James Tobin (aki 2002 március 11-én hunyt el) egy amerikai közgazdász volt, aki életében többek között tanított a Harvard és a Yale Egyetemeken, tagja volt a Közgazdasági Tanácsadók Tanácsának. Ő fejlesztette tovább a Keynes-i közgazdaságtant. Úttörő tudományos munkája kiterjedt a befektetések, a monetáris és fiskális politika és a pénzügyi piacok területére. Hozzá fűződik a „Tobin modell” néven ismert, a cenzorált endogén változókra vonatkozó elv. Közgazdasági Tudományok Nobel díját kapta 1981-ben.
„A kereskedelmi és jegybankok, spekulánsok, multinacionális vállalatok, kormányok és más pénzügyi piacok és pénzügyi intézmények igényeit kielégítő piacok naponta több ezer milliárd dolláros forgalmat bonyolítanak. A magánszemélyek csak a forgalom elenyésző részét adják, az ő ügyleteiket brókerek és bankok intézik. Sok tekintetben a devizapiacok állnak a legközelebb a tökéletes piac elméletéhez, aminek forrása a hatalmas forgalom, a piac rendkívüli likviditása, a szereplők magas száma, földrajzi szétszórtsága, a kereskedési idő (hétvégék kivételével napi 24 óra), az árfolyamokat befolyásoló tényezők sokfélesége és a magas elérhető haszonkulcs. Számos külföldi és hazai bróker kínál virtuális kereskedési felületeket, köztük olyanok is, akik nem közvetítik a kereskedő megbízásait a tőzsdére, hanem saját tőkével vállalnak fedezetet arra. Ők az úgynevezett "market maker"-ek. Legtöbbször nem biztonságos a kereskedés náluk, sokuk egyáltalán nem áll semmilyen pénzügyi felügyelet ellenőrzése alatt. Azok a brókerek, az ún. ECN brókerek, akik azonnal, jutalék nélkül továbbítják a kereskedők megbízásait a tőzsdére, sokkal megbízhatóbbak, lényegesen olcsóbbak és stabil technikai hátteret biztosítanak.” (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_devizapiac)
James Tobin a spekulációs pénzmozgásokat nagyon károsnak ítélte, és ezek ellehetetlenítésére javasolt nagyon kis mértékű adót. A Tobin-adó megnehezítené a valuták értékének ingadozását kihasználó pénzváltásokból – teljesítés nélküli – jövedelemre lehessen szert tenni, viszont csekély, pár ezrelékes mértéke miatt a reálgazdasági folyamatokat nem gátolná.
„Az egyelőre csak értesülés szintjén mozgó információk meglehetősen furcsa kormányzati adótervekről árulkodnak. A bankautomatás készpénzfelvétel, a munkabér bankszámlára utalása, csoportos beszedési megbízás, a rezsi sárga csekken történő befizetése után kellene fizetni a kormány terveiben szereplő pénzügyi tranzakciós adót. Ebben a formában ez valójában nem (csak) a pénzügyi intézményeket sújtó teher, hanem praktikusan egy új áfa. Vagy szja.
Amikor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Heti Válasz múlt heti számában a pénzügyi tranzakciós adó bevezetésének szükségességéről írt, mindenki az Európai Unió által is fontolgatott úgynevezett Tobin-adóra gondolt. James Tobin elmélete alapján a tőkepiaci tranzakciókat adóval sújtanák, a megemelkedő tranzakciós költségek miatt pedig a spekulatív pozíciók volumene visszaszorulna. Eredetileg a deviza-tranzakciókra vetették volna ki az adót a magas volatilitás és a gyors pénzmozgások megfékezésére. Azóta több olyan elképzelés is megjelent, amelyik az adó alapját kiszélesítette volna, ám a lényeg sokáig nem változott: a (jellemzően határon átnyúló) tőkemozgás megterhelésének elsődleges célja a pénzügyi szereplőknek való "költségokozás".” (forrás: http://www.portfolio.hu/gazdasag/adozas/ez_nem_tranzakcios_ado_hanem_egy_uj_afa.165636.html)
A pénzügyi tranzakciókat terhelő különadó minél gyorsabb bevezetését sürgette 2011. decemberében Wolfgang Schäuble, német pénzügyminiszter is. Szerinte már 2012 első hónapjaiban eredményeket kell elérni, különben a pénzügyi piacok stabilitása mellett a pénzügyi rendszer társadalmi elfogadottsága is veszélybe kerül.
(részleges források:
http://en.wikipedia.org/wiki/James_Tobin
http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9nz
http://index.hu/gazdasag/vilag/2011/12/25/schauble_bevezetne_a_tobin-adot)
