Megváltozott jogértelmezés segítheti a társasági adóalap csökkentését, tavalyi bírósági ítéletek ugyanis felülírták a korábbi adóhatósági jogértelmezést, így akár több tízmilliárd forint járhat vissza a cégeknek.

A Legfelsőbb Bíróság tavaly – azonos tényálláson alapuló adóhatósági határozatokat megsemmisítő ítéletek ellen beadott felülvizsgálati eljárásokban – konzekvensen kimondta: az adótartozás megváltozott fogalmának alkalmazásakor, az adóhatóság téves jogértelmezési gyakorlat alapján rótt ki adókülönbözetet társasági adónemben – írja blogjában Fekete Zoltán Titusz, az RSM DTM Hungary Adótanácsadó és Pénzügyi Szolgáltató Zrt. adómenedzsere.

2004. és 2009. között a társasági adóról szóló törvény megengedte, hogy az adózók a társasági adóalapjuk meghatározásakor adóalap-csökkentő jogcímen számolhatják el a megfizetett helyi iparűzési adójukat, amennyiben az adott év utolsó napján a cégnek nem volt az állami, vagy valamely önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása

Az adótartozás fogalmát az adózás rendjéről szóló törvény 2007 novemberéig nagyon egyszerűen definiálta: az esedékességig meg nem fizetett adó és jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás. A változást egy 2007. november 16-ától hatályba lépett törvénymódosítás hozta. Ennek eredményeként sem lett bonyolultabb az adótartozás fogalma. Csupán annyi történt, hogy bevezették a nettó adótartozás fogalmát. Ezzel megszűnt az a korábban előforduló méltánytalan helyzet, hogy ha egy adózónak december 31-én akár csak ezer forint tartozása állt fenn bármely adószámláján, az adóalap-csökkentő korrekciót akkor sem alkalmazhatta, ha történetesen valamennyi adószámlájának összesített egyenlege túlfizetést mutatott.

A fő kérdés ezek után az lett, hogy az új szabályozást mely bevallási időszakra lehet alkalmazni. A 2007. november 16-a után jogerősen zárult adóvizsgálatok során is sokan beletörődtek sorsukba, hogy hiába a kedvező jogszabályi változás, annak hatályba lépését megelőző adóévekben a régi szabályok alapján jogos az adóhatósági szigor.

A jogértelmezés körüli bizonytalanságot volt hivatva megszüntetni a 2010 végén megjelent adóhatósági állásfoglalás is (2010/61. Adózási kérdés). Ebben a NAV nyilvánosan is megerősítette: az adóalap- csökkentő jogcím igénybevételének vizsgálatakor csak a hatályba lépést követő időszakban fennálló adótartozásokra lehet alkalmazni a nettó adótartozás fogalmát. Vagyis első ízben csak a 2007-es adóévre engedte az adóhatóság a nettó adótartozás fogalmának alkalmazását, míg a korábbi adóévekre nem, így 2006-ra sem.

A Legfelsőbb Bíróság kimondta: a nettó adótartozás fogalmát a hatályba lépést megelőző évekre is alkalmazni kell akkor, ha maga az adott adóigazgatási eljárás a törvénymódosítás hatályba lépése után indult vagy fejeződött be. Később, tavaly év végén maga az adóhatóság is visszavonta korábbi, ezzel ellentétes állásfoglalását.

Ezt az állásfoglalását az adóhatóság a 2011 decemberében azonban visszavonta. Így azok a vállalkozások, amelyeket esetlegesen érinthet a jogszabályváltozással összefüggő jogértelmezés változása, szabadon dönthettek volna arról, hogy akarnak-e utólag az adóalap-csökkentéssel élni vagy sem. Ha pedig erre önellenőrzéssel már azért nincs módjuk, mert az érintett adóévet az adóhatóság ellenőrzéssel jogerősen lezárta, benyújtják-e jogszabálysértésre hivatkozással a jogerős adóhatósági döntéssel szembeni felügyeleti intézkedés iránti kérelmüket?

(források:

http://hvg.hu/kkv/20120507_helyi_ad_adoalap_csokkentes

http://m.napi.hu/ado/adomilliardok_jarnak_vissza_a_cegeknek_csak_nem_tudnak_rola.518494.html

http://blog.rsmdtm.hu/2012/05/megvaltozott-jogertelmezes-segitheti-az-adoalap-csokkenteset/)