A nem is olyan távoli múltban több pályázati felhívás jelent meg, melyek alapján mikro- és kisvállalkozások fejlesztéshez kapcsolódó támogatásokra lehetett pályázni.
Valamennyi pályázati felhívásban az alábbi rendelkezések gondolkodásra késztettek:
„Csekély összegű támogatás nyújtható valamennyi ágazat vállalkozásai számára az alábbi kivételekkel:
a) halászati és akvakultúra ágazat vállalkozásai;
b) a Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek elsődleges termeléséhez kapcsolódó tevékenységet végző vállalkozások;
c) a Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek feldolgozásával vagy marketingjével kapcsolatos tevékenységet végző vállalkozások, amennyiben:
ca) a támogatás összege a piacon beszerzett vagy forgalmazott ilyen termékek ára vagy mennyisége alapján kerül rögzítésre,
cb) vagy az elsődleges termelőknek való teljes vagy részleges továbbítástól függ;
d) a szénipar vállalkozásai;
e) szállítóeszköz megvásárlására a közúti szállítási ágazatban tevékenykedő vállalkozások esetében;…”
Csekély összegű (de minimis) támogatás: a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: Rendelet) hatálya alá tartozó támogatás.
Az eredeti rendeletben valóban ezen vállalkozások szerepeltek a csekély összegű támogatásban részesíthető vállalkozások kivételeként.
Számomra kérdésként az merült fel, hogy miért került kizárásra azon vállalkozások köre, akiknek nem a fő tevékenysége a fentiekben felsorolt tevékenység?
A korábbi gyakorlat az volt, hogy a vállalkozás alapító okiratában felsorolásra került mindazon tevékenység, melyet elképzelhető, hogy a „jövőben” végezni fog, hisz a korábbi gazdasági társaságokról szóló törvény alapján a tevékenység folytatásának ez feltétele volt.
Sok ilyen vállalkozás a tevékenységeit azóta is „benne felejtette” az alapító okiratában attól függetlenül, hogy jelenleg sok tevékenység tekintetében ez nem kötelező.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7.§ (12) bekezdése szerint: „Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az adózó választása szerint
a) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy
b) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.”
Mindezen rendelkezések alapján véleményem szerint nem magát a vállalkozást kellene a pályázati eljárás során, hanem feltételként kellene szabni azt, hogy amennyiben a fenti tevékenységek nem tartoznak a vállalkozások fő tevékenységei közé, abban az esetben a vállalkozások akkor részesíthetőek de minimis támogatásban, ha nem ezen tevékenységekhez kívánják a támogatást igénybe venni.
Korábban volt hasonló célú pályázati felhívás, mely szerint nem kaphat támogatást olyan kis és középvállalkozás:
„…amely a jóváhagyott, utolsó éves (teljes üzleti év) beszámoló vagy SZJA/EVA bevallás alapján meghatározott nettó árbevételének vagy bevételének több mint 50%-át mezőgazdasági tevékenység (2008-as TEÁOR szám: 01.11-03.22; 2003-as TEÁOR szám: 01.11-05.02) teszi ki;…”
Amennyiben a Rendelet szabályaival ez nem összeegyeztethető, a tevékenység „elhagyásával” törlésével a csekély összegű támogatás nyújtásához kapcsolódó feltétel igen könnyen teljesíthető.
