vagyonnak, mely vagyontárgyakat közös vagyonnak, jövedelmeiket közös vagyonnak tekintik-e, kiadásaikat milyen arányban osztják meg. Eseti döntésben mondta ki a bíróság, hogy jövedelembecslési eljárásban a házastárs bevételére nem elég forrásként hivatkozni, bizonytani kell, hogy azt az adózó kiadásainak fedezeteként használták fel.

 Nemzetközi megkeresés

Abban az esetben, ha az adózó külföldről származó jövedelemre vagy kölcsönre hivatkozik, mint bevételi forrásra, akkor az adóhatóság megkereséssel fordul a külföldi adóhatósághoz a hatályos kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények vagy az Európai Közösség adóügyi együttműködése alapján.

Az Európai Unión kívüli országokkal való adóügyi együttműködést segíti az Európa Tanács és az OECD kölcsönös adóigazgatási segítségnyújtásról szóló egyezménye. A megkeresés postára adásától a külföldi adóhatóság válaszának a megérkezéséig eltelt időt a megkereséssel érintett adó ellenőrzési határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Ennek oka, hogy a megkeresések okán lefolytatott társhatósági eljárások sokáig tarthatnak.

 Határidők az ellenőrzési eljárásban

Az adóhatóságnak a vizsgálati programját úgy kell összeállítania, hogy az ellenőrzésre előírt törvényi határidőket tartani tudja. Bevallás utólagos ellenőrzésére 90 nap, egyes adókötelezettségek megállapítására és adatgyűjtésre 30 nap áll az adóhatóság rendelkezésére, ebbe beleértendő az ellenőrzés kezdő és befejező napja is. Az ellenőrzési határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére a felettes adóhatóság, egyszer maximum 90 napos időtartalommal, a másodfokú adóhatóság felettes szerve indokolt esetben további 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A NAV vezetője illetve az adópolitikáért felelős miniszter az ellenőrzési határidőt egyszer, további 120 nappal meghosszabbíthatja. Ha nincs határidő hosszabbítás, akkor az ellenőrzést határidőben le kell zárni.

Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejárta után ellenőrzési cselekményeket nem végezhet, kivéve a kiegészítő ellenőrzés esetét. Ekkor az Art. alapján 15 nap áll rendelkezésre, további ellenőrzési cselekmények lefolytatására.

Határidők számításánál az ellenőrzés kezdő időpontja a megbízólevél átadásának a napja.

Az ellenőrzés határidejébe nem számító időtartamok

Ha az ellenőrzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedően kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendeli el, a kapcsolódó vizsgálat időtartama az ellenőrzés határidejébe nem számít bele és az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat időtartama alatt az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálattal nem érintett kérdésekben folytathatja. A kapcsolódó vizsgálat kezdő és befejező időpontjáról az adóhatóság az adózót értesíti.

A kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá esik az is, ha a tényállás tisztázásához más adózónál folyamatban lévő ellenőrzés eredményének ismerete szükséges. Ebben az estben a kapcsolódó vizsgálat kezdő napjának a határidő szüneteléséről szóló értesítés postára adásának napját kell tekinteni. [Art. 92. § (9) bek.]

Ha az adóhatóság az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények, illetőleg az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, az értesítés postára adásától a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséig eltelt időtartamot a megkereséssel érintett adó, illetőleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság az adózót a megkeresésről a megkereséssel egyidejűleg értesíti [Art. 92. § (10) bek.].

Nem számít be az ellenőrzés határidejébe az iratok pótlására, rendezésére, javítására engedélyezett határidő tartama. [Art. 95. § (4) bek.]

Amennyiben az ellenőrzés lefolytatásához szükséges számla (egyszerűsített számla), illetőleg bizonylat idegen nyelven áll rendelkezésre, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles felhívásra annak hiteles magyar nyelvű fordítását az adóhatóság részére átadni. Ha az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló külön jogszabály szerinti nyilvántartást, illetve az azt alátámasztó dokumentációkat nem magyar nyelven készíti el, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles a nyilvántartás (dokumentáció), vagy azok egy része magyar nyelvű szakfordítását az adóhatóság felhívására - a megjelölt határidőn belül - átadni. A felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. [Art. 95. § (2) bek.]

Kizárólag a magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) adózónak joga van arra, hogy amennyiben jogainak gyakorlásában akadályozott - az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, az adatok gyűjtését célzó, illetőleg az egyszerűsített ellenőrzés kivételével - kérheti az akadály megszűnéséig, de legfeljebb 60 napig az ellenőrzési cselekmények szüneteltetését. Az adóhatóság az adózó kérelmében foglalt indokok alapján mérlegeli, hogy indokolt-e az ellenőrzési cselekmények szüneteltetése (pl. az adózó hosszú gyógykezelése miatt). Abban az esetben, ha engedélyezi, úgy az ellenőrzés szünetelése az ellenőrzés időtartamába nem számít bele. [Art. 100. § (2) bek.]