A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) szintén jelentős módosításokon ment keresztül, mely módosítások 2012. január 1-től léptek hatályba.

A már élő szervezetek mellett januártól elvileg új közös jogkezelők is piacra léphetnek, s kialakulhat egyfajta verseny (eddig a jogtulajdonosok érdekeit műtípustól függően csak hét különböző szervezet képviselte, ezek szedték be a jogdíjakat a különböző művek után). A szervezetek a költségek csökkentése érdekében gyakran közösen jártak el.

A jövőben ugyanakkor ez a rendszer átalakulhat, az új jogszabály alapján ugyanis új közös jogkezelőt is be lehet jegyezni, azaz megszűnt a piac monopolisztikus jellege. A módosítás célja az, hogy a ezen terület hatékonyságának növelése révén a jogtulajdonosok több pénzhez jussanak.

Részben emiatt, részben egyéb szabályozási módosítások eredményeként változhat a jogdíjbevételek felosztása is a jövőben. A jogszabály módosítás az összes bevétel 10 százalékában maximálja a szociális jogcímen adott juttatásokat, tehát azt az összeget, amit nem a konkrét mű jogtulajdonosának fizetnek ki vagy a törvényben meghatározott módon osztanak fel, hanem például a hazai művészek támogatására fordítanak. Az így kiosztott összeg 70 %-át a Nemzeti Kulturális Alapnak kell átadni.

A módosítás alapján a hatósági, ellenőrző szerepet betöltő Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) is közzéteszi honlapján a közös jogkezelő szervezetekről vezetett nyilvántartását.

A módosítás további eleme a következő rendelkezés:

„Eredeti műalkotások kiállítása vagy műkereskedő közreműködésével történő visszterhes átruházása esetén a műalkotások szabadon többszörözhetők és terjeszthetők az esemény reklámozása céljából, az esemény népszerűsítése által indokolt mértékben és körben, amennyiben az egyéb jövedelemszerzési vagy jövedelemfokozási célt közvetve sem szolgál. Az eredeti műalkotás és a műkereskedő fogalmának meghatározására a 70. § (2) és (3) bekezdését kell alkalmazni.” (Szjt. 36. § (5) bek.)

A jogalkotó ezzel a módosítással az iránymutató 2001/29/EK irányelv 5. cikk (3) bekezdés j) pontját vezette át a magyar jogrendbe.

Ezen módosító szakasz a követőjogi díj, továbbá a fizető köztulajdon mértékét csökkenteni célozta. A szabály lényegében a műkereskedelmi tevékenység hatékonyságát növelő reklámtevékenység általános támogatásáról szól, viszont nem szabályozza, hogy ezen tevékenység végeredményben a szerző számára jelent-e bevételt.

Ezt egészíti ki az a szabály, amely szerint A szabad felhasználás keretében többszörözött példányok – a könyvtárközi kölcsönzés és a 36. § (5) bekezdésében foglalt eset kivételével – nem terjeszthetők a szerző engedélye nélkül (Szjt. 40.§).

A másik szabad felhasználást érintő módosítás a szerzői engedélyezési jog alá tartozó nyilvános előadások közül kivett, tehát szabad felhasználásnak minősülő nyilvános előadások körét kívánta változtatni.

„Ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közreműködők sem részesülnek díjazásban, a művek előadhatók a következő esetekben:

a)    színpadi mű esetében műkedvelő művészeti csoportok előadásán, kiadott szöveg vagy jogosan használt kézirat alapján, feltéve, hogy ez nem ütközik nemzetközi szerződésbe,

b)   iskolai oktatás céljára és iskolai ünnepélyeken,

c)    szociális és időskori gondozás keretében,

d)   nemzeti ünnepeken tartott ünnepségeken,

e)    egyházak vallási szertartásain és egyházi ünnepségein,

f)    magánhasználatra, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen.” (Szjt. 38.§ (1) bek.)

Korábban a 38.§ (3) bekezdésében szerepelt az, hogy nem minősül iskolai oktatási célú előadásnak az iskolai táncmulatság. Ez azt jelentette, hogy 2012. január 1-jét megelőzően az iskolai táncmulatságok alkalmával történő felhasználások esetében a főszabály érvényesült, azaz engedélykötelesek voltak.

A módosítás alapján, amennyiben az iskolai táncmulatságot oktatási célú előadásnak lehet tekinteni, akkor is csak abban az esetben szabad a felhasználás, ha nincs mögötte közvetve sem jövedelemszerzés. Ha az iskolai táncmulatság nem oktatási célú előadás, akkor engedélyköteles marad továbbra is.

Ehhez kapcsolódóan jelent meg egy cikk az Artisjus honlapján:

"Nincs jogdíj az óvodás meseelőadásokon

A szerzői jogi törvény az oktatási, nevelési célú előadások széles körét mentesíti a jogdíjfizetés alól. Az Artisjus ezen túl is törekszik arra, hogy a kicsik a legkönnyebben jussanak zenéhez, irodalomhoz, meséhez.

A magyar jogalkotó a nemzetközi és európai uniós szabályok adta keretek között a legszélesebb körben biztosít mentességet az óvodai, iskolai célú előadásoknak. Mindaddig, amíg ezek a nevelési programban, tantervben foglaltak szerint valósulnak meg, nem kell jogdíjat fizetni. Mindegy tehát, hogy az előadás az óvodában, iskolában vagy azon kívül (például könyvtárban) történik.

A nyilvános iskolás, óvodás előadások esetén a szerzőknek csak akkor kell jogdíjat fizetni, ha belépődíj van, illetve ha a külső előadónak fellépti díjat, gázsit fizetnek.

Az Artisjus arra törekszik, hogy a lehető legszélesebb körben biztosítsa a kedvezményt, akkor is, ha a szervező maga nem ismeri a mentesülés lehetőségét.

Természetesen a népmesék, népdalok, illetve a 70 évnél régebben elhunyt szerzők alkotásai bármilyen esetben, akár kereskedelmi céllal is jogdíjmentesen használhatók fel."

„Nincs jogdíj az óvodás meseelőadásokon” forrása: http://www.artisjus.hu/hireink/