Bevezetés
A mezőgazdasági üzemek generációváltása hosszú ideje a magyar agrárpolitika egyik legsúlyosabb strukturális problémája. A gazdaságok jelentős része idősödő termelőkhöz kötődik, miközben az üzemek átadásának klasszikus polgári jogi eszközei – adásvétel, ajándékozás, öröklés, haszonbérlet – önmagukban nem biztosították a gazdaság egységes, működőképes, támogatási és igazgatási jogviszonyokkal együtt történő átadását. Erre reagált az agrárgazdaságok átadásáról szóló 2021. évi CXLIII. törvény, amely kifejezetten a mezőgazdasági őstermelő és az agrártevékenységet folytató egyéni vállalkozó gazdaságának átadására alkotott különös szabályrendszert. A törvény a gazdaságot nem pusztán vagyontárgyak halmazaként, hanem földből, ingatlanból, ingóból, vagyoni értékű jogokból és működési kapcsolatokból álló funkcionális egységként kezeli.
A gazdaságátadás szabályairól, tudnivalókról a NAK tájékoztató videót is tett közzé (https://www.youtube.com/watch?v=i7WIhj-sjIA), illetve elérhető Dr. Cseh Tibor Az új gazdaságátadási törvény gyakorlati kérdései című előadása is (https://www.youtube.com/watch?v=CjXx57J35NY).
A gazdaságátadási törvény legfontosabb újítása éppen ez: az agrárüzemet nem szétszedi, hanem jogi egészként teszi átadhatóvá, és ehhez saját szerződési, jóváhagyási, jogutódlási és kapcsolódó adó- illetve támogatásjogi szabályokat rendel. Ezért a törvény előnyei csak részben polgári jogiak; legalább ugyanilyen fontosak a közigazgatási, földforgalmi, támogatási és gazdaságszerkezeti előnyök.
Ugyanakkor a szabályozásnak több gyenge pontja van, és ezek éppen ott jelentkeznek, ahol a magyar agrárium valós problémája a legerősebb: az elöregedésnél, az adminisztrációs terheknél és a földhöz jutásnál. A KAP Stratégiai Terv szerint a gazdálkodók kétharmada 65 év feletti, a 40 év alatti üzemvezetők aránya csak 10%; egy 2019-es AKI-felmérésben a generációváltás legfőbb akadályai között az átadás-átvétel adminisztratív terhei, illetve a bérelhető vagy megvásárolható termőföld hiánya szerepelt (https://kap.gov.hu/sites/default/files/pdf/1.pdf).
A szabályozás jogforrási háttere
A dolgozat központi jogforrása a 2021. évi CXLIII. törvény, amely meghatározza a gazdaság, a gazdaságátadó és a gazdaságátvevő fogalmát, a szerződéstípusokat, az együttműködési időszakot, a hatósági jóváhagyást és a jogutódlás főbb szabályait.
A végrehajtási részletszabályokat a 480/2024. (XII. 31.) Korm. rendelet állapítja meg, amely 2025. január 15-étől részletezi a gazdaságátadási szerződés kötelező tartalmi elemeit és a benyújtandó nyilatkozatokat. A jóváhagyó mezőgazdasági igazgatási szerv kijelölését a 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet tartalmazza: a gazdaságátadási szerződéssel érintett föld fekvése szerint illetékes vármegyei kormányhivatal jár el.
A jogi környezethez szorosan kapcsolódik a Földforgalmi törvény, amelyet maga a gazdaságátadási törvény módosított annak érdekében, hogy a gazdaságátadás speciális agrárpolitikai célját ne akadályozzák a hagyományos elővásárlási és előhaszonbérleti mechanizmusok. Emellett az illetéktörvény és az Szja tv. is módosult, hogy az átadás pénzügyi terhei ne tegyék kiüresedetté a generációváltási célt.
Az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2024. évi XIX. törvény indokolása ezt kifejezetten megerősíti, amikor a gazdaságátadási szerződéshez kapcsolódó illetékkedvezmények és jövedelemszámítási könnyítések pontosítását a gazdaságátadási törvénnyel való összhang megteremtésével indokolja.
A gazdaságátadási törvény főbb rendelkezései
A törvény deklarált célja a mező- és erdőgazdasági tevékenység során létrejött gazdaság mint egységes vagyonösszesség következő generáció részére történő átadásának elősegítése úgy, hogy közben fennmaradjon a gazdaság működőképessége, hatékonysága és jövedelemtermelő képessége. A szabályozás mögött tehát világosan a nemzedékváltás, a birtok-elaprózódás mérséklése és a családi gazdaságok folytonosságának biztosítása áll.
Ez a jogpolitikai cél különösen indokolt a magyar agrárszerkezetben, mert a mezőgazdasági üzem gyakran nem pusztán földtulajdonból áll, hanem földhasználatból, ingókból, engedélyekből, támogatási jogviszonyokból, szerződéses kapcsolatokból és társasági részesedésekből összeálló működő egység.
A törvény legnagyobb érdeme, hogy ezt a komplexitást felismeri, és nem egyszerű vagyonátruházásként, hanem üzemátadásként kezeli. Ezt támasztja alá a „gazdaság” részletes törvényi fogalma is.
A törvény a mezőgazdasági őstermelő és a mező-, erdőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozó gazdaságának átadására terjed ki. Vagyis nem általános vállalkozásátadási törvény, hanem kifejezetten az agrárszektorra szabott különös szabályozás.
A „gazdaság” fogalma alá tartozik többek között:
- a gazdaság működtetését szolgáló mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld, ideértve a tanyát is;
- a szükséges egyéb ingatlanok;
- a termeléshez szükséges ingók;
- a kapcsolódó vagyoni értékű jogok; bizonyos társasági, szövetkezeti és erdőbirtokossági részesedések;
- valamint az ezekhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek. Ez azt mutatja, hogy a törvény tárgya nem egyes vagyontárgyak halmaza, hanem funkcionális egységként felfogott agrárgazdaság.
A törvény erősen személyhez kötött.
Gazdaságátadó az lehet, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt már elérte, vagy azt a szerződéskötéstől számított legfeljebb öt éven belül eléri, legalább tíz éve saját nevében és saját kockázatára folytat mező-, erdőgazdasági vagy kiegészítő tevékenységet, és ebből igazolt árbevétele származott. Emellett a gazdaságátadási szerződésben szereplő földterület több mint háromnegyede tekintetében legalább ötéves földhasználói vagy erdőgazdálkodói múlttal kell rendelkeznie.
Gazdaságátvevő főszabály szerint az a személy lehet, aki a gazdaságátadónál legalább tíz évvel fiatalabb, 50 év alatti, és megfelel az átvenni kívánt gazdaság működtetéséhez szükséges jogszabályi feltételeknek, továbbá vagy hozzátartozói láncolatban áll az átadóval, vagy legalább hét éve munkaviszonyban, illetve más munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll vele. A törvény ugyanakkor átmeneti könnyítést is tartalmaz: 2026. december 31-ig az 50 éves felső korhatár helyett 60 év alkalmazandó. Ez arra utal, hogy a jogalkotó a gyakorlatban túl szűknek ítélhette az eredeti személyi kört.
Ez a személyi modell egyszerre előny és korlát. Előny, mert valóban a generációváltást ösztönzi, és csökkenti a spekulatív vagy pusztán adóoptimalizálási célú ügyletek esélyét. Korlát, mert a magyar agrárnépesség korösszetételére és a vidéki munkaerőpiac szűkösségére tekintettel a potenciális átvevők köre sok esetben túl szűk lehet.
A Gátv.-t több ponton módosításra került, amit majd csak 2026. szeptember 1-jétől kell alkalmazni:
„Az átadható földek új megfogalmazása szerint: „gazdaság minden, a gazdaság működtetését szolgáló a gazdaságátadó tulajdonosként használatában álló vagy a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett földhasználóként, erdőgazdálkodói nyilvántartásba bejegyzett erdőgazdálkodóként (a továbbiakban együtt: egyéb jogcímen) használatában álló mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld, ideértve a tanyát is, a 3. § (3) bekezdésének figyelembevételével.” Tehát csak az a föld adható át gazdaságátadási szerződéssel, ami a gazdaságátadó tulajdonában van és így saját tulajdon jogcímen Ő a földhasználója (ilyenkor nem szükséges, hogy be is legyen jegyezve a földhasználat) vagy más jogcímen maga a gazdságátadó a bejegyzett földhasználó.
Ugyancsak az egységes jogértelmezés miatt vált szükségessé az ún. 5 év 3/4-es szabály pontosítása, ami azt a követelményt fogalmazta meg eddig is, hogy az átadott földek több, mint ¾-ének legalább 5 éve a gazdaságátadó legyen a földhasználója. Az új megfogalmazás így szól: a gazdaságátadó „a gazdaságátadási szerződésben meghatározott mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld területe több mint háromnegyedének a gazdaságátadási szerződés megkötését megelőzően legalább 5 éve tulajdonosi vagy egyéb jogcímen földhasználója, vagy erdőgazdálkodója.” Az 5 évnél rövidebb ideje tulajdonban és/vagy használatban lévő földek nem tartoznak a ¾-be, de a Gátv. 2/A. §-ában található „beszámítási” szabály változatlanul alkalmazható, vagyis az 5 évbe beszámít az az idő is, amikor az átadó közeli hozzátartozója vagy legalább 25%-ban a tulajdonában lévő cég volt a földhasználó.” (https://www.nak.hu/tajekoztatasi-szolgaltatas/jogszabalyok/jogszabalyi-osszefoglalo/109847-valtozasok-a-gazdasagatadas-szabalyaiban)
A törvény egyik legfontosabb dogmatikai újítása, hogy a Ptk. klasszikus szerződéstípusai mellett létrehoz egy sajátos, összetett agrárjogi szerződést, a gazdaságátadási szerződést. Ennek négy alaptípusa lehet:
- adásvételi,
- ajándékozási,
- tartási,
- életjáradéki szerződés.
A felek ezeket vegyesen is alkalmazhatják az egyes gazdasági elemekre.
A törvény ezzel rugalmas keretet ad. Egy gazdaság átadása ugyanis ritkán írható le tiszta adásvételként: gyakori, hogy az átadó részben ellenértéket kap, részben tartási biztonságot vár el, részben pedig családi alapon ingyenesen kíván átadni elemeket. A szabályozás ezt a valóságot jól követi.
Ugyanakkor a vegyes konstrukciók a gyakorlatban növelhetik a szerződésszerkesztés és a hatósági kontroll bonyolultságát. Ezt részben a végrehajtási rendelet próbálja kezelni a kötelező tartalmi elemek részletes felsorolásával.
A gazdaságátadási szerződést közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni, és a gazdaságátvevő csak egy személy lehet. Ez utóbbi a gazdaság egységét védi, de egyben kizárhat olyan élethelyzeteket, amikor testvérek vagy több gyermek közösen, funkcionálisan mégis fenntartható módon vennék át az üzemet.
Jogi előny azonban, hogy az ajándékozási szerződésnél a törvény védi az átadót: ha a megkötés után a létfenntartása veszélybe kerül, járadékot követelhet az átvevőtől; a tartási szerződésnél pedig, ha a természetbeni tartás a felek viszonya vagy körülményei miatt lehetetlenné válik, bíróságtól kérhető annak életjáradéki szerződéssé alakítása. Ezzel a törvény az átadó szociális biztonságát erősíti, ami gazdasági értelemben is fontos ösztönző a gazdaság átadására.
A törvény egyik legerősebb elvi pillére, hogy a gazdaság elemeinek tulajdonjoga egy adott naptári napon száll át, és ingatlan-átruházás esetén a gazdaság egésze átszállásának időpontja az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés napja. Az ettől eltérő szerződéses rendelkezés semmis. Ezzel a jogalkotó a gazdaság szétesését, fokozatos „kicsúszását” akarja megakadályozni.
A gazdaságátadó használatában álló mező-, erdőgazdasági föld használati jogosultságát is át kell adni a gazdaságátvevőnek. A törvény továbbá előírja, hogy a gazdaságátvevőnek meg kell felelnie a földszerzési maximumnak és a birtokmaximumnak; ha ez nem teljesülne, a szerződés lehetetlenül.
Ez a megoldás agrárpolitikai szempontból indokolt: nem lenne értelme működő gazdaság átadásáról beszélni, ha a földhasználati vagy földtulajdoni elemek leválnának a termelési szerkezetről. Ugyanakkor a szabályozás itt kifejezetten a földforgalmi korlátozásokkal együtt értelmezhető, vagyis a gazdaságátadási törvény önmagában nem oldja fel a földforgalmi szabályok merevségét, hanem azok közé illeszkedik.
A törvény lehetővé teszi, hogy a felek legfeljebb öt évre együttműködést vállaljanak a gazdaság közös működtetésére, és ez idő alatt az átvevő személyesen részt vegyen a gazdaság működtetésében. Ez kifejezetten korszerű megoldás: a generációváltás az agráriumban ritkán történik egyetlen jogügyleti pillanatban, inkább tudásátadásból, kapcsolatrendszer-átvitelből, üzemi rutinok és támogatási ismeretek átadásából áll.
Jogpolitikai szempontból ez a szabály a törvény egyik legjobb része. Nem pusztán vagyont ad át, hanem funkcionális átmenetet tesz lehetővé. A probléma inkább az, hogy az együttműködési időszak alatt könnyen keletkezhetnek elszámolási, irányítási és felelősségi viták, még akkor is, ha a törvény ezek egy részére tartalmaz háttérszabályokat.
A gazdaságátadási szerződést a megkötéstől számított 60 napon belül jóváhagyásra be kell nyújtani a mezőgazdasági igazgatási szervhez. A hatóság vizsgálja a felek személyi feltételeit, a földtulajdon- és földhasználat-szerzés jogszerűségét, a szükséges földforgalmi nyilatkozatokat, valamint azt is, hogy a megállapodás megfelel-e a kötelező törvényi kereteknek. Az eljárás díj- és illetékmentes, sommás eljárásnak nincs helye, a hatóságnak főszabály szerint 60 napon belül kell döntenie.
Ez a kontroll a közérdeket védi, különösen a termőföldre és az agrárszerkezetre tekintettel. Ugyanakkor a rendszer így meglehetősen formalizált. Egy bonyolultabb, több vagyonelemet, több hatósági engedélyt, több szerződéses jogviszonyt érintő ügyletnél a hatósági jóváhagyás, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, a földhasználati nyilvántartás, a támogatási és engedélyezési jogutódlás együtt jelentős adminisztrációs terhet okozhat. Ezt részben maga a 2025-ös végrehajtási rendelet is mutatja, amely részletező módon szabályozza a szerződés kötelező adattartalmát.
A szabályozás egyik legerősebb funkcionális eleme, hogy a gazdaságátvevő a meghatározott polgári jogi és munkajogi szerződésekben külön hozzájárulás nélkül a gazdaságátadó helyébe léphet, továbbá a szükséges hatósági engedélyek és támogatási jogviszonyok tekintetében is jogutódlás valósulhat meg, ha a feltételek fennállnak.
Ez rendkívül fontos, mert egy agrárüzem értéke sokszor nem a földben vagy a gépekben, hanem a működő szerződéses és támogatási struktúrában van. Ha ezek megszakadnának, a gazdaságátadás gazdasági értelemben kudarcot vallana. A jogutódlási szabályok ezért a törvény valódi gerincét adják. Külön jelentős, hogy a támogatási jogviszonyoknál, ha az átvevő nem felel meg a támogathatósági feltételeknek, a jogviszonyt meg kell szüntetni, de az átadó mentesül a támogatás visszafizetése alól; az előleggel azonban el kell számolni.
A törvény későbbi módosításai alapján jól látható, hogy a jogalkotó a gyakorlati alkalmazás során felmerült bizonytalanságokat igyekszik korrigálni.
A 2024. évi XIX. törvény indokolása szerint az illeték- és személyi jövedelemadó-szabályokat is össze kellett hangolni a gazdaságátadási törvénnyel, különösen a kedvezmények és mentességek miatt.
A 2025. évi módosítások indokolása szerint pontosítani kellett a „gazdaság” és a „gazdaságátadó” fogalmát, valamint egyértelművé kellett tenni a több gazdaságátadó esetére vonatkozó háromnegyedes földhasználati szabály alkalmazását. Ugyancsak pontosítás történt a szerződésben maradó felek tájékoztatásának időpontjára és a támogatási jogutódlás egyes következményeire nézve. Ez arra utal, hogy az alapkoncepció életképes, de a normatív szerkezet eleinte nem volt minden pontján eléggé kiforrott.
A gazdaságátadási törvény legfontosabb jogi előnyei
A törvény egyik legnagyobb előnye, hogy a „gazdaság” fogalmát komplexen határozza meg: abba beletartozik a föld, a tanya, az egyéb szükséges ingatlan, az agrártermeléshez kapcsolódó ingók, valamint a mező- és erdőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok köre. Ez azért lényeges, mert a korábbi gyakorlatban a generációváltás gyakran csak részleteiben volt kezelhető: külön szerződés szólt a földről, külön a gépekről, külön a használati jogokról, miközben maga az üzem gazdasági egysége széteshetett. A gazdaságátadási törvény ezzel szemben a működő agrárüzemet tekinti a szabályozás középpontjának.
Ez a megoldás jogbiztonsági előnyt is jelent. Ha az átadás tárgya a gazdaság, mint összetett funkcionális egység, akkor kisebb a veszélye annak, hogy az üzem kulcselemei kimaradnak az átadásból, vagy az átvevő csak formálisan szerez tulajdont bizonyos vagyonelemekre, miközben a tényleges működtetéshez szükséges jogok, eszközök és kapcsolatok az átadónál maradnak. A törvény így a vagyonátruházás helyett üzemátadást tesz lehetővé.
Együttműködési időszak: kontrollált generációváltás
A törvény lehetővé teszi, hogy a felek legfeljebb öt évre együttműködési időszakot vállaljanak a gazdaság közös működtetésére. Ez az egyik legjelentősebb innováció: az átadás nem szükségképpen „egy pillanatban” történik, hanem átmeneti modellként valósulhat meg. Az együttműködés alatt az átvevő személyesen részt vesz a működtetésben, a költségviselés és eredményrészesedés szerződésileg rendezhető, és főszabály szerint az időszak végén száll át a gazdaság minden eleme.
Ennek komoly jogi és gazdasági előnye van. Jogi oldalról csökkenti az átadással járó információs és működési kockázatot: az átadó tudását, kapcsolatait, termelési rutinját fokozatosan adhatja át. Gazdasági oldalról ez stabilizálja az üzem jövedelemtermelő képességét, mert az átvevő nem teljesen ismeretlen rendszerbe lép be.
A törvény indokolása és a KAP támogatási logika is egyaránt arra épül, hogy a sikeres utódlás nem egyszeri vagyonmozgás, hanem átmeneti együttműködésre épülő folyamat.
Az elővásárlási és előhaszonbérleti akadályok kikapcsolása
A gazdaságátadási törvény egyik legkézzelfoghatóbb előnye, hogy a hozzá kapcsolódó módosítások alapján nem áll fenn elővásárlási jog a föld gazdaságátadási szerződéssel történő átruházása esetén, és nem áll fenn előhaszonbérleti jog a föld használati jogosultságának gazdaságátadási szerződéssel történő átadásával megvalósuló haszonbérletnél. Ezen túlmenően a törvény szerint a gazdasági társasági részesedés, szövetkezeti részesedés vagy erdőbirtokossági társulati érdekeltség gazdaságátadási szerződéssel történő átruházásakor a társasági okiratban vagy jogszabályban meghatározott elővásárlási jog sem alkalmazható.
Ez rendkívül komoly előny. A földforgalmi rendszerben az elővásárlási és előhaszonbérleti jogok normál esetben a tulajdonszerzés és használatszerzés egyik fő szűrőmechanizmusai, ugyanakkor a családi vagy üzemi generációváltásnál ezek a jogok könnyen az üzem feldarabolódásához vezethetnek. A gazdaságátadási törvény éppen ezt akadályozza meg: az agrárpolitikai cél a működő üzem folytonossága, és ennek érdekében a jogalkotó elsőbbséget ad a generációváltásnak a piacra lépő harmadik személyek elővásárlási pozíciójával szemben.
Egyszerűsített hatósági struktúra és célhoz kötött jóváhagyás
A gazdaságátadási szerződést a mezőgazdasági igazgatási szerv hagyja jóvá, és az eljárásban azt vizsgálja, hogy a felek megfelelnek-e a törvényi feltételeknek, a gazdaságátvevő jogosult-e a föld tulajdon- vagy használatszerzésére, továbbá, hogy a szerződés megfelel-e a jogszabályi követelményeknek. A törvény 60 napos ügyintézési határidőt is meghatároz. A jóváhagyást csak meghatározott okokból lehet megtagadni. A kijelölt szerv a föld fekvése szerint illetékes vármegyei kormányhivatal.
Ennek az előnye az, hogy a gazdaságátadás nem szorul rá arra, hogy a felek külön-külön, széttagolt eljárásokban próbálják érvényesíteni jogaikat. A szabályozás ugyan nem szünteti meg a különböző nyilvántartási és hatósági átvezetések szükségességét, de egy kapura épülő agrár-igazgatási belépési pontot hoz létre. Ez a hatósági koncentráció mérsékli az adminisztratív bizonytalanságot és erősíti a generációváltás tervezhetőségét.
Támogatási és szerződéses jogutódlás
A gazdaságátadási törvény szerint a gazdaságátvevő a gazdaság egyes elemeihez kapcsolódó, a szerződésben meghatározott polgári jogi szerződésekbe a Ptk. szerinti szerződésátruházás logikájával, a szerződésben maradó harmadik fél hozzájárulása nélkül léphet be.
Ennél is fontosabb, hogy a törvény a meghatározott támogatási jogviszonyokban a gazdaságátvevőt a gazdaságátadó általános jogutódjává teszi. Ha az átvevő megfelel a támogatási jogosultsági feltételeknek, a támogatási jogviszony folytatható; ha pedig nem felel meg, akkor a támogatási jogviszony megszüntetendő, de a gazdaságátadó mentesül a visszafizetési kötelezettség alól.
Ez talán a törvény legfontosabb gyakorlati előnye. A magyar agrárfinanszírozásban az üzemek jelentős része támogatási jogviszonyokba ágyazottan működik. Ha az átadással ezek a jogviszonyok automatikusan elbuknának, az a gazdaságátadást gazdaságilag irracionálissá tenné. A jogutódlási szabály éppen ezt a kockázatot csökkenti, és ezzel a generációváltást a támogatási rendszerrel összhangba hozza.
A gazdaságátadási törvény gazdasági előnyei
Az üzemfolytonosság és versenyképesség megőrzése
A KAP hivatalos támogatási felhívása a „Gazdaságátadási együttműködés támogatása” körében kifejezetten kimondja, hogy a támogatás célja a gazdaságátadás ösztönzése, a családi gazdaságok társadalmi és gazdasági fenntarthatóságának elősegítése, valamint a már működő és versenyképes mezőgazdasági üzemek tovább-működtetése és fejlesztése. Ez azért fontos, mert a gazdaságátadási törvény gazdasági racionalitását maga az agrárigazgatás is így fogja fel: nem pusztán szociális vagy családjogi kérdésről van szó, hanem a magyar mezőgazdaság üzemszerkezeti stabilitásáról.
A törvény gazdasági előnye tehát nem csupán egyéni, hanem ágazati szintű is. Ha a működő gazdaságok nem aprózódnak fel, nem esnek ki a támogatási rendszerekből, és nem szakad meg a tudásátadás, akkor a termelési hatékonyság, a beruházási hajlandóság és az ellátási biztonság is kedvezőbb marad. A szabályozás így a mezőgazdaság strukturális versenyképességének eszköze.
Tranzakciós költségek csökkentése
A gazdaságátadási törvény több ponton csökkenti a tranzakciós költségeket. Ilyen a speciális szerződési keret, az elővásárlási és előhaszonbérleti jogok kizárása, az egyablakos mezőgazdasági igazgatási jóváhagyás, továbbá a támogatási jogutódlás.
Ezek együttesen mérséklik annak költségét, hogy a felek egy működő agrárüzemet generációk között átmozgassanak.
A tranzakciós költségek csökkenésének további eleme az, hogy a végrehajtási rendelet részletesen rögzíti a gazdaságátadási szerződés kötelező tartalmi elemeit. Ez mintaadó, standardizáló hatást fejt ki: kevesebb a bizonytalanság, kisebb a hibás szerződés kockázata, és egyszerűbb a hatósági ellenőrzés. Ez a jogtechnikai előny valójában gazdasági előnyként jelentkezik.
Adó- és illetékkönnyítések
A 2024. évi XIX. törvény indokolása világosan rögzíti, hogy az illetéktörvény módosításának célja a gazdaságátadási szerződéshez kapcsolódó kedvezmények pontosítása, valamint az átadókat hátrányosan érintő pótlólagos fizetési kötelezettségek enyhítése.
Az illetéktörvény 26. § (18) bekezdésének szabálya alapján a termőföld tulajdonjogának vagy vagyoni értékű jogának a gazdaságátadási szerződés szerinti átadása bizonyos feltételek mellett nem minősül olyan elidegenítésnek, amely a korábbi illetékkedvezmény elvesztését idézné elő. Ez a generációváltás egyik döntő pénzügyi akadályát oldja.
Hasonlóan lényeges az Szja tv. módosítása: a jogalkotói indokolás szerint a gazdaságátadási szerződésből származó bevételt nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításánál, és maga az Szja tv. is nevesíti az egyéni vállalkozónak, őstermelőnek minősülő földműves gazdaságátadási szerződésből származó bevételét a kedvezményezett körben. Ez csökkenti annak az adózási kockázatát, hogy az átadás a termelő számára rövid távon aránytalan adóterhelést idézzen elő.
Közvetlen támogatáspolitikai ösztönzők
A gazdaságátadási törvény gazdasági súlyát erősíti, hogy 2025-től a KAP keretében önálló támogatási felhívások épülnek rá. A „Gazdaságátadási együttműködés támogatása” felhívás célzottan az átadási folyamatot támogatja, míg a kapcsolódó generációs megújulási felhívások a gazdaságátvevő pozícióját erősítik. A KAP honlapja szerint a gazdaságátadási együttműködés támogatása 10 milliárd forintos kerettel, a generációs megújulás gazdaságátvevő támogatásával pedig 22 milliárd forintos forrással jelent meg. Ez azt mutatja, hogy a gazdaságátadási törvény már nem pusztán „kerettörvény”, hanem támogatásokkal megtámogatott szerkezetpolitikai eszköz.
A támogatási rendszer ugyanakkor nem teljesen korlátlan. A KAP tájékoztatója szerint a gazdaságátadó számára mérlegelési kérdés lehet, hogy a gazdaságátadási támogatást vagy egyes beruházási felhívásoknál elérhető 15%-os többlet támogatási intenzitást választja; az irányító hatóság 2025-ben külön felhívta erre a figyelmet.
Ez arra utal, hogy a gazdaságátadási törvény előnyei mellett stratégiai tervezést is igényel, és a generációváltás időzítése nem választható el a beruházási és támogatási ciklusoktól.
Hatósági döntések
A gazdaságátadási rendszerben a legfontosabb egyedi közhatalmi aktus a mezőgazdasági igazgatási szerv jóváhagyó határozata. Enélkül a gazdaságátadási szerződés nem tudja betölteni a törvény szerinti funkcióját. A hatóság a felek személyi és szerzési feltételeit, valamint a szerződés jogszabályi megfelelőségét vizsgálja, és 60 napon belül dönt. A jóváhagyás megtagadásának okai taxatíve meghatározottak, ami az eljárás kiszámíthatóságát erősíti.
A hatósági gyakorlat másik fontos rétege a KAP Nemzeti Irányító Hatóság közleményeihez kötődik. 2026. április 1-jén például a 50/2026. számú közlemény[1] módosította a „Gazdaságátadási együttműködés támogatása” felhívást; korábban a 28/2026. számú közlemény[2] pontosította a gazdaságátadási szerződést jóváhagyó, véglegessé vált határozat és kapcsolódó mellékletek benyújtásának követelményeit. Ezek a közlemények bár nem klasszikus hatósági határozatok, mégis a támogatási jogviszonyokban konkrét kötelezettségeket és eljárási pályát rajzolnak ki, tehát a gyakorlati jogalkalmazás meghatározó elemei.
Jogesetek és bírói gyakorlat
A közvetlenül a 2021. évi CXLIII. törvényre épülő közzétett kúriai ítéletek köre egyelőre szűk. Ez részben a törvény újdonságával, részben azzal magyarázható, hogy a gazdaságátadási eljárásoknak idő kell, mire peres szakaszba jutnak és közzétett felsőbírósági döntéssé válnak. Emiatt a jelenlegi bírói kontroll főként a kapcsolódó földforgalmi és mezőgazdasági igazgatási perekből rekonstruálható.
A Kúria földforgalmi összefoglalója alapján a mezőgazdasági igazgatási szerv szerepe a szerzési feltételek, korlátozások és tilalmak ellenőrzésében meghatározó; az öröklési és tulajdonszerzési ügyekben a hatósági jóváhagyás hiánya vagy megtagadása akár a végintézkedési rendelkezés érvényesülését is meghiúsíthatja. Az összefoglaló egyben rámutat arra is, hogy a mezőgazdasági igazgatási szerv döntései kötött vizsgálati szempontok alapján születnek, és a bírósági felülvizsgálat középpontjában rendszerint a szerzési feltételek betartása, illetve a hatósági mérlegelés jogszerűsége áll. Ezek a tanulságok a gazdaságátadási jóváhagyási eljárásokra is analóg módon irányadók.
Ebből a gazdaságátadási törvény szempontjából két következtetés adódik. Az egyik, hogy a törvény egyik előnye éppen a világos személyi és tárgyi feltételrendszer, mert ez csökkenti a jogviták esélyét. A másik, hogy a rendszer csak akkor működik hatékonyan, ha az átadásban részt vevő felek a földforgalmi és nyilvántartási követelményekre is figyelemmel szerkesztik meg a szerződést; ellenkező esetben a kedvező különös szabályok ellenére is fennakadások lehetnek a hatósági jóváhagyás vagy nyilvántartási átvezetés során.
Fejlesztési irányok
A gazdaságátadási törvény kétségtelenül jelentős előrelépés, de vannak még kérdéses területek.
Az egyik nehézség, hogy a rendszer több jogterület metszetében működik: polgári jogi szerződés, földforgalmi megfelelés, hatósági jóváhagyás, támogatási jogutódlás, nyilvántartási átvezetés, adó- és illetékszabályok kapcsolódnak össze. Ez a komplexitás ugyan a szabályozás ereje, de egyben alkalmazási kockázata is.
További kérdés, hogy a gazdaságátadás támogatási ösztönzői mindig optimálisan illeszkednek-e a beruházási támogatások logikájához. A KAP hivatalos tájékoztatója szerint a gazdaságátadási támogatás és egyes többlet támogatási intenzitások között választási helyzet állhat fenn. Ez azt mutatja, hogy a gazdaságátadási törvény előnyei ténylegesen akkor érvényesülnek a legerősebben, ha a gazdálkodó és jogi képviselője az átadást támogatási stratégiával összehangoltan tervezi meg.
A szabályozás egyik problémája: jó a koncepció, szűk a hozzáférés
A törvény a gazdaságátvevő körét viszonylag szűkre szabja. Főszabály szerint az átvevőnek az átadónál legalább tíz évvel fiatalabbnak kell lennie, mezőgazdasági őstermelőnek vagy mező-, erdőgazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak kell lennie, és vagy hozzátartozói láncolatban kell állnia az átadóval, vagy legalább hét éve munkaviszonyban, illetve más munkavégzésre irányuló jogviszonyban kell állnia vele. Bár a jogalkotó átmenetileg 2026. december 31-ig 50 helyett 60 évre emelte a felső korhatárt, ez maga is azt jelzi, hogy az eredeti személyi kör túl szűknek bizonyult.
Ennek gyakorlati következménye, hogy sok működő gazdaságban nincs olyan családtag vagy régi alkalmazott, aki minden feltételnek egyszerre megfelelne. A magyar agrárszerkezetben különösen gyakori, hogy az utód szakmailag alkalmas lenne, de még nem őstermelő vagy nem egyéni vállalkozó, esetleg a rokoni kapcsolat fennáll, de a 10 éves korkülönbség hiányzik. Ez azt eredményezi, hogy a törvény által létrehozott kedvező átadási forma nem minden, gazdaságilag életképes utódlási helyzetre használható. Ez következményként informális, részleges vagy halasztott átadásokhoz vezethet, ami gyengíti a szabályozás célját. A szabály szigorúságát a jelenlegi törvényszöveg és a korhatárra vonatkozó átmeneti könnyítés együtt is alátámasztja.
Emellett sok magyar agrárüzem vegyes struktúrában működik, családtagok, egyéni szereplők és gazdasági társaságok kombinációjával. A jelenlegi modellből az következik, hogy a klasszikus „gazdaságátadás” mint külön jogintézmény közvetlenül nem fedi le azokat az eseteket, ahol maga az üzem társasági formában működik; legfeljebb egyes társasági részesedések átadását tudja integrálni a gazdaság elemei közé. Ez részben jogpolitikai döntés, de egyben komoly lefedettségi hiány is.
Fejlesztési javaslat: indokolt lenne egy kétszintű átvevői modell. Az első szint maradhatna a jelenlegi, kedvezményezett családi vagy hosszú ideje bevont utódi kör. A második szintben azonban meghatározott szakmai és helyben gazdálkodási feltételek mellett olyan személy is átvevő lehessen, aki nem esik bele a mai rokonsági vagy hét éves jogviszonyi kategóriába. Ez jobban igazodna a valós agrárutódlási helyzetekhez, miközben a spekulatív ügyletekkel szembeni védelem fenntartható volna. A 2025-ös módosításokból is az látszik, hogy a jogalkotó már most is finomhangolni kényszerül a személyi feltételeket és a fogalmi kereteket.
A 7 éves munkakapcsolati küszöböt érdemes lenne enyhíteni vagy alternatívákkal kiváltani. Például elfogadható lehetne:
- 3–5 éves igazolt szakmai közreműködés,
- agrárszakirányú végzettség plusz rövidebb üzemi gyakorlat,
- mentorált, fokozatos átadási modell,
- több átvevő bevonása.
Ez jobban igazodna a mai generációváltási mintákhoz.
A gazdaság egysége védett, de a családi valóság sokszor többes utódlás
A törvény szerint a gazdaságátvevő egy személy lehet. Ez a szabály világos birtokpolitikai logikát követ: a gazdaság működőképességét és az üzemegység fennmaradását védi. Ugyanakkor a családi gazdaságok valós működése sokszor nem ilyen egyszerű. Gyakori, hogy több gyermek, házastárs és leszármazó együtt dolgozik a gazdaságban, eltérő funkciókkal. A kizárólag egyetlen átvevőre épülő modell emiatt családi konfliktusokat, öröklési feszültségeket és informális mellékmegállapodásokat ösztönözhet.
A 2025-ös módosítás egyik fontos üzenete éppen az, hogy a jogalkotó kénytelen volt kezelni a „több gazdaságátadó” helyzetét, és új 2/B. §-t alkotott arra, hogy bizonyos feltételeknek a gazdaságátadóknak együttesen kell megfelelniük. Ez azt jelzi, hogy a szabályozás eredeti szerkezete nem fedett le minden tipikus családi konstrukciót. Ha több átadó előfordulhat, akkor rendszerszinten felmerül a kérdés, hogy a több átvevő teljes kizárása hosszabb távon fenntartható-e.
Fejlesztési javaslat: érdemes volna megfontolni a többes átvevő korlátozott bevezetését. Nem általánosan, hanem csak akkor, ha az átvevők közeli hozzátartozók, előre rögzített működési és irányítási rendet vállalnak, és a gazdaság nem sérülő üzemegységként marad fenn. Alternatíva lehetne az is, hogy a törvény egyetlen formális átvevőt ismer el, de kötelezően rendezhetővé teszi a társüzemeltetési vagy részesedési megállapodást a többi közreműködő családtag javára. Ez csökkentené a rejtett családi viták és a későbbi polgári jogi perek kockázatát.
A földforgalmi és gazdaságátadási szabályok kapcsolata túl merev
A törvény erőssége, hogy a gazdaságot egységben kezeli, és a gazdaság egyes elemeihez kapcsolódó tulajdonjogi, földhasználati, szerződéses, engedélyezési és támogatási kérdéseket összekapcsolja.
Ugyanakkor ez a szerkezet a földforgalmi korlátokkal együtt működik, és a gazdaságátvevőnek a földszerzési maximumra és birtokmaximumra is figyelemmel kell lennie; ellenkező esetben a gazdaságátadási szerződés lehetetlenül. Ez jogilag koherens, de gazdaságilag sokszor túl merev.
A probléma ott jelentkezik, hogy a törvény logikája egy működő üzem egészének átadására épül, a földforgalmi szabályozás viszont elsősorban az egyes földek tulajdon- és használatszerzését kontrollálja. A két logika nem minden esetben illeszkedik. Ha az átvevő egyes elemeket átvehetne, másokat pedig csak később vagy feltételesen, az üzemátadás jobban igazodna a valós finanszírozási és birtokszerkezeti helyzetekhez.
A jelenlegi rendszer viszont több ponton „mindent vagy semmit” jellegű. Ezt a végrehajtási indokolás is közvetve megerősíti, amikor hangsúlyozza, hogy a gazdaságot egy adott naptári napon, egyszerre kell átadni, és ehhez részletes, egységes adattartalom szükséges.
Fejlesztési javaslat: célszerű volna kétlépcsős üzemátadási modellt kialakítani.
Az első lépcsőben a működtetési jogok, szerződéses pozíciók és gazdasági irányítás kerülnének átadásra, a második lépcsőben a tulajdonjogi elemek, ha a földforgalmi feltételek maradéktalanul teljesülnek. Ennek előképe részben már megjelenik a közös működtetésre vonatkozó szabályokban, de a konstrukció továbbfejleszthető lenne egy kifejezett „átmeneti üzemátadás” kategóriává.
Az adminisztratív teher túl nagy a kisebb gazdaságoknak
A végrehajtási rendelet indokolása kifejezetten kiemeli, hogy a gazdaságátadási szerződés részletes tartalmát és a jóváhagyási eljárást egységesíteni kellett. A szerződésnek a gazdaság elemeit, kapcsolódó hitel- és kölcsönszerződéseket, földhasználati szerződéseket, egyéb polgári jogi viszonyokat, engedélyeket, folyamatban lévő támogatásokat és még el nem bírált támogatási kérelmeket is részletesen tartalmaznia kell. Emellett hatósági jóváhagyás, majd szükség esetén ingatlan-nyilvántartási eljárás is követi a szerződést.
Ez a részletezettség a jogbiztonságot szolgálja, de a kisebb családi gazdaságok számára komoly tranzakciós költséget jelent. Minél több a vagyonelem, szerződés, engedély és támogatási ügy, annál inkább professzionális jogi és adminisztratív segítségre van szükség. Emiatt éppen azok a gazdák kerülhetnek nehezebb helyzetbe, akiknek a generációváltás a leginkább támogatandó volna. Az eljárás formális terhét növeli, hogy a hatóságnak 60 napon belül kell döntenie, és már jóváhagyott szerződés esetén is módosítási kötelezettség keletkezik, ha a gazdaság elemeiben változás áll be a tulajdonátruházás időpontjáig.
Fejlesztési javaslat: szükség lenne standardizált, digitális szerződés-előkészítő és ellenőrző rendszerre. Egy egységes állami vagy kamarai mintarendszer előzetesen összegyűjthetné a tulajdoni, földhasználati, támogatási és engedélyezési adatokat, és hibajelzést adhatna a hiányokra. Emellett indokolt lenne differenciált eljárási modell: az egyszerűbb, kisebb gazdaságátadásoknál rövidebb, könnyített jóváhagyási eljárás; az összetett, nagyobb üzemeknél teljes ellenőrzési rendszer. Ez csökkentené a formakényszerből eredő meghiúsulásokat.
A végrehajtási indokolásból is az látszik, hogy a részletes adattartalom szükségessége mögött épp az egységes jogalkalmazás igénye áll; ezt ma digitális eszközökkel hatékonyabban lehetne elérni.
A gazdaságátadás továbbra sem egyablakos, ezért a jogutódlás töredezett
A törvény szerint a gazdaságátvevő a hatósági engedélyekben és támogatási jogviszonyokban jogutódként léphet be, de csak akkor, ha az adott feltételeknek megfelel.
A NAK 2026-os tájékoztatója (https://www.nak.hu/tajekoztatasi-szolgaltatas/kozos-agrarpolitika/109971-gazdasagatadas-es-az-egyseges-kerelemben-igenyelheto-tamogatasok-hataridok-es-bejelentesi-kotelezettsegek-2) külön kiemeli, hogy több támogatási jogcímnél – például AKG, ÖKO, Natura 2000, állatjóléti támogatások – a jogutódlás bejelentése önmagában nem elég, hanem külön kötelezettségátvételi kérelmet is be kell nyújtani. Vagyis a rendszer elvben egységes, a gyakorlatban viszont továbbra is sokhatóságú és több eljárásban széteső.
Ez az egyik legnagyobb gyakorlati gyenge pont. Az átadó és az átvevő számára nem az a fő kérdés, hogy a törvény elvileg megengedi-e az utódlást, hanem hogy a földhivatali, támogatási, élelmiszerlánc-felügyeleti, erdészeti és egyéb átvezetések valóban összehangoltan működnek-e. Jelenleg inkább az látszik, hogy a gazdaságátadási szerződés „magja” egységes, de a végrehajtás perifériája széttöredezett.
A közös működtetés jó ötlet, de kevésbé kidolgozott konfliktuskezeléssel
A törvény lehetővé teszi, hogy a felek legfeljebb öt évre együttműködést vállaljanak a gazdaság közös működtetésére, és ezalatt az átvevő személyesen részt vegyen a gazdaság működtetésében. Ez a törvény egyik legéletszerűbb eleme, mert az agrárutódlás ritkán történik egyik napról a másikra. A tudás, ügyfélkapcsolatok, támogatási gyakorlat és termelési rutin fokozatos átadása sokszor fontosabb, mint maga a formális tulajdonátruházás.
A gond az, hogy az együttműködési szakaszban könnyen keletkezhetnek döntési, elszámolási és felelősségi viták. Ki viseli a veszteséget, ki dönt hitelfelvételről, ki rendelkezik a támogatási vállalások teljesítéséről, és mi történik, ha a felek együttműködése idő előtt megromlik? A törvény keretet ad, de nem minden konfliktusforgatókönyvre ad részletes, preventív megoldást. Ez különösen kockázatos ott, ahol az átadó még erős gazdasági kontrollt akar megtartani, az átvevő viszont már önálló működtetésre készül.
Fejlesztési javaslat: indokolt lenne a közös működtetésre speciális, kötelező minimumszabályokat bevezetni. Ilyen lehetne a döntési hatáskörök kötelező megosztása, éves elszámolási rend, beruházási és hitelfelvételi szabály, valamint gyorsított mediáció vagy agrárbírósági külön eljárás konfliktus esetére. Ettől az együttműködési periódus nemcsak megengedett, hanem valóban jogilag menedzselhető átmeneti szakasz lenne.
A jogutódlási szabályok hasznosak, de a finanszírozási oldal még bizonytalan
A törvény erős pontja, hogy az átvevő bizonyos polgári jogi és munkajogi szerződésekben a szerződésben maradó fél külön hozzájárulása nélkül a gazdaságátadó helyébe léphet, és a hatósági engedélyek, illetve támogatási jogviszonyok terén is megnyílik a jogutódlás lehetősége. Ugyanakkor ez csak akkor működik zökkenőmentesen, ha az átvevő megfelel a szükséges feltételeknek. A 2025-ös módosítás kifejezetten foglalkozott a gazdaságelemekhez kapcsolódó hitel- és kölcsönszerződések átadásával, valamint azzal is, hogy sikertelen támogatási jogutódlás esetén az előleggel el kell számolni. Ez azt mutatja, hogy a finanszírozási és támogatási oldal korábban nem volt elég pontosan kezelve.
A banki finanszírozás és a támogatási kötelezettségek az agrárüzem értékének lényegi részei. Ha a jogutódlás papíron lehetséges, de a hitelintézeti vagy támogatáskezelési gyakorlat nem elég kiszámítható, az visszatarthatja az átadást. A törvényből látszik a törekvés a folyamatosságra, de a szabályozás még mindig inkább „átadás utáni jogkövetkezményeket” rendez, mintsem előre látható, egységes átadási protokollt biztosítana a finanszírozási oldalon.
Fejlesztési javaslat: szükséges volna külön agrár-finanszírozási protokoll, amely a gazdaságátadási szerződéshez kapcsolódó hitel-, lízing- és támogatási jogutódlásra egységes eljárási standardot ad. Ebben szerepelhetne előzetes banki és támogatáskezelői állásfoglalás, feltételes jóváhagyás, valamint olyan átmeneti időszak, amelyben az átadó és átvevő egyetemleges felelősségi vagy biztosítéki modellben működik. Ez kiszámíthatóbbá tenné a generációváltást.
A földszerzési és birtokmaximum-szabályok rendszerszinten indokoltak, de utódlásnál merevek
A törvény kimondja, hogy az átvevőnek meg kell felelnie a földszerzési maximumnak és a birtokmaximumnak, és ha ezek túllépése következne be, a szerződés lehetetlenül. Ez elvileg érthető: az agrárstruktúra védelme nem írható felül automatikusan utódlási címen. Gyakorlatilag viszont éppen a működőképes üzemek átvételét akadályozhatja, ha az átvevőnek már van saját gazdasága vagy bérelt földje.
(Az is problémát jelenthet, ha az átvevő például az ország másik felében él és gazdálkodik.)
Itt a szabályozás nem tesz elég különbséget a spekulatív terjeszkedés és a valós generációváltás között. Emiatt a rendszer néha azokat is bünteti, akik valójában életképes, működő családi vagy térségi agrárüzemet tartanának egyben.
A szabályozás reaktív módon fejlődik
A 2025-ös módosításokból az látszik, hogy a törvény gyakorlati alkalmazása több ponton korrekciót igényelt. Módosult a gazdaság fogalmának egy része, pontosították a gazdaságátadó feltételeit, bevezették a több gazdaságátadóra vonatkozó közös megfelelési szabályt, és kiegészítették a hitel- és támogatási jogviszonyokra vonatkozó rendelkezéseket. Ez azt jelenti, hogy a rendszer még kiforróban van.
Ez önmagában nem feltétlenül hiba, de jogpolitikai szempontból azt jelzi, hogy a szabályozás még nem vált teljesen stabil, kiszámítható intézménnyé. A gazdálkodók generációváltási döntései viszont több évre előre szólnak; ehhez tartós és előrelátható normakörnyezet kellene. Ha a rendszer túl gyakran változik, a gazdák inkább halogatják az átadást, ami épp a törvény fő célját gyengíti.
Fejlesztési javaslat: szükség lenne egy átfogó, három-öt éves jogalkalmazási felülvizsgálatra, amely nemcsak normaszövegi pontosításokat, hanem tényleges hatásvizsgálatot is tartalmaz. Mérni kellene, hány gazdaságátadási szerződés jött létre, azok milyen arányban családon belüliek, hány ügy hiúsult meg személyi vagy birtokmaximum-korlát miatt, és mely pontokon ütköztek a felek hatósági vagy finanszírozási akadályba. E nélkül a további módosítások is inkább eseti javítások maradnak.
Összegzés
A gazdaságátadási törvény legnagyobb jogi előnye, hogy a mezőgazdasági üzemet önálló, funkcionális jogi egységként kezeli, és annak átadására sajátos, a generációváltás céljához igazított szerződési és közigazgatási rendszert alkot. E rendszer részei a rugalmas szerződéstípusok, az együttműködési időszak, az elővásárlási és előhaszonbérleti korlátok kikapcsolása, a hatósági jóváhagyás, valamint a szerződéses és támogatási jogutódlás. Ezek együtt a korábbi megoldásokhoz képest lényegesen erősebb jogbiztonságot teremtenek.
Gazdasági oldalról a törvény előnye, hogy mérsékli a generációváltás tranzakciós költségeit, támogatja a működőképes családi gazdaságok fennmaradását, elősegíti az üzemfolytonosságot, és kedvezőbb adó- és illetékfeltételeket, valamint külön KAP-os támogatási csatornákat rendel az átadási folyamathoz. Ezért a gazdaságátadási törvény nem egyszerűen magánjogi különszabály, hanem a magyar agrárszerkezet megújításának egyik kulcseszköze.
A magyar gazdaságátadási szabályozás alapvetően korszerű és szükséges: helyesen ismeri fel, hogy az agrárutódlás nem egyszerű vagyonátruházás, hanem működő gazdasági egység átadása. A fő problémák nem a törvény céljában, hanem a gyakorlati hozzáférhetőségében, merev személyi feltételeiben, az egyetlen átvevőre épülő logikában, a jelentős adminisztratív teherben és a finanszírozási-jogutódlási bizonytalanságokban vannak.
A legfontosabb fejlesztési irányok ezért a következők:
- szélesebb, de ellenőrzött átvevői kör;
- korlátozott többes utódlási lehetőség;
- kétlépcsős vagy átmeneti üzemátadási modell; digitalizált és differenciált jóváhagyási eljárás;
- részletesebb közös működtetési konfliktuskezelés;
- valamint egységes finanszírozási és támogatási jogutódlási protokoll.
Ezek a változtatások nem bontanák le a törvény agrárpolitikai védelmi funkcióját, viszont közelebb vinnék a szabályozást a magyar családi gazdaságok tényleges működéséhez.
