„A családi gazdaságokra vonatkozó hatályos szabályok és azok problematikái” címmel írtam dolgozatot még egyetemista koromban. Átnéztem a változásokat, és a jelenlegi szabályokkal összhangban közzéteszem a dolgozatomat.
Nyugat-Európában a VI. századtól mindinkább kifejlődött a jobbágyság és a telekrendszer, a VIlI-X. században már uralkodóvá vált a jobbágyfalu a maga új települési - társadalmi rendjével.
A keresztény egyháztól támogatott magántulajdon érvényesülése következtében a termelők egyénileg is érdekeltté váltak a termelés bővítésében, mert a többlettermék nagyobbik része a tulajdonukban maradt.
A római jog gyakorlatának érvényesülése biztosította a tulajdonhoz, a szabad költözéshez, a piacon való egyenlőséghez, vagyis az ember egyéni szabadságához való jogot.
A jogi háttér, valamint a társadalmi – technikai vívmányok mellett a földrajzi adottságok, a földterület korlátozott volta is hozzájárult ahhoz a sajátos fejlődéshez, amelynek nyomán a XVIII. század végére kibontakozó ipari, majd agrárforradalom hatására a XIX. század második felétől kezdve fokozatosan kialakult és uralkodóvá vált Nyugat-Európában a családi mezőgazdasági üzem.
Az Európai Unióban a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozások túlnyomó részét családi gazdaságoknak lehet tekinteni. A vizsgálatok szerint 1987-ben a gazdaságokban a munka 92,3%-át családtagok végezték. Az egyes tagországok közötti különbségeket jelzi, hogy míg Angliában a családi munkaerő aránya 67%, addig Görögországban elérte a 100%-ot.
Az Európai Unióban családi gazdaságnak tekinthető az az üzem is, ahol 1 nem családi munkás, illetve 3 dolgozó van gazdaságonként. A mezőgazdasági vállalkozások családi jellegét mutatja, hogy Angliában a gazdaságok mindössze 5%-a alkalmazott menedzsert. Más vizsgálatok arra utalnak, hogy a legtöbb farmon egybe esik a vállalkozó, a menedzser és a munkavállaló szerepe. A bérmunka igénybevétele Franciaországban és Németországban mutat emelkedő tendenciát.
A mezőgazdasági tevékenységet az európai országok többségében polgári jogi tevékenységnek tekintik. A francia jog szerint az számít mezőgazdasági tevékenységnek, amelynek tárgya meghatározott növényi és állati jellegű biológiai ciklus, és amely az e ciklus lefolyásához szükséges 1 vagy több szakaszból áll, továbbá a gazdálkodónak azon tevékenységei, amelyek a gazdaság talaján a termelés, illetve a termesztés folyamatát viszik tovább. Viszont nem feltétel a kapcsolat a földdel, így mezőgazdasági tevékenységnek tekinthető a termő földön kívüli növénytermesztés és az "ipari állattenyésztés" is.
Az Európai Unióban a családi gazdaságok üzemtípusai:
- családi farm;
- családi farm bérmunkával;
- családi üzemek által alkotott polgári jogi társasági formák;
- szövetkezetek;
- részmunkaidős gazdaságok;
- szerződéses gazdaságok;
- családi korporációk.
Valamennyi típusra jellemző definíció:
- a családi gazdaság mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik;
- a gazdaságot a család vezeti és a munka legnagyobb részét a család adja, a beruházások, illetve a tőkebefektetések kockázatának túlnyomó részét a család viseli;
- a mezőgazdasági termelés a legfontosabb tevékenység és bevételi forrás a család számára;
- a család a farmon él.
Dániában a családi üzem tárgya a XVIII. században megkezdődött földbirtok-rendezési reformok során kikristályosodott elveknek megfelelően, meghatározott szabályok szerint a telekkönyvben nyilvántartott "mezőgazdasági tulajdon":'
A családi gazdaság tárgyát alkotó mezőgazdasági tulajdon alanya az üzem vezetője, aki csak olyan személy lehet, aki
- a farmon lévő épületben lakik, és
- mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkezik.
Viszont ha a földterület 15 hektárnál kisebb, a szakképzettség nincs előírva. Az üzem vezetőjének minimum 3 éven keresztül gyakornokként kell dolgoznia 2 mezőgazdasági üzemben, továbbá el kell végeznie egy 9 hónapos mezőgazdasági gazdaképző tanfolyamot.
A mezőgazdasági főtevékenységben foglalkozók földterülete a már meglévő és a megszerezni kívánt ingatlanok együttes területével a 250 hektárt nem haladhat ja meg, és ha legelőről van szó, a területek nem lehetnek egymástól messzebb 5-8 km-nél. Egyéb művelési ágú ingatlan esetén a megengedett távolság 2-
. Ha a tulajdonos később el kívánja idegeníteni az egyesített ingatlanok egy részét, a megosztáshoz ki kell kémi a földügyi szervek engedélyét.
A holland magánjog szerint mezőgazdasági üzemet csak az a személy szerezhet, aki mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozik, tehát megfelelő szakvizsgája van, vagy gyakorlati tapasztalatot tud bizonyítani. Az is vehet mezőgazdasági ingatlant, aki a földterületet nem maga fogja megművelni, hanem azt haszonbérbe adja. Az ingatlan megszerzésének feltétele a Mezőgazdasági Kamara által jóváhagyott haszonbérleti szerződés.
Ha valaki különböző földdarabokat vásárol az üzemterület nagyságának növelésére, a földterület nem lehet messzebb az üzem központi épületétől 2-3 km-nél. A megvásárolt parcellák 75%-a nem lehet 5 hektárnál kisebb terület.
A megszerzendő földterületek és a már meglévő földterületek és a már meglévő földterületek maximuma abban az esetben, ha mezőgazdasági területről van szó, nem haladhat ja meg a 100 hektárt. Az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaság területét nem növelheti 150-
Franciaországban a mezőgazdasági üzem vezetőjének csak az a személy tekintendő, aki mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkezik vagy a mezőgazdaságban szerzett megfelelő gyakorlattal rendelkezik.
A francia törvények a földtulajdon-szerzési jogot nem korlátozzák. Az a minimális területnagyság, amelynek figyelembe vétel évei alakítják ki a megyékben az üzemnagyság minimumát,
(Süveges Márta professzorasszony Az agárüzem - formák jogi szabályozásának alapjai az Európai Unió országaiban című cikke alapján)
Magyarországon a családi gazdaságot létrehozó jogszabály a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (továbbiakban: Tv.).
A termőföldről szóló törvény 3.§ h. pontja alapján családi gazdaság: legfeljebb
A termőföldről szóló törvény 3.§ i. pontja alapján Családi gazdálkodó: a családi gazdaságot a családi gazdaság központja szerint illetékes megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal nyilvántartásába bejegyeztető személy, aki
- a családi gazdaság vezetőjeként annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat,
- élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet folytat,
- mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik vagy ennek hiányában igazolja, hogy legalább 3 éve folytatja a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységét és ebből árbevétele származott,
- legalább 3 év óta a bejelentett állandó lakhelye a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van.
Gazdálkodó család tagjai: a családi gazdálkodó, annak házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke, szülője; gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell.
A családi gazdaság, mint jogi fogalom polgárjogilag értelmezhetetlen, mivel nem szerezhet jogokat, nem vállalhat kötelezettséget, nem perelhet és nem perelhető, tehát nem jogalany. Ez egy ellentmondáshoz vezet, hiszen a termőföldről szóló tv. 3.§ i. pontja szerint a családi gazdálkodó a családi gazdaság vezetőjeként annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. Ez azért ellentmondás, mert a családi gazdálkodó nem a saját nevében, hanem a családi gazdaság nevében szerez jogokat és vállal kötelezettségeket, viszont maga a családi gazdaság nem szerezhet jogokat és nem vállalhat kötelezettségeket, akkor a családi gazdálkodó kinek szerez jogokat és kinek vállal kötelezettségeket?
Véleményem szerint ezt az ellentmondásos helyzetet úgy lehetne megoldani, hogy a családi gazdaságot be kellene emelni a Gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény rendelkezései közé, és a betéti társaság mintájára kellene szabályozását megoldani, így jogalanyként megjelenhetne a polgári jogi viszonyokban. Javaslatom ellenére véleményem szerint ez a szabályozási forma nehézségekbe ütközne, hiszen ez 2/3-os törvénymódosítás lenne, amit elég nehéz lenne végigvinni.
További problémát jelent, hogy a termőföldről szóló törvény 3.§ h. pontja úgy fogalmazza meg a családi gazdaság fogalmát, hogy a családi gazdaság tagjainak valamennyi termőföldjét a családi gazdaság hasznosítja. Ez a gyakorlatban többször felmerült probléma, mert gyakran előfordul, hogy egy természetes személynek több, különböző helyen fekszik termőföldje, és gyakran a saját elgondolása szerint nem minden termőföldjét bocsátaná a családi gazdaság rendelkezésére, de a törvény ezt előírja.
Ezen kívül az is gyakorlati probléma, hogy ha egy természetes személynek a tulajdonába öröklés folytán úgy kerül termőföld, hogy a meghalt személy özvegyének özvegyi joga (ami a gyakorlatban haszonélvezeti jogot jelent) a termőföldön fennáll, és az özvegy nem kíván a családi gazdaság tagja lenni, akkor a termőföld tulajdonosa nem lehet a családi gazdaság tagja, mivel nem tudja valamennyi termőföldjét a családi gazdaság rendelkezésére bocsátani. Tehát itt ellentétben állnak a polgári törvénykönyv és a termőföldről szóló törvénykönyv rendelkezései.
Szintén hasonló problémát jelent, ha az a családi gazdaság tagja hal meg, aki termőföldjét a családi gazdaság rendelkezésére bocsátotta. Ha az örökös nem akar a családi gazdaság tagja lenni, akkor a termőföldet kivonja a családi gazdaság használatából, és lehet, hogy emiatt szűnik meg a családi gazdaság, mert más termőföld nem áll rendelkezésre.
A családi gazdaság, mint újszerű "gazdálkodási forma", a családon belüli tulajdonviszonyok érintetlenül hagyása mellett a családi gazdálkodónak használati jogot biztosít a családtagok által a családi gazdálkodás céljára rendelkezésre bocsátott vagyontárgyak fölött (ideértve a termőföldet is).
A családi gazdaság attól családi gazdaság, hogy az illetékes megyei kormányhivatal földművelésügyi igazgatósága nyilvántartásba veszi. A 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet szabályozza a családi gazdaságok létrehozását, nyilvántartásba vételét, működtetését, valamint kiemelt támogatásukat.
Ezen korm. rendelet előírásai szerint a családi gazdaság nyilvántartásba vételéhez szükséges:
- nyilvántartásba vételhez kérelem kitöltése;
- a kitöltött kérelemhez nyilatkozat csatolása arról, hogy a Tv. szerint élethivatásszerűen kívánja végezni a mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet;
- a szakirányú, legalább középfokú képzettségét igazoló okirat csatolása;
- az előző pontban foglalt okirat hiánya esetén a legalább 3 éven át folytatott mezőgazdasági termelő tevékenységet igazoló őstermelői, egyéni vállalkozó igazolvány és az adóbevallás másolatának csatolása;
- nyilatkozat arról, hogy lakóhelye legalább három éve a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van
- nyilatkozat arról, hogy a 3. § szerinti szerződést a gazdálkodó család tagjai megkötötték (A gazdálkodó család tagjai vagyoni, elszámolási viszonyukat szerződésben szabályozzák. A szerződésben a családtagok rendelkeznek a tulajdonukban lévő termőföldterületnek és az annak megműveléséhez szükséges vagyontárgyaknak legalább 5 évre a családi gazdálkodó használatába adásáról; a személyes közreműködés formájáról és a teljes foglalkoztatású családtag személyéről, valamint azokról a mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységekről, amelyet folytatni kívánnak.);
- rendelkezik őstermelői vagy egyéni vállalkozói igazolvánnyal, és
- a vele a 3. § alapján szerződést kötő családtagok nyilatkoznak arról, hogy a családi gazdasághoz tartozó termőföldterületekre vonatkozó adatok megegyeznek az ingatlanok bejelentett, földhasználati lapjain szereplő adatokkal.
A nyilvántartásba vételt a családi gazdaságban részt vevő családtagok közös kérelmével kell kezdeményezni, amelynek tartalmaznia kell:
- a családi gazdálkodó természetes személyazonosító adatai, lakcíme,
- adóazonosító jele vagy adószáma;
- legmagasabb iskolai végzettsége és a végzettséget igazoló okirat száma;
- a gazdálkodó család tagjainak természetes személyazonosító adatai, lakcíme, rokoni jogviszony kódja;
- a családi gazdaság tulajdonában, használatában lévő termőterület (helyrajzi szám; művelési ág, terület hektárban, külterületi vagy belterületi fekvés – bár ez utóbbi a helyrajzi számból is kiderül – sk.);
- a családi gazdaság részét képező termőföldek összterülete.
A családi gazdaság létrehozásáról a családtagoknak közösen kell megállapodniuk, ezen belül dönteniük kell arról:
- hogy ki lesz a családi gazdaság irányítója, aki mint családi gazdálkodó fog tevékenykedni a családi gazdaságban;
- melyik családtag fog a családi gazdaságban teljes foglalkoztatásban részt venni (amennyiben ezt a követelményt a családi gazdálkodó nem tudja teljesíteni).
A 326/2001. (XlI.30.) Kormány rendelet 3.§-a alapján a családtagoknak a vagyoni és elszámolási kérdésekről is meg kell állapodniuk egymással, szerződésükben tehát az ezzel kapcsolatos rendelkezésüket is rögzíteni kell. A személyi jövedelemadóról szóló törvény és e között a rendelkezés között ellentmondás van, hiszen az Szja tv a jövedelemadó kiszámításánál nem ezt a szerződéses megállapodást veszi figyelembe, hanem a családi gazdaság jövedelmét elosztja a családi gazdaság tagjainak számával, és ez alapján veszi figyelembe a fizetendő adót (tehát jelenleg Magyarországon nincs családi adóbevallás és fizetés).
A szerződéskötésre nincs külön alaki előírás, ha azonban a szerződés olyan jogviszonyt is érint, amelyre más jogszabály alakszerűségi követelményt ír elő, ennek is eleget kell tenni. Ajánlatos (de nem kötelező) a szerződéshez csatolni a családi gazdálkodónak használatába adott vagyontárgyakra vonatkozó pontos leltárt is. A szerződést nem szükséges közokiratba foglalni, illetve nem szükséges ügyvédi ellenjegyzés. A szerződést a gazdálkodó család tagjainak alá kell írni, ajánlatos még érdektelen tanúk közreműködése is, szükséges továbbá a szerződésben a gazdálkodó család tagjainak esetleg korábbi mezőgazdasági tevékenységeiből származó jogok és kötelezettségek számbavétele, mert ezek a családi gazdaság működtetését is érinthetik.
A szerződés megkötése feltétele a családi gazdaságok létrehozásának, illetve ha ez a szerződés megszűnik, a családi gazdaságot a megyei földművelésügyi hivatal törli a nyilvántartásból, és ezzel a családi gazdaság megszűnik.
A családi gazdaság létrehozásához legalább két személy szükséges, ezeknek a személyeknek azonban nem kell közös háztartásban élniük.
A következő személyek hozhatnak létre családi gazdaságot: a családi gazdálkodó (ő nyugdíjas is lehet); annak házastársa, élettársa; a családi gazdálkodó kiskorú gyermeke (gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell);* a családi gazdálkodó unokája gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell; valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke, szülője.
*ltt található ellentmondás, hiszen az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 4. § (1) bekezdése alapján adóalany: az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Ez azt jelenti, hogy általános forgalmi adó alanya 18 éven felüli, tehát nagykorú személy lehet, hiszen csak nagykorú személy szerezhet saját neve alatt jogokat, illetve vállalhat kötelezettségeket.
Az személyi jövedelemadóról szóló, 1995. évi CXVIL törvény mezőgazdasági őstermelő esetén feltételként jelöli meg a 16. életév betöltését, ezzel szemben a földtörvényben szabályozott gazdálkodó család tagjára életkorra vonatkozóan ilyen feltételt nem ír elő, akár egy két hónapos csecsemő is lehet gazdálkodó család tagja az egyéb feltételek megléte mellett.
A családi gazdaságban folytatható mezőgazdasági főbb tevékenység:
- növénytermesztés;
- kertészet;
- állattenyésztés;
- halászat;
- haltenyésztés;
- szaporító anyag termesztés;
- vadgazdálkodás;
- erdőgazdálkodás;
- vegyes gazdálkodás.
A családi gazdaság kiegészítő tevékenysége lehet:
- falusi- és agroturizmus;
- kézművesipari tevékenység;
- fűrészáru feldolgozás;
- elsődleges élelmiszer feldolgozás;
- a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermék, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása és nem élelmiszer célú feldolgozása;
- az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése.
A tevékenységek folytatásának tekintetében ellentmondás van a termőföldről szóló, többször módosított 1994. évi LV. törvény, és a 326/2001. (XII.30.) Korm. rendelet között. A hivatkozott törvény 3. §. h. pontja a családi gazdaság tevékenységérő1 rendelkezik, aminek érdekében a termőföldeket és a vagyontárgyakat a rendelkezésére kell bocsátani, addig a kormányrendelet 3. §. arról rendelkezik, hogy a családi gazdaság tagjai által kötött szerződésben kell rendelkezni a tulajdonukban lévő termőföldterületnek és az annak megműveléséhez szükséges vagyontárgyaknak legalább 5 évre a családi gazdálkodó használatba adásáról, tehát itt a családi gazdálkodó tevékenységéről beszél.
A jogalkotó szándéka szerint az egészséges birtokszerkezet kialakításának elősegítése érdekében szükségessé vált a termőföldre vonatkozó elővásárlási jog módosítása is. Ezért a termőföldről szóló törvény 10. §. a termőföld, illetve a tanya értékesítése esetére elővásárlási joggal rendelkezők körét jelentősen bővítette. Ennek alapján elővásárlási jog illeti meg az alábbi jogosultakat a következő sorrendben:
- a haszonbérlőt, feles bérlőt és részesművelőt; jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet haszonbérlő esetén annak helyben lakó természetes személy tagját, illetve helyben lakó részvényesét;
- a helyben lakó szomszédot;
- a helyben lakót;
- a magyar államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglaltak szerint.
A helyben lakó szomszéd, illetve a helyben lakó jogosulti csoportokon belül az elővásárlási jog gyakorlásának sorrendje a következő:
- a családi gazdálkodó;
- nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, illetőleg egyéni mezőgazdasági vállalkozó;
- jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli más szervezet esetén annak helyben lakó természetes személy tagja vagy helyben lakó részvényese.
Ezen kívül a jogosultakat előhaszonbérleti jog illeti meg a termőföldről szóló törvény 21. §-a alapján a következő sorrendben:
- a volt haszonbérlőt, illetve ha a volt haszonbérlő a tulajdonos hozzájárulásával ültetvényt telepített vagy halastavat létesített, az általa kijelölt személyt feltéve, hogy a haszonbérlet nem a tulajdonos azonnali hatályú felmondása következtében szűnt meg;
- a helyben lakó szomszédot;
- a helyben lakót.
A helyben lakó szomszéd és a helyben lakó jogosulti csoportokon belül az előhaszonbérleti jog gyakorlásának sorrendje a következő:
- a családi gazdálkodó;
- nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó;
- jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet.
A 326/2001. (XII.30.) Korm. rendelet 5-6.§-a alapján az Földművelésügyi Igazgatóság törli a nyilvántartásból a családi gazdaságot, ha:
- nem állnak fenn a nyilvántartásba vétel feltételei (kivéve: nyilatkozik arról, hogy lakóhelye legalább három éve a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van),
- már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján családi gazdaságnak minősült,
- a gazdálkodó család tagja meghal, és a túlélő családtagok nem jelentik be, hogy a családi gazdálkodást folytatni kívánják.
A családi gazdaságot ugyancsak törli az Földművelésügyi Igazgatóság a nyilvántartásból, ha a családi gazdálkodó
- az állami támogatás igénybevételéhez a támogatás nyújtása szempontjából lényeges körülmény tekintetében valótlan adatot szolgáltat,
- nem tett eleget azon feltételnek, miszerint élethivatásszerűen mezőgazdasági és mezőgazdasági kiegészítő tevékenységet végez.
A Földművelésügyi Igazgatóság a családi gazdálkodó kérelmére vagy hivatalból törli a nyilvántartásból a családi gazdaságot a 3. §-ban meghatározott szerződés megszűnésekor.
Az Földművelésügyi Igazgatóság a törlésről határozattal dönt és értesíti a földhivatalt. Az Földművelésügyi Igazgatóság a családi gazdaság nyilvántartásba vételéről, törléséről, valamint a tagok személyében bekövetkezett változásokról szóló jogerős határozat egy példányát 15 napon belül megküldi az NAV-nak (a továbbiakban: adóhatóság).
A 326/2001. (XII.30.) Korm. rendelet 7.§-a alapján nem hozhat létre újabb családi gazdaságot:
- a gazdálkodó család tagja a családi gazdaság fennállása alatt,
- a családi gazdálkodó a családi gazdaság törlését követő 5 éven belül, ha a törlésre az 5. § (2) bekezdése alapján került sor (5.§ (2) bek.: az állami támogatás igénybevételéhez a támogatás nyújtása szempontjából lényeges körülmény tekintetében valótlan adatot szolgáltat, illetve nem tett eleget azon feltételnek, miszerint élethivatásszerűen mezőgazdasági és mezőgazdasági kiegészítő tevékenységet végez).
Adózás köréből ki szeretném emelni azt, hogy ha a családi gazdálkodó általános forgalmi adó alanya, a családi gazdaság többi tagjának is ezt az adózási formát kell választania. De ezt a törvényből nem egyértelműen olvasható ki, hiszen nem lehet alkalmazni az Áfa tv. 5.§ (2) bekezdését, amely így szól: " Abban az esetben, ha a gazdasági tevékenység közvetlenül közös tulajdonban és közös használatban levő ingóra vagy ingatlanra, mint ellenérték fejében hasznosítandó dologra irányul, adóalany a tulajdonostársak közössége. Az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselő a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetében pedig az adóhatóság által kijelölt tulajdonostárs."
Ez a rendelkezés azért nem alkalmazható, mert a családi gazdaság tagjainak tulajdonában lévő ingatlanok és vagyontárgyak nem kerülnek a családi gazdaság tulajdonába, csak használatába, hiszen a termőföldről szóló törvény 3.§ h. pontja alapján családi gazdaság: legfeljebb
A másik ok, amiért az Áfa tv. 4.§ (2) bekezdését nem lehet alkalmazni, az, hogy a 326/2001. (XI/30.) Korm rendelet 3. §. előírja, hogy a családi gazdaság tagjai által aláírt szerződésben rendelkezni kell a tulajdonukban lévő termőföldterületnek és az annak megműveléséhez szükséges vagyontárgyak legalább 5 évre a családi gazdálkodó használatába adásáról. Tehát itt is használatba adásról és nem tulajdon-átruházásról van szó.
