Mivel sok nonprofit gazdasági társaság az utolsó pillanatra hagyta közhasznúsági nyilvántartásba vételének kérelmezését, ezért ismételten összefoglalom, hogyan tehetik ezt meg.

 Közhasznú tevékenység: minden olyan tevékenység, amely a létesítő okiratban megjelölt közfeladat teljesítését közvetlenül vagy közvetve szolgálja, ezzel hozzájárulva a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez. (Ectv. 2. § 20. pont)

 1)      A http://civil.info.hu oldalon az Intézze el fülön találhatóak a kitöltendő nyomtatványok:

http://civil.info.hu/urlapok

 2)      A fenti linkről kell letölteni a „Közérdekű önkéntes tevékenység bejelentéséhez szükséges űrlap”-ot (a pdf vagy word formátumban).

Az űrlap alkalmazása kötelező, amennyiben a közhasznú jogállás nyilvántartásba vétele iránti kérelmet nem az űrlapon terjesztih elő, a bíróság hiánypótlás keretében fel fogja hívni az űrlap alkalmazására!

Amennyiben egy rovatban rendelkezésre álló hely nem teszi lehetővé valamennyi szükséges adat megadását, úgy azt egy új nyilvántartásba vételi űrlap (pótlap) adott pontjának kitöltésével kell kiegészítenie!

Az űrlap azon mezőiben ahol a (kódtár) jelzés szerepel, a kódtárban szereplő számot kell bírni. A kódtár alkalmazása kötelező!

Kódtárak a közhasznú jogállás nyilvántartásba vétele iránti űrlap kitöltéséhez

Képviselő típusának megadására szolgáló kódtár

  1. ügyvéd
  2. ügyvédi iroda
  3. szervezeti képviselő
  4. egyéb

A létesítő okirat tartalmának megadására és a változásbejegyzési űrlap benyújtásának jelölésére szolgáló kódtár

  1. igen
  2. nem

Kérelemhez csatolt mellékletek megadására szolgáló kódtár

  1. vezető tisztségviselő(k) nyilatkozata, hogy nem esik/esnek az Ectv-ben meghatározott kizáró ok alá
  2. a korábbi két év beszámolója
  3. képviseleti jog igazolása
  4. a létesítő okirat módosítása, egységes szerkezetbe foglalt szövege
  5. a szervezet belső szabályzata
  6. egyéb melléklet

Az űrlap nem szerkeszthető (módosítható), ezért amennyiben az űrlapot megváltoztatják, a kérelem nem tekinthető szabályszerűen benyújtottnak, a bíróság ezért hiánypótlás keretében fel fogja hívni a kérelem űrlapon történő előterjesztésére.

Mellékletként kötelezően csatolandó iratok

  • a vezető tisztségviselő(k) nyilatkozata, hogy nem esik/esnek az Ectv.-ben meghatározott kizáró ok alá
  • a korábbi két év beszámolója

 3)      Gazdasági társaság esetén a Közhasznúsági mellékletet is ki kell tölteni (abev java keretprogramba töltendő le, nyomtatvány neve: OITH_közhasznúsági_melléklet – kitöltési útmutató mellékelve), melyet az éves beszámolóval (közzététel: KIM) egy időpontban kell közzétenni.

(A közhasznú tevékenységet folytató és a cégnyilvántartásba Nonprofit Kft. formában bejegyzett gazdasági társaságok nem minősülnek civil szervezeteknek, így az éves beszámolóikkal kapcsolatban nem terheli őket az OBH felé történő letétbe helyezési és közzétételi kötelezettség.)

A jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében a közhasznúsági melléklet megküldésére 2014.07.01 előtt kizárólag papír alapon van lehetőség az Országos Bírósági Hivatal 1363 Budapest, Pf. 24. postacímre megküldve.

 4)      A gazdasági társaságok 2014. május 31-ig kezdeményezhetnek változásbejegyzési eljárást, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén székhellyel rendelkező társaság esetén a Nyíregyházi Törvényszéknél (4400 Nyíregyháza, Bocskai u. 2.) az alábbi dokumentumokkal:

  • kitöltött „Közérdekű önkéntes tevékenység bejelentéséhez szükséges űrlap”
  • mellékelve az elmúlt két év (2012, 2013) éves beszámolóját és
  • mellékelve a közhasznúsági mellékletet is

 Egyéb gyakorlati tudnivalók

 Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) vonatkozó fejezetének megfelelően a nonprofit gazdasági társaságok is közhasznú jogállásúvá válhatnak. Ehhez a nonprofit gazdasági társaságoknak ugyanazokat a mutatókat kell teljesíteniük, ugyanazon tartalmi elemeket kell szerepeltetniük a létesítő okiratukban, továbbá a Civil tv. 46. (1) bekezdése szerint kötelesek a beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági mellékletet készíteni, amelyet a beszámolóval azonos módon köteles letétbe helyezni és közzétenni.

Ezzel egy időben a nonprofit gazdasági társaságoknak nem kell a civil szervezetekre vonatkozó számviteli szabályokat alkalmazni, hiszen nem minősülnek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti egyéb szervezeteknek. A Civil tv. 27. § (2) bekezdése kimondja, közhasznú jogállás esetén a nonprofit gazdasági társaságok is csak kettős könyvvitelt vezethetnek.

A kettős könyvvitellel alátámasztott éves, egyszerűsített éves beszámolójukat, közhasznú jogállás esetén a közhasznúsági melléklettel együtt a gazdasági társaságoknál szokásos módon kell letétbe helyezni (cégbíróságnál a Céginformációs Szolgálaton keresztül) és közzétenni. A közhasznú jogállás tényének nyilvántartását is a cégbíróság végzi nem pedig a civil szervezetekkel foglalkozó polgári ügyszak.

 Jogszabályi háttér:

  • 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról (Ectv.)
  • 2011. évi CLXXXI. törvény a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról (Eljárási tv.)
  • 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről (Köt.)
  • 2000. évi C. törvény a számvitelről (Szt.)
  • 350/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet a civil szervezetek gazdálkodása, az adománygyűjtés és a közhasznúság egyes kérdéseiről (Civil vhr.)

 http://birosag.hu/allampolgaroknak/tajekoztato-civil-szervezeteket-terhelo-beszamoloikkal-kapcsolatos-letetbe-helyezesi-es-kozzeteteli

Szerző: Illés Angéla  2014.05.04. 14:08 Szólj hozzá!

Címkék: nonprofit közhasznú civil törvény közhasznú tevékenység

2013. július 1-jei hatállyal módosult a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény (továbbiakban: Köt.). Közérdekű önkéntes tevékenység továbbra is a Köt.-ben szabályozott önkéntes jogviszony keretében végezhető; ahol a fogadó szervezet a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszternek köteles bejelenteni az önkéntesek foglalkoztatását, és a bejelentett adatokban bekövetkező változásokat. A bejelentést a miniszter által e célra rendszeresített, megváltozott adattartalmú adatlapon, a törvényben meghatározott iratok csatolásával kell teljesíteni. A törvény mellékletét képző korábbi bejelentési lap 2013. július 1-jével hatályát vesztette, bejelentés azzal már nem teljesíthető.

A Köt) 14.§-a szerint az önkéntes jogviszonnyal kapcsolatos jogok és kötelezettségek hatósági ellenőrizhetősége érdekében az egyes önkéntesek nyilvántartását a fogadó szervezet vezeti, és köteles azt a jogviszony megszűnését követően öt évig megőrizni. Az önkéntesre vonatkozó tényt harmadik személynek csak annak beleegyezésével, vagy törvényben meghatározott esetben közölhet.

Ennek értelmében az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Minisztérium) felé nincs az egyes önkéntesekkel, önkéntes szerződésekkel kapcsolatban bejelentési kötelezettsége, utóbbi csak a fogadó intézményekre vonatkozik.  A közérdekű önkéntessel kapcsolatos egyedi személyazonosításra alkalmas iratokat a fogadó szervezet őrzi, a Minisztérium nyilvántartása csak a fogadó szervezetek adatait tartalmazza.

A Köt. elsődleges célja az volt, hogy a közérdekű önkéntes tevékenységet – mint jogviszonyt – szabályozza, intézményesítse. Továbbá kedvezmények, garanciák biztosításával ösztönzi, népszerűsíti a szervezetek és az állampolgárok részvételét az önkéntes tevékenységben.

Közérdekű önkéntes tevékenységen egy adott fogadó szervezetnél a törvényben meghatározott tevékenységi körben – ellenszolgáltatás nélkül – végzett munkát értjük. Egyéb önkéntes tevékenység a törvény hatályán kívül is végezhető, szervezhető, ám a törvényben meghatározott juttatásokat a fogadó szervezet csak akkor nyújthatja járulékmentesen – az önkéntes számára pedig adómentes mó­don –, ha bejelentkezik a törvény hatálya alá, vagyis a közérdekű önkénteseket fogadó szervezetek nyilvántartásába.

 A közérdekű önkéntes foglalkoztatása révén járó kedvezmények igénybe vételéhez a fogadó szervezetnek be kell jelentkeznie az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Esélyteremtési Főosztály  (EMMI) nyilvántartásába. Ennek első lépése a bejelentési lap kitöltése (a cikk végén található  a letölthető dokumentum) , illetve a törvény mellékleteként a 2013. július 1-jétől  módosított Köt. szerinti bejelentő lap innen is letölthető: http://www.civil.info.hu/bejelenteshez-szukseges-urlap.

(A fogadó szervezet a későbbiekben azt is köteles jelezni, ha a bejelentkezési lapon feltüntetett adatok megváltoztak.)

A bejelentkezési laphoz csatolandó kötelező mellékletek felsorolását a törvény 11. §-a tartalmazza. Ezek a következők:

1)      helyi önkormányzatok társulása esetén a társulási megállapodás másolata,

2)      civil szervezet esetében - a hatályos létesítő okirat másolata, - a nyilvántartásba vétel 30 napnál nem régebbi igazolása, amelyet az illetékes bíróság állít ki,

3)      egyházi jogi személy esetén a nyilvántartásba vétel igazolása az egyházi jogi személy adatairól, amelyet az illetékes bíróság állít ki. Ha a fogadó szervezet egyházi jogi személy szervezeti egysége, akkor mellékelni kell az egyházi jogi személy erre vonatkozó nyilatkozatát,

4)      intézmény, illetve annak fenntartója esetén a bejelentéshez mellékelni kell annak igazolását, hogy az intézmény jogszerűen működik. Ha az intézmény fenntartója társadalmi szervezet, alapítvány, közalapítvány, egyházi jogi személy, közhasznú vagy gazdasági társaság, mellékelni kell a szervezet adatairól szóló, 30 napnál nem régebbi bírósági igazolást. Ha az intézmény fenntartója egyéni vállalkozó, akkor kötelező a vállalkozói engedély másolatát mellékelni.

 

A bejelentkezési lapot és a mellékleteket a következő címre kell beküldeni:

 Emberi Erőforrások Minisztériuma

Esélyteremtési Főosztály

1054 Budapest, Akadémia utca 3.

 

  

ADATLAP

közérdekű önkéntes tevékenység bejelentésére

 1. A fogadó szervezet

a)      neve: .................................................................................................................................  

b)      székhelye:..........................................................................................................................  

c)      levelezési címe:..................................................................................................................  

d)      adószáma:..........................................................................................................................  

e)      költségvetési szerv törzskönyvi nyilvántartási száma: .....................................................  

f)        cégjegyzékszáma: .............................................................................................................  

g)      típusa (a megfelelő jelölendő):

□ helyi önkormányzat, azok társulása

□ nemzetiségi önkormányzat

□ költségvetési szerv

□ egyház, belső egyházi jogi személy

□ közhasznú jogállású szervezet

□ közhasznú minősítéssel nem rendelkező civil szervezet

□ szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltató, intézmény

□ egészségügyi szolgáltató

□ köznevelési intézmény

□ felsőoktatási intézmény

□ muzeális intézmény

□ nyilvános könyvtár

□ közlevéltár

□ nyilvános magánlevéltár

□ közművelődési intézmény

□ egyéb: ............................................................................................................................  

 2.  Az önkéntes tevékenységgel kapcsolatosan a kérelmező kapcsolattartójának

a)      neve: .................................................................................................................................  

b)      beosztása: .........................................................................................................................  

c)      elérhetősége – e-mail címe: ..............................................................................................

telefonszáma: ...................................................................................................................

 3.  A fogadó szervezetnek a közérdekű önkéntes tevékenységhez kapcsolódóan a kapcsolatfelvételhez szükséges adatai (kitöltése nem kötelező):

A fogadó szervezet

a)      telephelye(i): .........................................................................................................  

b)      telefonszáma:  .......................................................................................................

c)      e-mail címe:...........................................................................................................  

d)      egyéb adat, amelynek nyilvántartásba vételét a fogadó szervezet kéri:

     ...............................................................................................................................  

 4. A tevékenység(ek) jellege, tevékenységi körök (több is bejelölhető):

□ egészségügyi

□ szociális és jótékonysági

□ oktatási

□ kulturális és közösségi

□ környezet- és természetvédelmi

□ közös sport és szabadidős tevékenység óvodáskorú gyermekekkel

□ közös sport és szabadidős tevékenység sajátos nevelési igényű gyermekekkel

□ közös sport és szabadidős tevékenység idős emberekkel

 4a. Tevékenység(ek) konkrét megnevezése:

     ..................................................................................................................................................

     ..................................................................................................................................................

     ..................................................................................................................................................

 5. Kíván-e építésiengedély-köteles munkában való részvételre önkéntest foglalkoztatni?

       □ igen             □ nem

Amennyiben igen, az építésiengedély-köteles tevékenység helye:                                         

     ..................................................................................................................................................             

 6. Kíván-e 18. életévét be nem töltött önkéntest foglalkoztatni?

       □ igen             □ nem

 7. Kíván-e korlátozottan cselekvőképes nagykorú önkéntest foglalkoztatni?

       □ igen       □ nem

 8. Kíván-e a fogadó szervezet olyan önkéntest foglalkoztatni, aki a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozik, ide nem értve a menekültként vagy menedékesként elismert, bevándorolt vagy letelepedett személyt?

       □ igen             □ nem

 9. Kíván-e külföldön végzendő közérdekű önkéntes tevékenységre önkéntest foglalkoztatni?

       □ igen             □ nem

 Nyilatkozom, hogy a 4. pontban meghatározott konkrét tevékenységek megfelelnek a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény 3. §-ában meghatározottaknak.

  

Kelt:........................................... , 201....................................

 

                                                                  ....................................................................................

                                                                           a fogadó szervezet képviselőjének aláírása

Szerző: Illés Angéla  2014.02.14. 22:02 Szólj hozzá!

Címkék: civil szervezet civil törvény Emberi Erőforrások Minisztériuma közérdekű önkéntes nyilvántartás

Jelenleg a legalább 100,-Ft érvényes felajánlásban részesült lehetséges („potenciális”) kedvezményezettek az adóhatóságtól szeptember 1-jéig a feltételek igazolására felhívó levelet kapnak, melynek kézbesítésétől számított 30 napon belül igazolhatják, illetve nyilatkozhatnak arról, hogy rendel­keznek azokkal a feltételekkel, amelyeket a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényt (a továbbiakban: Szftv.) a kedvezményezettek számára előír.

A következő civil szervezetek részesülhetnek az adózók 1%-os felajánlásaiból:

  • az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Civil. Tv.) szerinti egyesület (kivéve a pártot, biztosító egyesületet, munkaadói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetet), amelyet a bíróság a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább két évvel, és
  • alapítvány, közalapítvány, amelyet a bíróság a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább két évvel vett nyilvántartásba a bíróság,

ha belföldi székhelyű és nyilatkozata szerint közhasznú tevékenységet végez, továbbá alapszabálya, alapító okirata szerint megfelel a Civil tv. 34. § (1) bekezdés d) pontja szerinti feltételnek;

valamint:

  • a Magyar Tudományos Akadémia;
  • az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA);
  • a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. Törvény 3. számú mellékletében szereplő országos közgyűjtemény és
  • Magyar Állami Operaház,
  • Magyar Országos Levéltár,
  • Országos Széchényi Könyvtár,
  • Magyar Nemzeti Filmarchívum,
  • Neumann János Multimédia Központ és Digitális Könyvtár;
  • az országos szakmúzeumok;
  • az a könyvtári, levéltári, múzeumi, egyéb kulturális, illetve alkotó- vagy előadó-művészeti tevékenységet folytató szervezet, amely a rendelkező nyilatkozat évének első napja előtti három év valamelyikében a helyi önkormányzattól, az országos, illetve a helyi kisebbségi önkormányzattól vagy a központi költségvetésből egyedi támogatásban részesült és nem tartozik az előző kategóriákba;
  • a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 1. mellékletében meghatározott felsőoktatási intézmény;
  • Nemzeti Együttműködési Alap.
  • a Magyar Művészeti Akadémia.

A NAV a magánszemélyek rendelkező nyilatkozata alapján legkésőbb az adott év szeptember 1. napjáig felhívja a kedvezményezett szervezeteket a fentiekben felsorolt feltételek és nyilatkozatok teljesítésére. A felhívásnak 30 napon belül kell eleget tenni. A határidő elmulasztása esetén a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. Törvény 66-67.§-ának előírásai irányadóak, azaz a határidő elmulasztása automatikusan nem eredményez jogvesztést.

Ha a kedvezményezett a megjelölt határidőig nem igazolja a kedvezményezetti feltételek fennállását, nem jogosult a felajánlott összegre. Az utalás akkor teljesíthető, ha a kedvezményezett késedelmét igazolási kérelemmel kimenti, vagy kivételes méltányosságot érdemlő körülmények fennállása esetén. Kivételes méltányosságot érdemel különösen, ha a rendelkezett összeg átutalásának meghiúsulása a kedvezményezett alapvető céljának elérését súlyosan veszélyezteti. A kivételes méltányosság gyakorlása esetén a 6. § (1) bekezdése szerinti átutalást - legkésőbb a rendelkező nyilatkozat éve utolsó napját követő egy éven belül - az adóhatóság akkor teljesítheti, ha ezt megelőzően a kedvezményezett az igazolási kötelezettségének eleget tett.

A magánszemélyek személyi jövedelemadójának 1%-ából részesülni kívánó szervezet:

  • ismerje meg alaposan az 1996. évi CXXVI. törvényt a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról (az esetleges utólagos módosításokkal együtt);
  • ismertesse meg potenciális támogatóival az 1% felajánlásának lehetőségét, és mindenképpen hozza tudomásukra az adószámát;
  • ellenőrizze, hogy a szervezet megadott neve és adószáma pontos megfelelője a hivatalos, nyilvántartott adatoknak a NAV adatbázisában (az adatbázisban jelenleg az ÁFA-alanynak minősülő szervezetek ellenőrizhetőek);
  • a NAV felhívását követő 30 napon belül nyilatkozzon, hogy a felsorolt feltételeknek megfelel.

A nyilatkozatok megtételére és egyéb feltételek teljesítésére az érdekelteket az NAV legkésőbb szeptember 1-ig felhívja. A felhívásnak 30 napon belül kell eleget tenni. Késedelem esetén a határidő lejártától számított nyolc napon belül igazolási kérelem terjeszthető elő, azaz ha a késedelemnek menthető és igazolható okai vannak, vagy kivételes méltányosságot érdemlő körülmények fennállása esetén (lásd fenn), akkor a szervezet nem veszti el az felajánlott 1%-okra vonatkozó jogát. A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egy időben pótolni kell az elmulasztott cselekményt is. Tekintve, hogy a létesítő okirat módosítására a 30 nap kevés lehet, ezért célszerű a módosítást idejekorán elvégezni és azt a bíróságra haladéktalanul benyújtani.

A nyilatkozatok megtételéhez szükséges adatlapot az adóhivatal honlapjáról lehet letölteni. A kitöltés után háromféle benyújtási mód közül választhat a civil szervezet: vagy személyesen juttatja el az adóhatósághoz, vagy postán küldi el, vagy az ügyfélkapun keresztül, online nyújtja be.

Az alábbiakra használhatja fel a szervezet a kapott 1%-ot:

  • Közcélú tevékenységre (szervezet létesítő okiratában alaptevékenységként meghatározott)
  • Működésre (együttes összege a felhasznált összeg 25%-a, de legfeljebb 25 millió Ft lehet). A kedvezményezett reklám és marketing célú tevékenységére fordított költségek együttes összege a felhasználás évében nem haladhatja meg a felhasznált összeg tíz százalékát, de legfeljebb 10 millió forintot. Különösen az alábbiak vehetők figyelembe:

o   Bérköltség

o   Székhely, működési hely − kivéve, ha az valamely alapító, tag, vezető tisztségviselő, alkalmazott vagy ezek közeli hozzátartozójának magánlakása is egyben − fenntartásával és működtetésével kapcsolatos költségek; (különösen az ingatlan bérleti díja és a kedvezményezettet terhelő közműdíjak)

o   Postaköltségek, telefon-, internetszolgáltatás alapdíja (kommunikációs költségek)

A kapott 1% felhasználása után:

A civil szervezeteknek egy erre a célra létrehozott adatlapon kell az 1%-ok felhasználásáról nyilatkozniuk. Ez azt a célt szolgálja, hogy a kapott összegekkel átláthatóbban és külön költségek nélkül tudjanak a civil szervezetek elszámolni.

A civil szervezeteknek a NAV oldaláról kell letölteniük a „Közlemény az adózó rendelkezése szerinti a kedvezményezett részére átutalt összeg felhasználásról” elnevezésű adatlapot. Majd kitöltve azt, május 31-éig kizárólag elektronikus úton kell beküldeni a NAV részére az Ügyfélkapun keresztül.

Az adatlap mellé az ABEV programot is le kell töltenie azoknak, akik a közzétételi kötelezettségüknek eleget kívánnak tenni, mert az adatlap kizárólag ezen programon keresztül tölthető ki. Előnye, hogy a program útmutatót és hibajelzést is ad, ha nem helyesen töltik ki a lapot.

A kedvezményezettet jogutód nélküli megszűnése esetén soron kívüli, a jogutódlással történő megszűnése esetén a jogutódot a jogelődre vonatkozó tartalmú és határidejű beszámolási kötelezettség terheli.

Ha a szükséges nyilatkozatok valamelyike hiányzik vagy a feltételek valamelyike nem teljesül, akkor a NAV az adózó nyilatkozata ellenére sem utalja át a felajánlott 1%-okat. Ha a NAV a nyilatkozatokat valamilyen okból nem fogadja el, akkor erről határozatot kell hoznia, amelyet a kedvezményezett kérelmére az a bíróság, amelynél a kedvezményezett nyilvántartásba vétele történt (vagy ennek hiányában a kedvezményezett címe szerint illetékes bíróság) megváltoztathatja egy nemperes eljárás keretében 15 napon belül a feltételek fennállásának megállapítása esetén. Ha a szükséges nyilatkozatok és az igazolás hiánytalanok (és tartalmuk valódisága nem kérdéses), valamint a felétetlek is teljesültek, akkor a NAV a nyilatkozatok benyújtásától számított 30 napon belül, de legkésőbb december 15-éig, köteles átutalni a kedvezményezett szervezet számára felajánlott 1%-okat.

Ha a NAV december 15-ig a rendelkező magánszemélyt a NAV érdekkörébe tartozó érvénytelenségről nem értesíti és az általa megjelölt kedvezményezett szervezet a NAV internetes holnapján közzétett tájékoztatóban szerepel, akkor a kérelmet teljesítettnek kell tekinteni. Ha a rendelkező nyilatkozatban foglalt kérelem a kedvezményezettel kapcsolatos körülmény miatt érvénytelennek minősül, akkor a NAV az adózót az indok megjelölése és határozat elfogadása nélkül, az elutasítást követő 30 napon belül értesíti.

A kedvezményezettek részére átutalt összeg olyan költségvetési támogatásnak minősül, amelynek közcélú tevékenységeknek megfelelő felhasználását a NAV ellenőrizheti. A közcélú tevékenységnek nem megfelelő felhasználás esetén az NAV erről határozatot hoz, és ennek alapján az összeget visszafizetteti.

A NAV internetes honlapján tájékoztatást nyújt az 1%-os rendelkezések kedvezményezettjeinek nevéről, székhelyéről, adószámáról, az adott évi állampolgári rendelkezések együttes összegéről. A jogszabályi feltételeknek megfelelő, ténylegesen támogatásban részesült kedvezményezettekről szóló tájékoztatót a NAV honlapja a rendelkezési év december 31-ét követően tartalmazza.

Az egyes civil szervezetekkel kapcsolatos törvényeknek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2013. évi CCXIII. törvény a 207. Magyar Közlönyben került kihirdetésre 2013. december 12-én, csütörtökön.

Ezen jogszabály (többek között) módosította az Szftv-t is, mely szerint az SZJA 1% szempontjából kedvezményezettnek minősül a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább

  • 2 evvel korábban bíróság által nyilvántartásba vett – az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) szerinti – egyesület (kivéve a partot, biztosító egyesületet, munkaadói es munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet),
  • 2 evvel korábban bíróság által nyilvántartásba vett alapítvány, közalapítvány, ha belföldi székhelyű es nyilatkozata szerint közhasznú tevékenységet végez, továbbá alapszabálya, alapító okirata szerint megfelel a Civil tv. 34. § (1) bekezdés d) pontja szerinti feltételnek.

Az Szftv. 4. §-a a következő (6)–(9) bekezdésekkel egészül ki:

„(6) A magánszemély rendelkező nyilatkozatában felajánlásra kerülő összegre igényt tartó szervezetnek az adóhatóságnál kell előzetesen – elektronikus úton – regisztrálnia es igazolnia a kedvezményezetté válás 4. § (1) bekezdésében foglalt feltételeit, valamint bejelenteni a kiutaláshoz szükséges adatokat. A regisztrációs kérelem benyújtásának határideje a rendelkező evet megelőző év szeptember 30-a, amely határidő jogvesztő.

A szervezet a nyilvántartásba vételt követő évben válik kedvezményezetté, a regisztráció visszavonásig érvényes.”

Tehát a jövőben az adóhatóságnál kell előzetesen - elektronikus úton - regisztrálnia és igazolnia a kedvezményezetté válás feltételeit, valamint bejelenteni a kiutaláshoz szükséges adatokat. A regisztrációs kérelem benyújtásának határideje a rendelkező évet megelőző év szeptember 30-a, amely határidő jogvesztő. A szervezet a nyilvántartásba vételt követő évben válik kedvezményezetté, a regisztráció visszavonásig érvényes.

Amennyiben a regisztrációt követően bekövetkezett változás miatt a szervezet már nem felel meg a 4. § (1) bekezdése szerinti feltételeknek, azt a változás bekövetkeztétől számított 15 napon belül köteles bejelenteni az adóhatóságnak. Az adóhatóság a bejelentést követően törli a szervezetet a kedvezményezettek hatósági nyilvántartásából. Az adóhatóság a szervezetet akkor is törli a nyilvántartásból, ha tudomást szerez a kedvezményezett törléséről vagy közhasznú tevékenységet nem folytató szervezetté történő átalakulásáról, továbbá arról, hogy nem felel meg a 4. § (1) bekezdése szerinti feltételeknek.

Tekintettel arra, hogy 2014-ben a határidők már nem tarthatók, az új eljárást először 2014. szeptemberi határidővel lehet alkalmazni 2015-re vonatkozóan.

Szerző: Illés Angéla  2014.02.14. 20:59 Szólj hozzá!

Címkék: nonprofit civil szervezet személyi jövedelemadó szja 1% civil törvény

Új ajándékozási illetékmentességek az elengedett követelések körében

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 2013-ig hatályos szabályozása szerint abban az esetben, ha a tag / részvényes lemond a megállapított, jóváhagyott osztalékból származó, a társasággal szemben fennálló követeléséről, a társaság ajándékozási illeték fizetésére köteles. A módosítás 2014-től mentességet biztosít az ilyen vagyonszerzésre.

Az ajándékozási illetékmentes ügyletek közé tartozik még új szabályként a csődegyezség, illetve a felszámolási eljárás során megvalósuló követelés elengedés, feltéve, ha nem a tag a követelés jogosultja.

Mindkét esetben a vagyonszerzést 30 napon belül be kell jelenteni az állami adóhatósághoz.

Fontos szabály még, hogy a végelszámolások során a tagi kölcsön követelések elengedése továbbra is illetékfizetési kötelezettség keletkezhet (kivéve, ha mindkét fél gazdálkodó szervezet, utóbbi esetre külön mentesség vonatkozik).

Házastársak közötti vagyonmozgások

A 2013. December 31-ig hatályos szabályok értelmében házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni a közös vagyon értékének figyelembe vételével megállapított értékkülönbözet után. Illeték kiszabásának azonban nincs helye, ha valamelyik fél csak azért kap a közös vagyonból nagyobb részt, mert a közös tartozásból is többet vállalt át, és ez az értékkülönbözetet kiegyenlíti.

A törvény módosítás 2014-től hatályon kívül helyezi a vagyonközösség megszüntetésére vonatkozó részletszabályokat. Ezzel egyidejűleg az Itv. Több illetékmentességet vezet be a házastársak közötti vagyonmozgások keretében.

A házastársi vagyonközösség megszüntetése illetékmentes (az ingyenes és a visszterhes ügyletek egyaránt).

A házasság fennállása alatt is mentes a házastársak egymás közötti vagyonátruházásából származó ingyenes, illetve visszterhes ügylet.

Lényeges azonban, hogy a fenti ügyletek közül egyedül a fennálló házasság alatt megvalósult ajándékozást nem kell bejelenteni az adóhatósághoz, más esetben 30 napon belül eleget kell tenni ennek a kötelezettségnek.

Fontos még kiemelni, hogy az élettársak közös tulajdonának megszüntetésére vonatkozó szabályok hatályon kívül kerültek. Az új mentességek az élettársi kapcsolatra nem alkalmazhatóak, így esetükben 2014-től bármely vagyonátruházás az általános szabályok szerint esik illetékkötelezettség alá.

Szerző: Illés Angéla  2014.02.14. 19:40 Szólj hozzá!

Címkék: illeték

Alapvetően a Felhasználási Szerződés megkötésével válik jogosulttá a magánszemély szerző a jogdíjra, amely lehet egyszeri összeg, vagy műve értékesítéséből a megjelentető kiadóhoz befolyó összegekből rendszeres részesedés, royalty. Az alkotási folyamat munkavégzés, a felhasználói szerződés teljesítése személyes közreműködéssel is járhat, ugyanakkor minden esetben sor kerül a műhöz kapcsolódó szerzői jogok átruházására. A munkavégzési eset az új alkotások létrehozására vonatkozik. A kész művek esetén már csak vagyoni jog átadás képzelhető el (pl. újrakiadásnál). Sőt ez a helyzet a jogörökösöknél is.

Egy  1988-as alkotmánybírósági határozat kimondja, hogy:

  • a személyes munkavégzéssel járó alkotás megalapozza a társadalombiztosítási jogviszonyt, a szerző biztosítottá válik, míg a vagyoni jog átadásért járó díj (díjrész) nem képez járulékalapot.
  • a szerződés megkötésekor a szerződő felek tudják a legjobban, hogy szükséges-e, és milyen mértékű a munkavégzés aránya a teljes díjban.

Ez alapján két konkrét tartalmú Felhasználási szerződés minta képzelhető el:

1)      Csak és tisztán vagyoni jog átadásra kerül sor (örökösöktől, vagy szerzőnél  kész művek jogának átadása),

2)      Vegyes tartalmú, munkavégzéssel járó és vagyoni jog átadást tartalmazó szerződés (jellemzően új alkotás létrehozatala).

A fizetési mód – egyszeri fixösszegű, vagy értékesítési időszakonként ismétlődő royaltyk fizetése, vagy ezek vegyesen – tovább differenciálják  az alkalmazásra kerülő Felhasználási szerződéseket. Ismernie kell a konkrét szerződést a jogdíjak számfejtését végző alkalmazottnak, külső vállalkozónak, mert más-és más közterhek, ill. adózás tartozik az egyes szerződéses formákhoz.

Személyi jövedelemadó és díjból levonandó járulékok:

A csak vagyoni jogátadás díja a magánszemélynél egyéb összevonandó jövedelem, melyből a jog megszerzés költsége vonható csak le.  Szerzői jogoknál ez utóbbi nem számszerűsíthető. Így a 16%-s adó alapja a teljes jogdíjbevétel. További levonás (járulék) ez esetben nincs.

A munkavégzéssel járó szerződések teljes díja  a szerzőnél önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. A szerzői jogdíj, mint bevétel csökkenthető a tételesen elszámolt költségekkel, vagy a 10%-s költségátalánnyal. A 16%-s jövedelemadó alapja így a jogdíj maximum 90%-a lehet, ezért a számfejtéshez a szerző Nyilatkozata szükséges.

A szerzői jogdíj munkavégzési részéből származó jövedelemadó alapja egyben járulékalap is. Azonban mentes a járulékok alól a minimálbér 30%-t el nem érő összeg, amit a munkavégzés napjaira kell arányosítani. A 980 Ft/munkavégzési napot meghaladó járulékalap után 10% nyugdíjjárulékot, 7% egészségbiztosítási járulékot, 1,5% munkaerő-piaci járulékot kell a kifizetőnek számítania, és a jogdíjból levonnia. Tekintettel arra, hogy a jogdíj két részre bontását (munkavégzési és vagyoni jog átadási rész), valamint a munkavégzés időtartamát a szerződő felek szabadon határozhatják meg, könnyű kikerülni a járulékokat.

A kiadó, a kifizető általi közterhek amelyek a bruttó jogdíjhoz hozzászámítandók:

  • 27%-s egészségügyi hozzájárulás a vagyoni érték átadása után,
  • 27%-s szociális hozzájárulási adó és 1,5% szakképzési hozzájárulás a személyes munkavégzés járulékalapja után.
Szerző: Illés Angéla  2014.02.14. 19:39 Szólj hozzá!

Címkék: szerzői jog

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: új Ptk.) szakít a szellemi alkotások kifejezéssel, és a szerzői jogi és az iparjogvédelmi jogviszonyokra vonatkozóan beéri egy kisegítő szabállyal. A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: új Btk.) viszont önálló fejezetet kaptak a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmények.

Az új Ptk. Második Könyv negyedik része (2:55. §) mindössze egyetlen mondattal intézi el a szabályozást: „E törvényt kell alkalmazni a hatálya alá tartozó olyan kérdésekben, amelyeket a szerzői jogról és az iparjogvédelemről rendelkező törvények nem szabályoznak.” A paragrafushoz fűzött indokolás is szikár: „A Javaslat egy utaló szabállyal kapcsolja össze a magánjogi kódexet a szerzői jogi és az iparjogvédelmi jogviszonyokra vonatkozó külön törvényekkel.”

A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok című fejezet eredetileg nem is szerepelt az 1959-ben elfogadott törvényszövegben; az ugyanis csak két évtizeddel később, az 1978-as novellával bukkant fel.

Amíg az új Ptk. szabadulni igyekszik tőle, az Alaptörvény kimondottan kiemelten kezeli a szellemi tulajdon védelmét: „Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.” A szellemi alkotáshoz – különösen a szerző és a feltaláló személyéhez – fűződő jogok alapjogi státuszt élveznek, a szellemi tulajdonból eredő vagyoni jogok alkotmányos tulajdonvédelemben részesülnek.

Az Alaptörvény X. cikke értelmében Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és a művészeti alkotás szabadságát, a XXVI. cikk alapján az állam törekszik is az új műszaki megoldások és a tudományos eredmények alkalmazására.

A szerzői jogi védelem nem függ alakiságok teljesítésétől, valamely hatóság elismerő vagy regisztráló döntésétől: a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilletik a szerzői jogok. Magyarországon a védelmi idő a szerző halálától számított 70 év.

2012-ben szűnt meg Móricz Zsigmond és Hunyady Sándor, idén Rejtő Jenő műveinek szerzői jogi védettsége. A szakértők szerint külön is fel kell készülni arra, hogy 2017-ben lejár Bartók Béla ilyesfajta védettsége.

2013 egyik fontos szerzői jogi fejleménye, hogy az előadók és hangfelvétel-előállítók védelmi idejét az egész Európai Unióban 50-ről 70 évre emelték. Ez a változás azonban nem érintette a szerzők (alkotók) védelmét. Ma az Európai Unió államai egységesen szabályozzák a szerzői jogi védelmi időt. Az EU-n kívüli származású műveknél azonban nehezebb a jogi védettség megállapítása.

2013-ban az Egyesült Államokban a leghosszabb a védelmi idő. Korábban ott is 50 év volt az oltalmi idő, azonban a kilencvenes évek elején – amikor a Walt Disney-rajzfilmek szerzői jogai lejártak volna – a korhatárt 70 évre emelték. A Mickey Mouse Actként is emlegetett törvénnyel a munkaviszonyban létrehozott művek védelmi idejét az alkotástól számított 120 évre, illetve a nyilvánosságra hozatalt követő 95 évre hosszabbították. Az 1978 után készített műveknek is egységesen 95 év szerzői jogi védelem jár. A törvényt 2003-ban az amerikai Legfelsőbb Bíróság alkotmányosnak találta.

Joghatósági szempontból is hozott újdonságot a múlt év: az Európai Unió Bírósága 2013. október 3-i ítéletében ugyanis kimondta, hogy bármelyik tagállam bírósága előtt indítható szerzői jogi jogsértés miatt per, ha a jogsértéssel érintett hordozót értékesítő honlap az adott tagállamból is elérhető. Az eljáró bíróság azonban csak az adott tagállam területén bekövetkezett károkról dönthet.

Az Európai Unió Bírósága annak kapcsán foglalt állást, hogy egy Franciaországban élő brit szerző, P. Pinckney pert indított az osztrák Mediatech ellen, miután tudomására jutott, hogy zeneszámait a cég az engedélye nélkül Ausztriában CD-n többszörözte, majd a Crusoe és az Elegy brit cégek különböző, az interneten – többek között toulouse‑i otthonából is hozzáférhető – oldalakon forgalmazták.

 2013. július 1-jén lépett hatályba új Btk., amelyben a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmények önálló fejezetet kaptak. Számos újdonságot vezetett be a kódex. Így az áru hamis megjelölése elnevezésű tényállás versenytárs utánzására módosult és kiegészítő jellegűvé vált: erről a bűncselekményről csak akkor beszélhetünk, ha az elkövetési magatartás nem valósítja meg az iparjogvédelmi jogok megsértése tényállást. Vagyis ha a versenytárs érdekeit sértő módon, az árujára jellemző külsővel, csomagolással, elnevezéssel állítanak elő vagy forgalmaznak egy terméket, és ez a versenytárs iparjogvédelmi jogába ütköző módon, az oltalom tárgyának utánzásával vagy átvételével valósul meg, az elkövetőt az iparjogvédelmi jogok megsértése miatt vonják felelősségre. Ha a cselekmény nem sért iparjogvédelmi jogosultságot, akkor a versenytárs utánzása elkövetését kell megállapítani. A gyógyszerhamisítás is önálló bűncselekmény lett, amelynek elkövetője szabadságvesztéssel is sújtható. Korábban ez a cselekmény szabálysértésnek minősült.

Az internetes jogsértések elleni fellépésben fontos szerepet kaphat az az új intézkedés, amely a jogsértő tartalmak elérhetetlenné tételét teszi lehetővé. Emelkednek a kiszabható büntetési tételek is: az eddigi maximális 8 év helyett akár 10 évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatók, akik a bűncselekményt különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el.

Egy új büntethetőséget kizáró okot is beiktattak a jogalkotók: ez azokat a felhasználói magatartásokat veszi ki a büntetőjogi felelősségre vonás alól, amelyek esetében a jogsértés mértéke nem jelentős és a cselekmény közvetett módon sem irányul jövedelemszerzésre. Ilyen tipikusan az illegális forrásból való letöltés és a különböző fájlmegosztó rendszerek használata.

Az interneten elkövetett jogsértések elleni fellépés egyik hatékony eszköze az értesítési és eltávolítási eljárás, amit az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény 13. §-a szabályoz. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy a jogsértő tartalom az internetről a lehető leggyorsabban és a jogosultat érő kár minimalizálásával tűnjön el.

 A kormány 2013. augusztus 14-i ülésén elfogadta a szellemi tulajdon védelmére irányuló nemzeti stratégiát és határozott a végrehajtásával összefüggő feladatokról. A Jedlik-terv az első olyan átfogó kormányzati stratégia Magyarországon, amely a szellemi tulajdont helyezi a középpontjába. A stratégia a 2013-tól 2016-ig terjedő időszakra szól, és a szellemi tulajdon védelme területén középtávú célkitűzéseket rögzít. A Jedlik-terv több mint száz intézkedést ír elő. A Jedlik-terv részét képezi a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület által a hamisítás elleni koordinált fellépés erősítésére, a jogérvényesítés hatékonyságának fokozására kidolgozott cselekvési program is, a Hamisítás Elleni Akcióterv.

 

Szerző: Illés Angéla  2014.02.14. 19:38 Szólj hozzá!

Címkék: szerzői jog

 Jogszabályi háttér

  • Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
  • A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény
  • A látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás kiállításáról, felhasználásáról, a támogatás elszámolásának és ellenőrzésének, valamint visszafizetésének szabályairól szóló 107/2011. (VI.30.) Korm. rendelet
  • A sportról szóló 2004. évi I. törvény,
  • A látvány-csapatsportok támogatásával összefüggő sportfejlesztési program jóváhagyására és a támogatási igazolás kiadására irányuló hatósági eljárásban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 39/2011. (VI. 30.) NEFMI rendelet.

Támogató: TAO törvény hatálya alá tartozó látvány-csapatsport támogatását megvalósító adózó

Látvány-csapatsport támogatás módja

  • visszafizetési kötelezettség nélkül nyújtott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz
  • térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke
  • térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke

Támogatási jogcímek

1)      Utánpótlás nevelési feladat

Utánpótlás-korú versenyzők kiválasztásával, felkészítésével, képzésével, edzőtáboroztatásával és versenyeztetésével összefüggő költségek, kiadások:

  • sportfelszerelések, sporteszközök beszerzésére fordított összeg;
  • sportorvos által igazolt gyógyszerek, diagnosztikai eszközök, gyógyászati segédeszközökre fordított összeg,
  • személyszállítás költsége (versenyre, mérkőzésre, edzésre, stb.)
  • nevezési költség (versenyre, mérkőzésre)
  • versenyengedélyek, játékengedélyek kiállításának díja
  • sportlétesítmény, sportpálya bérleti díja (igazolt használat alapján)
  • felkészítéssel, edzőtáborozással és versenyeztetéssel közvetlenül összefüggő szállás és étkezés költsége, stb.

A támogatás teljes összege évente nem haladhatja meg

  • sportszervezetnél illetve közhasznú alapítványnál utánpótlás-korú versenyzőnként az 1.000.000 Ft-ot
  • szakszövetségnél az egyes korosztályos válogatott keretek összesített létszáma alapján, a 15 évesnél idősebb korosztályos válogatottak esetén, az országos keret egy tagja esetén a 2.000.000 Ft-ot, a 13-14 éveseknél a regionális keret egy tagja esetén az 1.000.000 Ft-ot, a 6-12 éveseknél a megyei, területi (körzeti) keret egy tagja esetén az 500 000 Ft-ot.

Utánpótlás nevelési feladatok között sportszakemberek személyi jellegű ráfordítása csak akkor számolható el, ha a sportszakember szakmai tevékenységének legalább 75%-át igazolhatóan az utánpótlás-korú versenyzők felkészítése, versenyeztetése teszi ki.

2)      Versenyeztetéssel összefüggő feladat

Szakszövetség által szervezett versenyrendszer valamely bajnoki osztályában részt vevő, vagy arra indulási jogot szerzett, a látvány-csapatsport országos sportági szakszövetsége tagjaként működő amatőr sportszervezet által a szakszövetség részére fizetett díjköltségek, kiadások, az alábbiak szerint:

  • bajnokságban való részvétel díja, valamint a verseny, mérkőzés nevezési díja,
  • versenyeztetéssel kapcsolatos költségek (bírók küldése, rendelkezésre állása)
  • tagsági díj,
  • pályahirdetés díja,
  • versenyengedélyek, játékengedélyek kiállításának díja,
  • igazolásból, átigazolásból a szövetség felé befizetésre kerülő díj.

3)      Személyi jellegű ráfordítás

Számviteli törvényben meghatározott személyi jellegű ráfordítás (munkabér, munkadíj, személyi jellegű egyéb kifizetés, bérjárulék) kivéve

  • a hivatásos sportoló részére a sporttevékenységével összefüggő munkaviszonyára, vagy
  • amatőr sportoló részére a Spt. szerint díjazásnak nem minősülő de pénzben kifejezhető vagyoni értékkel bíró, a sporttevékenységének elismerésére tekintettel

kifizetésre kerülő személyi jellegű ráfordítások.

Hivatásos sportszervezettel sportszakmai tevékenység ellátására irányuló munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban –ideértve a vállalkozási szerződés alapján kifejtett tevékenységet is - álló sportszakember részére kifizetésre kerülő költség is személyi jellegű ráfordítás.

Sportszakember Spt. 77. § p)

  • természetes személy,
  • a 7/2010. (IV.23.) KSH közlemény szerinti szakképesítéssel rendelkezik,

a sportszervezettel munkaviszonyban, vagy polgári jogi jogviszonyban sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el (pl.: edző, csapatvezető, mérkőzésvezető, versenybíró, sportorvos, gyúró)

Hivatásos sportszervezet esetében személyi jellegű ráfordításra nyújtott támogatás csekély összegű (de minimis) támogatásként nyújtható,

  • nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak nem nyújtható,
  • 200 000 eurós korlát (három pénzügyi év),
  • támogatási intenzitás nem léphető át,
  • ellenőrző szervezet köteles írásban tájékoztatni, hogy a támogatás de minimis támogatásnak minősül, köteles meghatároznia támogatás pontos összegét támogatástartalomban kifejezve,
  • sportszervezet írásban vagy elektronikusan nyilatkozik az ellenőrző szervezetnek a megelőző két pénzügyi év de minimis támogatásairól.

4)      Tárgyi eszköz beruházás, felújítás

A Számviteli törvényben meghatározott beruházás, felújítás, ideértve

  • felnőtt korosztályba tartozó sportolók által használt sportfelszerelést, sporteszközt,
  • honlapfejlesztést (sportfejlesztési program megvalósításának nyomon követését szolgáló),
  • építési beruházásra irányuló tárgyi eszköz beruházást, felújítást, vagy sportcélú ingatlan-fejlesztést érintő tárgyi eszköz beruházást, felújítást,
  • iskolai sportkör feladatait ellátó diáksport egyesület, vagy a felsőoktatási intézmény keretei között működő sportszervezet feladatai ellátásának biztosítása érdekében a közoktatási vagy felsőoktatási intézmény tornatermére, tornaszobájára, sportcélú ingatlanára irányuló beruházást, felújítást,
  • biztonsági követelmények teljesülését szolgáló infrastuktúra-fejlesztését is.

5)      Képzéssel összefüggő feladatok

Képzéssel kapcsolatosan felmerülő költségek, kiadások:

a)      oktatók személyi jellegű költségei,

b)      oktatók és a képzésben részt vevők utazási- és szállásköltségei,

c)      egyéb folyó költségek (projekthez kapcsolódó anyagok, fogyóeszközök),

d)     amortizáció (projekttel arányosan),

e)      tanácsadói szolgáltatások,

f)       a képzésben részt vevők személyi jellegű ráfordítása, legfeljebb az a)-e) pontban felsorolt egyéb elszámolható költségek összegéig.

A képzési támogatások kizárólag a 800/2008/EK bizottsági rendelet szabályai alapján lehet nyújtani.

A képzés lehet:

  • „szakképzés”: olyan oktatást tartalmazó képzés, amely más munkakörben nem vagy csak csekély mértékben alkalmazható (25% támogatási intenzitás),
  • „általános képzés”: olyan oktatást tartalmazó képzés amely más vállalkozásnál vagy munkaterületen is alkalmazható   (60 % támogatási intenzitás).

Támogatás mértéke (Tao-tv. 22/C. § (4))

A támogatási igazolások összértéke nem haladhatja meg a támogatott szervezet jóváhagyott sportfejlesztési programjában szereplő,

a)      utánpótlás-fejlesztésre fordítandó tárgyévi kiadásainak 90 százalékát,

b)      versenyeztetéssel összefüggő költségeinek 90 százalékát,

c)      tárgyévi személyi jellegű ráfordítása 50 százalékát,

d)     tárgyévi képzési feladataival összefüggő kiadásainak általános képzés esetén 60 százalékát, szakképzés esetén 25 százalékát,

e)      tárgyévi beruházási, felújítási értéke - ideértve a biztonsági követelmények teljesülését szolgáló infrastruktúra-fejlesztést is - 70 százalékát, kivéve, ha a beruházás, felújítás sportcélú ingatlanra irányul és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározottak szerint utófinanszírozás keretében kerül a támogatott szerv részére kifizetésre. Ilyen esetben a jóváhagyott sportfejlesztési program alapján a tárgyévben a sportcélú ingatlanfejlesztés készültségével arányos elszámolás benyújtását és annak elfogadását követően nyújtható támogatás.

Támogatás menete

  • Együttműködési megállapodás a támogatandó partnerrel (szükséges: köztartozás mentességi igazolás = NAV 0-s igazolás, kiegészítő támogatási megállapodás)
  • Létrejött megállapodás esetén a támogatás utalása a támogatási igazolás kiállítása után történik
  • Időbeli ütemezésnek megfelelően utalt támogatás esetén a támogatót felelősség NEM terheli a pénz felhasználását illetően

A TAO törvény hatálya alá tartozó adózó az adókedvezményt az igazolás alapján veheti igénybe, a pénzügyi realizálás feltétele mellett.

A támogató jogcímre adhatja a támogatást, nem pedig általános támogatásként.

Maximum felajánlható támogatás: Társasági adófizetési kötelezettség 70%-a

Kiegészítő támogatásra felajánlott összeg után járó adókedvezmény 75%-a

A kiegészítő támogatás adóalap növelő tétel (nem a Társasági Adóból fizetendő)

 

Számszaki hatás MINTA - 500mFt adóalapig, 10% adókulcs

 

Tétel

Adóalap < 500 mFt

Támogatás nélkül

Üzemi-üzleti eredmény

100 000 000

100 000 000

Lcst támogatása (max)

7 000 000

0

Társasági adó alapja

93 000 000

100 000 000

Adó (10%)

9 300 000

10 000 000

Adókedvezmény

7 000000

0

Adófizetési kötelezettség

2 300 000

10 000 000

Adózás utáni eredmény

90 700 000

90 000 000

Támogatásból származó megtakarítás

700 000

0

Kiegészítő sportfejlesztési támogatás

525 000

0

Elért tényleges megtakarítás

175 000

0

Adófizetési kötelezettség

2 300 000

10 000 000

 

Számszaki hatás MINTA - 500mFt adóalaptól, 19% adókulcs

 

Tétel

Adóalap < 500 mFt

Támogatás nélkül

Üzemi-üzleti eredmény

1000 000 000

1000 000 000

Lcst támogatása (max)

50 000 000

0

Társasági adó alapja

950 000 000

1000 000 000

Adó (10%)

180 500 000

190 000 000

Adókedvezmény

50 000 000

0

Adófizetési kötelezettség

130 500 000

190 000 000

Adózás utáni eredmény

819 500 000

810 000 000

Támogatásból származó megtakarítás

9 500 000

0

Kiegészítő sportfejlesztési támogatás

7 125 000

0

Elért tényleges megtakarítás

2 375 000

0

Adófizetési kötelezettség

130 500 000

190 000 000

 

Speciális esetek

  • Ha többet fizet, mint a 70%, akkor 3 évig leírható a társasági adóból a többlet.
  • Ha a cég a kiegészítő támogatás megfizetését követően átlép a 19%-os adósávba, akkor pótbefizetést kell az adómegtakarítási különbözetre eszközölnie.
  • A kiegészítő támogatást csak a 2013/2014-es sportfejlesztési programok esetén kell fizetni, a korábbi években jóváhagyott, még feltölthető keretek esetében nincsen ilyen kiegészítő támogatás fizetési kötelezettség.

Határidők

  • A társasági adó feltöltés időpontja: adott naptári év december 20.
  • A TAO utalásának időpontja: adott naptári év december 31.
  • Kiegészítő támogatás utalásának időpontja adott naptári év december 31.

Adott naptári évben érvényesíthető az adókedvezmény

Bejelentési kötelezettség

  • NAV felé bejelentési kötelezettség áll fenn a cég részéről
  • Utalást követően 8 napon belül
  • SPORTBEJ - főlap
  • SPORTBEJEL0101 – utalás egyesületnek (előfinanszírozott)
  • SPORTBEJEL0102 – kiegészítő támogatás(előfinanszírozott)
  • SPORTBEJEL0201 – utalás egyesületnek (utófinanszírozott)
  • SPORTBEJEL0202 – kiegészítő támogatás(utófinanszírozott)

Összegzés

  • A látvány-csapatsportok támogatása miatt csökken az adóalap, így csökken az adófizetési kötelezettség.
  • Sport támogatása miatt növekszik a támogató szervezet pozitív megítélése.
Szerző: Illés Angéla  2014.02.14. 19:16 Szólj hozzá!

Címkék: sport támogatás adóalap látványsport

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény az önkéntesség kérdéséről így rendelkezik:

„6.§ Az érettségi bizonyítvány kiadásának feltétele 50 óra közösségi szolgálat elvégzésének igazolása. A felnőttoktatás keretében szervezett érettségi vizsga esetében közösségi szolgálat végzésének igazolása nélkül is meg lehet kezdeni az érettségi vizsgát.

97.§ Az érettségi bizonyítvány kiadásához a közösségi szolgálat végzésének igazolását először a 2016. január 1-je után megkezdett érettségi vizsga esetében kell megkövetelni.

A 20/2012(VIII:31.) EMMI rendelet szerint

133. § (1) Középiskolában meg kell szervezni a tanuló közösségi szolgálatának teljesítésével, dokumentálásával összefüggő feladatok ellátását. A tanuló osztályfőnöke vagy az ezzel a feladattal megbízott pedagógus a tanuló előmenetelét rögzítő dokumentumokban az iratkezelési szabályok megtartásával nyilvántartja és folyamatosan vezeti a közösségi szolgálattal összefüggő egyéni vagy csoportos tevékenységet, amely alapján az Nkt.-ban az érettségi bizonyítvány kiadásának feltételeként meghatározott ötven óra közösségi szolgálat elvégzése igazolható legkésőbb a tanuló érettségi bizonyítványa kiadásának időpontjára.

(2) A közösségi szolgálat keretei között

a)      az egészségügyi,

b)      a szociális és jótékonysági,

c)      az oktatási,

d)     a kulturális és közösségi,

e)      a környezet- és természetvédelemi,

f)       a katasztrófavédelmi,

g)      az óvodás korú, sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal, az idős emberekkel közös sport- és szabadidős

területén folytatható tevékenység.

(3) A tanulót fogadó intézménynek a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott tevékenységi területen minden esetben, a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetekben szükség szerint mentort kell biztosítania.

(4) A középiskola a 9–11. évfolyamos tanulói számára lehetőség szerint három tanévre, arányosan elosztva szervezi meg vagy biztosít időkeretet a legalább 50 órás közösségi szolgálat teljesítésére, amelytől azonban indokolt esetben a szülő kérésére el lehet térni.

(5) A közösségi szolgálatot az adott tanuló esetében koordináló pedagógus az ötven órán belül

– szükség szerint a mentorral közösen – legfeljebb öt órás felkészítő, majd legfeljebb öt órás záró foglalkozást tart.

(6) A közösségi szolgálat teljesítése körében egy órán hatvan perc közösségi szolgálati idő értendő azzal, hogy a helyszínre utazás és a helyszínről hazautazás ideje nem számítható be a teljesítésbe.

(7) A közösségi szolgálat helyszínén a szolgálattal érintett személy segítése alkalmanként legkevesebb 1, legfeljebb 3 órás időkeretben végezhető.

(8) A közösségi szolgálat során a tanuló naplót köteles vezetni, amelyben rögzíti, hogy mikor, hol, milyen időkeretben és milyen tevékenységet folytatott.

(9) A közösségi szolgálat dokumentálásának kötelező elemeként

a)      a tanulónak közösségi szolgálati jelentkezési lapot kell kitöltenie, amely tartalmazza a közösségi szolgálatra való jelentkezés tényét, a megvalósítás tervezett helyét és idejét, valamint a szülő egyetértő nyilatkozatát,

b)      az osztálynaplóban és a törzslapon a kijelölt pedagógusnak dokumentálnia kell a közösségi szolgálat teljesítését,

c)      az iskola a közösségi szolgálat teljesítéséről igazolást állít ki két példányban, amelyből egy példány a tanulónál, egy pedig az intézménynél marad,

d)     az iskola a közösségi szolgálattal kapcsolatos dokumentumok kezelését az iratkezelési szabályzatában rögzíti,

e)      az iskolán kívüli külső szervezet és közreműködő mentor bevonásakor az iskola és a felek együttműködéséről megállapodást kell kötni, amelynek tartalmaznia kell a megállapodást aláíró felek adatain és vállalt kötelezettségein túl a foglalkoztatás időtartamát, a mentor nevét és feladatkörét.”

 

2016-tól az érettségi vizsgára jelentkezés előfeltétele lesz, hogy minden diák 50 óra közösségi szolgálatot végezzen középiskolai tanulmányai során.

A közösségi szolgálat 50 órájának teljesítéséhez 3 év áll a diákok rendelkezésére, érdemes (ill. a törvény szerint ajánlott) ez alatt az idő alatt többféle típusú tevékenységet is végezni: minél több helyzetben vesz részt a diák, annál többféle készséget sajátíthat el a közösségi szolgálatok során.

Közösségi szolgálati projekt olyan intézménnyel jöhet létre, amellyel az iskola együttműködési megállapodást köt. Minden egyes projektnek az iskolában van egy projektfelelőse, a honlapon kívül a diákok tőle szerezhetnek bővebb információt az adott projektről.

Az egyes projektekre a jelentkezési lap kitöltésével és a szülő beleegyezésével lehet jelentkezni.

A közösségi szolgálatról ún. naplót kell vezetni. Minden egyes alkalommal, amikor a diák közösségi szolgálatot végez, ebben a naplóban rögzíteni kell a projekt nevét, időpontját, a végzett munka időtartamát, a munka tartalmát, és az adott felelősnek (vagy az iskola, vagy a fogadó intézmény munkatársa) az aláírását igazolásképpen.

Az iskolában az osztályfőnök tartja nyilván a naplóban az elvégzett közösségi szolgálatok óraszámát, év végén a bizonyítványba ezt is bevezeti. Ő méri fel az igényeket és vezeti a projektekre jelentkezéseket, illetve adott esetben részt vesz egy-egy projektben is.

Projekttől függően a fogadó intézmény, az iskola munkatársai vagy a szülő kíséri a diákot a közösségi szolgálat helyére, illetve hozza el a gyerekeket.

Egy alkalom időtartama 60-180 perc.

Az alkalmak gyakorisága projekttől függően változó (heti, havi).

Minden projekt előtt a diákok felkészítést kapnak, a projekt végeztével pedig feldolgozzák a tanulságokat a fogadó intézmény vagy az osztályfőnök segítségével.

Szerző: Illés Angéla  2014.02.14. 19:09 Szólj hozzá!

Címkék: érettségi önkéntes munka

 Vagyonosodási vizsgálatok és a bírói gyakorlat

Tagi kölcsön

Az adózó által gazdasági társaságnak nyújtott tagi kölcsön sajátossága az, hogy a kölcsön összege később adófizetési kötelezettség nélkül vehető ki a társaságból. Az Szja. törvény abból indul ki, hogy az adóköteles jövedelem a megszerzéskor adózik. Így ha az adózott jövedelmet kölcsönadjuk, ennek visszafizetése után nem keletkezik adófizetési kötelezettség. Tehát ha az adózó adózott jövedelméből tagi kölcsönt nyújt gazdasági társasága részére, akkor nincs adófizetési kötelezettsége a kölcsön visszafizetésekor. Tagi kölcsönöknél azt kell vizsgálni, hogy a gazdasági társaság könyvelésében nyilvántartott tagi kölcsönök nyújtására sor kerülhetett-e az adózó bevallott jövedelméből. Ha ezt nem vizsgálná az adóhatóság, akkor az adózó eltitkolt jövedelméből nyújtott tagi kölcsön összege adózatlan maradna. Az adózatlan jövedelemből nyújtott tagi kölcsönök visszafizetése adófizetési kötelezettséget szintén nem keletkeztet, így előfordulhatna a korábban adófizetés alól kivont jövedelem legalizálása. Mindezek miatt, ha az adóhatóság gazdasági társaságág ellenőrzésekor nagy összegű tagi kölcsönt észlel, akkor a tagi kölcsönt nyújtó magánszemélynél is utólagos ellenőrzést folytat le. A vizsgálat célja annak tisztázása tehát, hogy a tagi kölcsön forrása adózott vagy adózás alól elvont jövedelemből származott-e.

Az adózóknak az adóigazgatási eljárásban azt, kell hitelt érdemlő módon igazolniuk, hogy a kiadások forrásául adókötelezettség alá nem eső jövedelem szolgált és nem az adózás alól elvont adóköteles jövedelem.

Példa

Az adózó tagi kölcsönt nyújtott a gazdasági társaságának, de sem pénztárbizonylat, sem szerződés nem készült, de a kölcsönnyújtás tényét elismerte. A tagi kölcsön forrásának igazolására, az adózó hivatkozását az adóhatóság nem fogadta el, mivel a tagi kölcsön nyújtására előbb került sor, mint a forrásaként megjelölt kölcsönfelvételre. A bíróság tanúként hallgatta meg a gazdasági társaság könyvelőjét, aki azt vallotta, hogy a tagi hitelek lekönyvelésének időpontja mindig hó elejére esett és ez csak technikai jellegű megoldás volt, nem jelentette azt, hogy a tagi kölcsön összege a házipénztárba vagy bankszámlára ténylegesen is befizetésre került. A bíróság szerint az adóhatóság tévesen állapította meg a tagi kölcsönnyújtás idejét, amikor a gazdasági társaság könyvelésében szereplő dátumot valósnak fogadta el, annak ellenére, hogy ezt szabályosan kiállított bizonylat nem támasztotta alá. A tagi kölcsön időpontját csak bizonylatok igazolhatják, ezért nem állapítható meg, hogy a tagi kölcsön elhelyezésére az adózó által hivatkozott időben került sor. A bíróság az adóhatóság határozatát hatályon kívül helyzete, az ítélet ellen az adóhatóság felülvizsgálati eljárást kezdeményezett.

A Legfelsőbb Bíróság szerint a bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból helytelen következtetést vont le.

Az adóhatóság becslési eljárást alkalmazott az adózó adóalapjának a megállapításakor, mert a rendelkezésre álló iratok alapján az adózó előbb nyújtotta a tagi kölcsönt a gazdasági társaságnak, minthogy ennek fedezeteként megjelölt kölcsönhöz hozzájutott volna. A Legfelsőbb Bíróság kiemelte, hogy az Art. nem adja meg a hitelt érdemlő adat fogalmát, de nyilvánvalóan az okirati jellegű bizonyítékok azok, amelyek elsődlegesen figyelembe vehetőek. Az eljáró adóhatóság nem vette figyelemben az adózó által hivatkozott kölcsönszerződést, mivel az a tagi kölcsön nyújtása után lett megkötve, és így a pénzforgalmi szemlélet miatt nem szolgálhat a tagi kölcsön forrásaként. Az adóhatóság határozatának felülvizsgálatát végző bíróság a tagi kölcsön nyújtásának időpontját nem fogadta el azt is megkérdőjelezte, egyáltalán sor került-e tagi kölcsön nyújtására.

Ezzel a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen, hiszem az adózó elismerte az, hogy tagi kölcsön nyújtott és ezt az adóhatóság sem vitatta. A bíróság megállapítása akkor lett volna helytálló, ha az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolja, hogy a tagi kölcsönt az után nyújtotta, hogy a fedezetként megjelölt kölcsönösszeghez ő maga is hozzájutott. A Pp. értelmében az adózónak kell azt ellenbizonyítással igazolnia, hogy a könyvelési adatokhoz képest elértő időpontban került sor a tagi kölcsön nyújtására. Ennek az ellenbizonyítási kötelezettségnek az adózó nem tudott eleget tenni, erre vonatkozó okirati bizonyítékokkal nem rendelkezett, a tanúként meghallgatott könyvelő által elmondott könyvelési módszer jogszabályellenes, így az nem vehető figyelembe. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a bíróság ítéletét hatályon kívül helyzete és a felperes keresetét elutasította.303 Ebben az ügyben tehát az adózó nem tudta hitelt érdemlő adatokkal igazolni, az adóhatóság által becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, mivel nem tudta bizonyítani, hogy a tagi kölcsön nyújtására olyan időpontban került sor, amikor a forrásként megjelölt kölcsönszerződésre figyelemmel a fedezet rendelkezésére állt (LB Kfv.35.043/2006.).

 Tartási szerződés

Az adózó 0 forint jövedelmet szerepeltetett adóbevallásában, ugyanakkor vállalkozói tevékenységéből nagy összegű vesztesége származott. Az adóhatóság az adózó gazdasági társaságánál ellenőrzést végzett, és megállapította, hogy az adózó nagy összegű tagi kölcsönt nyújtott a társaságnak. Az adózónál tartott ellenőrzés során az adóhatóság azt vizsgálta, hogy milyen bevételekből és jövedelmekből tudta, fedezni a nyújtott tagi kölcsönt. Az adózó becsatolt egy tartási szerződést, mely szerint a külföldön élő eltartott az adózó részére nagy összegeket utált át. Az adóhatóság megkereste a külföldi adóhatóságot, amely meghallgatta az eltartottat, az eltartott nyilatkozata szerint az átutalt összegek nem szolgálhattak a tagi kölcsön fedezetéül, a pénzösszeg nagysága miatt. Ezt átutalási megbízások is alátámasztották. Ezután az adózó becsatolt egy magyar közjegyző előtt tett nyilatkozatot, amelyben az adózó és az eltartott kijelentették, hogy köztük eltartási szerzősé jött létre és az eltartott nyilatkozott arról, hogy a szerzősében vállalt összeget megfizette az adózónak.

A bíróságnak arról kellett döntenie, hogy az eltartottnak a külföldi adóhatóság vagy a magyar közjegyző előtt tett nyilatkozatát tartja-e hitelt érdemlőnek.

A bíróság a külföldi adóhatóság előtt tett nyilatkozatott fogadta el, mely szerint megállapította, hogy az adózó nem kapott tartási szerződés alapján az általa a tagi kölcsön forrásaként megjelölt összeget, hanem annál csak jóval kevesebbet. A bíróság indokolásában kifejtett, hogy azért fogadja el a külföldi adóhatóság előtt tett nyilatkozatot a magyar közjegyző előtt tett nyilatkozattal ellentétben, mivel az eltartott a kérdésekre egyértelmű válaszokat adott, és egyértelműen nyilatkozott az átutalt pénz összegéről, melyet átutalási megbízások is alátámasztanak. A külföldi adóhatóság előtt az eltartott közvetetten a saját ügyében is nyilatkozott, amennyiben elismerte volna az adózó által hivatkozott nagy összeg átutalását, akkor esetleg ennek a pénznek a forrásáról számot kellett volna adnia a külföldi adóhatóság előtt. A magyar közjegyző előtt megtett nyilatkozat kapcsán azonban ilyen következménnyel nem kellett számolnia. Mindezekre tekintettel az adózó bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az eltartott által a külföldi adóhatóság előtt tett nyilatkozatáról felvett jegyzőkönyv közokiratnak minősül. Az adózó nem tudta bizonyítani, hogy az eltartottól akkor a összeghez jutott volna, ami fedezte a tagi kölcsön összegét, mivel a magyar közjegyző előtt megtett és hitelesített okiratba foglalt nyilatkozat, csak azt bizonyítja, hogy az adott nyilatkozatot előtte tették meg, az okiratban megjelölt személyek. Az okirat közjegyzői hitelesítése nem jelnet garanciát arra, hogy a benne foglalt ügyelet, teljesedésbe ment.

 Elévülési időszakon túli külföldi jövedelem

Az adózó külföldről származó nyereménnyel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a már elévült időszakra első jövedelem behozatalára az akkor hatályban lévő devizaszabályok megsértésével került sor. A nyeremény igazolására külföldön készült közokiratba foglalt nyilatkozatot csatolt be. A bíróság megállapította, hogy a becsatolt okirat közokiratnak minősül, de az abban foglalt nyilatkozat valóságtartamának felfogadása nem kötelező az adóhatóság és a bíróság által. Az adózó ezzel az okirattal kívánta a jövedelem létét bizonyítani, de a bíróság ítélete szerint a bizonyítás akkor lett volna elfogadható, ha az adózó az akkor hatályban volt devizaszabályoknak megfelelő nyilatkozattal és hatósági igazolvánnyal is rendelkezett volna az adott jövedelem belföldre hozataláról. Mindezek hiányában az adózó által hivatkozott jövedelmet nem vette figyelembe, mivel nem volt bizonyított az sem, hogy a nyeremény összege az adózó által belföldön került felhasználásra. A Legfelsőbb Bíróság az adóhatósági határozat felülvizsgálatát végző bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, de az indokolást módosította és kimondta, hogy az Art. nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint jövedelmet csak legális forrásból, adó-, illeték- és deviza-jogszabályi rendelkezések betartásával szerzett bevételek tekintetében lehetne igazolni. Nincs továbbá olyan rendelkezés sem, amely az elévülési időn túl rendelkezésre nem álló bizonylatok miatt valamely joghátrány alkalmazását írná elő. Mindebből az következik, hogy az adóhatóság által becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés kapcsán az adózó illegális forrásból származó jövedelmére is hivatkozhat és erre vonatkozóan hitelt érdemlő bizonyítást terjeszthet elő. Önmagában az adózó által köztudomásúnak tekintett tényből következően, mely szerint a devizajogszabályokat az állampolgárok megszegték, nem lehet az adózó jövedelmére pontosan következtetni. Az illegálisan megszerezhető jövedelem nagyságára vonatkozó vélelmet tartalmazó szabályozást pedig az adójogszabályok nem rögzítenek. Tehát az adóhatóság önmagában arra hivatkozással, hogy az adó-, illeték- és deviza-jogszabályi rendelkezések megsértésével került be a jövedelem belföldre, nem tehet jogszerűen megállapítást, de ugyanakkor az adóhatóság e körben tett megállapítása a bizonyítékok sorában egy bizonyítéknak minősül.

 Bűncselekményből származó jövedelem

Az adózó ebben az esetben arra hivatkozott, hogy bűncselekményből származott kiadásának a fedezete. Az adózó tagi kölcsön nyújtott egy gazdasági társaságnak, mely kölcsön jóval meghaladta a bevallott jövedelmét. Az adózó nem tagadta a tagi kölcsön nyújtását, arra hivatkozott, hogy ajándékba kapott összegből nyújtotta, de erre vonatkozó okiratot nem csatolt be. Az adózó bírósági keresetében még azt adta elő, hogy a tagi kölcsön forrása a már elhunyt rokonától kapott ajándék volt. Utóbb azonban már a per folyamán becsatolt egy ítéletet, melyben volt házastársát bűnösnek mondták ki csődbűncselekményben. Arra hivatkozott, hogy volt házastársa a vezetése alatt álló gazdasági társaságból nagy összegeket vont ki és ebből tudta fedezni a tagi kölcsönt. A bíróság az adózó keresetét elutasította, mely ellen az adózó felülvizsgálati eljárást kezdeményezett. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az adóhatósági határozat felülvizsgálatát végző bíróság helyesen járt el, amikor az adózó által becsatolt ítéletet nem vette figyelembe, a bíróság ugyanis a adóhatósági határozatok felülvizsgálata során arról köteles rendelkezni, hogy a felülvizsgált adóhatósági határozat meghozatalkor megfelelt-e a jogszabályoknak. Az adózó az adóigazgatási eljárásban nem is hivatkozott arra, hogy a házastársa által eltulajdonított összeg jelentette az általa nyújtott tagi kölcsön fedezetét. A házastársat elmarasztaló ítélet kizárólag azt állapította meg, hogy ő a terhére rótt bűncselekményt elkövette, az ítélet kimondja azt is, hogy az elvont pénzösszegről nem volt konkrétan megállapítható, hogy mire lett felhasználva. Nem volt bizonyított az sem, hogy a volt házastárs bűncselekményéből származó jövedelem, hogyan került az adózó birtokába és hogy ezt az összeget a tagi kölcsön nyújtására fordította volna. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az adóhatóság és az adóhatósági határozat felülvizsgálatát végző bíróság a jogszabályoknak megfelelő döntés hozott.

 Összegzés

 A vagyonvizsgálat, mint láthattuk egy sajátos ellenőrzés típusnak tekinthető, hiszen az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. Sajátos továbbá azért is, mivel a becslés feltételeinek fennállásának bizonyítását követően, a bizonyítási teher megfordul és ezen időponttól kezdődően az adózó „kötelezettsége”, érdeke bizonyítékok előterjesztése, melynek célja, hogy az adóhatóság által becsült adóalaptól történő eltérést bizonyítsa.

Vajon alkalmas ez a sajátos ellenőrzés típus a feladatának, céljának betöltésére? A vagyonvizsgálatok kiemelt célja a feketegazdaság visszaszorítása mellett, az adózók „félelemben” tartásával az adóbevételek növelése, a prevenció, továbbá az adózókban az adóhatóság jelenlétének erősítése.

Álláspontom szerint a vagyonvizsgálat a gazdaság fehérítésére alkalmatlan eljárás, sőt talán még hozzájárul ahhoz, hogy a gazdaság „szürküljön”. Az igazán vagyonos adózókat valójában el sem érik ezen vizsgálatokkal, míg a középosztály gazdagabb rétegei, akik a vagyonvizsgálatok elsődleges elszenvedői, felkészülnek, felkészültek mind egy esetleges vagyonvizsgálatra, mind az esetleges végrehajtási eljárásra. Éppen azáltal, hogy az adózók egy jelentős hányada a vagyonvizsgálatokat és azok következményeit megelőzvén külföldi holding társaságokon keresztül tulajdonolja tovább az ingatlanjait, a cégeit, és az egyéb vagyontárgyait, tovább szürkül a magyar gazdaság.

Összességében tehát rögzíteni szükséges azt, hogy a vagyonvizsgálatok szükségesek, melyeknek a pozitív hatásai vitathatatlanok, azonban az adóhatóság felkészültségének növelése, a jogszabályok helyes adóhatósági értelmezése és a szolgáltató adóhatóság követelményeinek történő megfelelés nélkül, a vagyonvizsgálatokra a magánszemélyek mindig is, mint elkerülendő vizsgálatra, míg az adóhatóságra, mint ellenségre fognak tekinteni.

 Az adóhatóság jelmondatát pedig soha ne feledjük, mely a következőként szól:

„Mindenkire sor kerülhet, mert az idő nekünk dolgozik.” (APEH) (http://vagyonosodasi-vizsgalat.blogspot.hu/)

 Úgy gondolom, hogy a vagyonosodási vizsgálatok témája szinte kifogyhatatlan. A témakört bővíteni szeretném, kitérve az Európai Unió jogszabályaira és bírósági döntésekre is.

Szerző: Illés Angéla  2014.01.26. 19:29 Szólj hozzá!

Címkék: vagyonosodás vagyonosodási vizsgálatok

A határidő meghosszabbítása

Az ellenőrzésre előírt határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A másodfokú adóhatóság felettes szerve az ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben egyszer további 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az állami adóhatóság vezetőjének, a vámhatóság vezetőjének indokolt kérelmére az adópolitikáért felelős miniszter az ellenőrzési határidőt egyszer, további 120 nappal meghosszabbíthatja. Az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról a felettes adóhatóság végzésben dönt. [Art. 92. § (2), (11) bek.]

Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában (vagyis ha a határidő meghosszabbítását az adóhatóság nem kérte, vagy a felettes szerv a kérelmet elutasította) az ellenőrzést az adóhatóságnak a törvényben előírt módon és határidőben kell lezárni. [Art. 92. § (3) bek.]

Az ellenőrzési határidő túllépése

Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet, vagyis köteles az ellenőrzést lezárni, a jegyzőkönyvet a rendelkezésre álló adatok alapján elkészíteni. A határidő lejártát követően végzett eljárási cselekmények során beszerzett bizonyítékok nem használhatóak fel. [Art. 92. § (12) bek.]

Az adózó, ha megítélése szerint az ellenőrzés határidejének túllépése az adóhatóságnak felróható okból történik, a határidő lejártát követően kifogással fordulhat a felettes szervhez. A felettes szerv az adózó észrevételeinek figyelembevételével végzésben dönt az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az eljáró adóhatóságot az ellenőrzés lezárására utasítja. [Art. 100. § (5) bek.]

 Adóhatóságot terhelő bizonyítási teher

1)      adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy fennállnak a becslés alkalmazásának feltételei;

2)      adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló módszerek, körülmények, tények, adatok az adó alapját valószínűsítik.

Adózót terhelő bizonyítási teher

A becslési eljárás során megállapított adóalapot az adóhatóságnak csak valószínűsíteni kell. Ebből következik, hogy az eljárás során nem bizonyított körülmények és tények is az adózó terhére értékelhetőek. Ezzel szemben az adózó az adóhatóság által megállapított adóalaptól való eltérést, hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.

Az adóhatóságnak minden bizonyítékot egyenként és összességükben is értékelnie kell.

Fontos tehát, hogy nem az adóhatóságnak kell az adózó által előadott tényeknek, nyilatkozatoknak a valóságtartalmát megcáfolni ellenbizonyítással. Mindez azzal a következménnyel járna, hogy ha az adóhatóság nem tudná az adózói nyilatkozatokat bizonyítékokkal alátámasztottan cáfolni, akkor el kellene fogadnia őket. De mivel becslés alkalmazásánál a bizonyítási teher megfordul, így az adózót terheli az a kötelezettség, hogy állításait hitelt érdemlő adatokkal igazolja.

 Bizonyítási eszközök és a tényállás tisztázása

Az adóhatóság az ellenőrzés során a tényállás tisztázása érdekében a következő bizonyítékokat és bizonyítási eszközöket használhatja fel:

1)      más hatóság nyilvántartásából származó adatok, adatszolgáltatásból származó adataik

2)      más adózóktól származó adatok, kapcsolódó vizsgálatok adatai

3)      helyszíni szemle

4)      szakértői vélemény

5)      tanúvallomás

6)      adózó vagy meghatalmazottjának, más adózónak a nyilatkozata

7)      hiteles dokumentum

8)      közös jegyzőkönyv.

Adóhatóság vizsgálja a bizonyítási eszközök bizonyító erejét:

1)      Szemlét alkalmaz az adóhatóság bizonyos tevékenységek és tárgyak megtekintésére. Vagyonosodási vizsgálatoknál a valós bevételek és kiadások megállapítására szolgál.

2)      A magánszakértői vélemény nem tekinthető teljes bizonyító erejű dokumentumnak, mivel ez a magánszakértő véleményét tartalmazza. A szakértő véleményével szemben ellenszakértő is felkérhető.

3)      Az igazságügyi szakértő véleménye a mérvadó bizonyítási eszköz, ha ellentétes szakértői vélemények vannak, akkor szakértői bizottság dönt az adott szakkérdésben.

4)      Tanúvallomás nem tekinthető teljes bizonyító erejű dokumentumnak, mivel a tanú álláspontját tartalmazza.

5)      Adózó és meghatalmazottjának nyilatkozatának bizonyító ereje a nyilatkozatot adó személy érintettsége miatt korlátozott. A megtett nyilatkozat módosítható és vissza is vonható, ezt azonban az indokolni kell, úgy hogy abból kitűnjön a visszavonás vagy módosítás okszerű magyarázata.

6)      Hiteles dokumentumok eredeti példányai vagy hitelesített másolatai teljes bizonyító erővel bírnak, és ezek képezik az ellenőrzés alapdokumentumait.

7)      Nyilatkozattételi jegyzőkönyv az adóhatóság által feltett kérdésekre adott adózói válaszokat tartalmazza. A kérdésekre adott válaszokat az adózók gyakran módosítják, így bizonyító ereje megkérdőjelezhető.

 Iratbetekintés

Az adózót az egész eljárás alatt megilleti az irat-betekintési jog, vagyis az ellenőrzés során keletkezett iratokat megtekintheti. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. (Az adózó mellett az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti, az adó megfizetésére kötelezett személy is jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére.) Az adóhatóság által készített másolat után az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) mellékletének IV/1. pontja szerint illetéket kell fizetni. [Art. 12. § (1) bek., 100. § (3) bek.]

Az irat-betekintési jog azonban nem korlátlan. Korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínűsíthető, hogy azok tartalmának megismerése a későbbi ellenőrzést meghiúsítaná. Az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság végzéssel dönt. A végzéssel szemben az Art. 136. § (3) bekezdés e) pontja szerint önálló fellebbezéssel lehet élni. [Art. 12. § (2) bek.]

Nem tekinthet be az adózó

  • az adóhatóság, illetőleg a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső levelezésébe,
  • a határozat (végzés) tervezetébe,
  • a tanú vagy az eljárásban részt vevő más személy természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe (iratba), ha az adóhatóság ezen adatokat zártan kezeli,
  • betekintési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba,
  • az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik,
  • törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja. [Art. 12. § (3) bek.]

 

Fedezetszámító táblázat

A fedezetszámító táblázat vagy más néven forrás-fedezet tábla (illetve kronologikus vagyonmérleg) szolgál az elemzés befejezése után a be nem fizetett jövedelemadó alapjának a meghatározására. Az adóhatóság tehát összeállítja a fedezetszámító táblázatot, melynek nincs kötött formája.

Ha a vizsgált időszakot megelőző időszakra forráshiány került megállapításra a rendelkezésre álló adatok alapján, akkor a vizsgált időszakra nézve a nyitótétel szintén nulla lesz, tekintettel arra, hogy a korábbi évekre megállapított fedezethiány adóalapot képez és ezért annak az évnek a záró egyenlege is nulla lesz.

Mindezekből az következik, hogy az adózó minél nagyobb megtakarítás igazolásában érdekelt a vizsgált időszak első napjára, mivel döntően befolyásolja a nyitóegyenleg értéke az adóalap meghatározását.

Általában vagy fedezethiány, vagy fedezettöbblet jön létre. Ha az év végén a forrás- és a kiadási oldal összevetése után az adóhatóság fedezettöbbletet tár fel, azt a következő év nyitóegyenlegében a bevételi oldalon pozitív értékben veszi figyelembe. Amennyiben a forrás- és a kiadási oldal összevetése után az adóhatóság év végén fedezethiányt állapít meg azt, mint az adott év adózatlan jövedelmét veszi figyelembe.

 Az adóbecslés

Adóhatóság becslést alkalmazhat, ha az adózó tényleges jövedelem nem állapítható meg. Az

Alkotmánybíróság több határozatában is kimondta, hogy nem alkotmányellenes, ha az Art. megdönthető vélelmet állít fel ilyen esetben. A megdönthető vélelem addig áll fenn, amíg azt az adózó meg nem dönti, vagyis ellenkezőjét nem bizonyítja.

A vélelem megdönthetőségének követelménye az Alkotmányban megfogalmazott korlát miatt szükséges, miszerint mindenki csak jövedelmi, vagyoni helyzetével arányosan köteles a közterhekhez hozzájárulni.

A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény is kimondja, hogy teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez.

A becslés jogalapja

A becslési eljárás előtt meg kell vizsgálnia az adóhatóságnak, hogy fennáll-e a becslés jogalapja. Az Art. hat esetben teszi lehetővé becslés alkalmazását, abban az esetben ha:

1)      a vagyonszerzési illeték alapja nem állapítható meg;

2)      ha az adó alapja nem állapítható meg;

3)      ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására;

4)      ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta;

5)      ha az adózó az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani;

6)      ha sem a bevételekről, sem a kiadásokról iratok, adatok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésre és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.

Ez a törvényi felsorolás szigorú taxatív jellegű, tehát az adóhatóság sem az adózó terhére, sem az adózó javára nem terjeszkedhet túl, a fenti hat eseten kívül becslés alkalmazásának nincs helye.

Rendkívül fontos szabály, hogy becslés feltételeinek fennállását az adóhatóságnak kell bizonyítania. Ez az adózókat védő szabálynak tekinthető, ugyanis azt kell bizonyítania az adóhatóságnak, hogy az adott ügyben egyéb ellenőrzési módszerek nem alkalmazhatóak. A becslési eljárás és a vélelem az adóigazgatási eljárásban csak kivételesen, többletgaranciák beépítésével alkalmazható.

A bírói gyakorlat kimondta, hogy önmagában már a bevallás adatok és a feltárt tagi hitel, vagyoni betét, egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos veszteség összege közötti ellentmondás is megalapozza a becslés alkalmazhatóságát. Ugyanakkor önmagában az a tény, hogy az adózó vállalkozása nagy összegű vesztséget halmozott fel, a becslési eljárást nem alapozza meg, alkalmazhatósága nem felel meg a kritériumoknak. A bíróság nagy jelentőséget tulajdonít az adóhatóság által lefolytatott eljárásban a bizonyítékok súlyának, értékelésének mérlegelésére, mellőzésének indokolására.

 Jegyzőkönyvezés és írásba foglalás

Az adóellenőrzés lezárásakor készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:

1)      vizsgálat jogalapjának és az adóhatóság által alkalmazott eljárás leírását;

2)      a vagyonosodási vizsgálat lefolytatásakor megállapított hiányosságok és mulasztások leírását, az adóhatóság által alkalmazott becslést indokolttá tevő körülményeket;

3)      a becslési eljárás lefolytatásának leírását, megindokolva, hogy miért az alkalmazott módszer a legmegfelelőbb az adóalap meghatározására;

4)      az eljárás során levont következtetéseket alátámasztó bizonyítékokat, adatokat;

5)      az eljárás során tett bizonyítási indítványokat;

6)      az eljárás során az egyes bizonyítási indítványok elutasításának okát;

7)      az adóalap és az adó mérték számításának leírását;

8)      a bevételek és kiadások idősoros egyenlegszámítását, figyelemmel az életvitelre fordított kiadásokra;

9)      mellékletben csatolni kell a számításokat alátámasztó dokumentumokat, az adózó és meghatalmazottjának nyilatkozatait, szerződéseket, adatszolgáltatások által beszerzett adatokat, felvett tanúvallomásokat, az adózó által előterjesztett, de az adóhatóság által el nem fogadott bizonyítékokat és indítványokat indokolva az elutasítás okát.

 Ellenőrzés eredményének elemzése

Az ellenőrzés befejezése után, miután befejeződött a kiadásokra, költségekre és a bevételekre, jövedelmekre vonatkozó információk gyűjtése az adóhatóság a különböző forrásokból származó rendelkezésére álló adatokat értékeli és összességükben is vizsgálja. Áttekinti a bizonyítékokat és vizsgálja bizonyító erejüket, vagyis azt, hogy milyen mértékben támasztják alá az adózó állításait illetve milyen mértékben támasztják alá az adóhatóság elől eltitkolt jövedelem és vagyonosodás létét.

 Vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatban tapasztalható adózói hivatkozások és ezekre adott adóhatósági válaszok

Hivatkozni szoktak az adózók baráti, rokoni segítségre a megvalósított nagy értékű ingatlan építésénél, de általában a felhasznált építőanyagokról nem rendelkeznek számlákkal. Ilyen esetben az adóhatóság szakértőt vehet igényben, annak megállapítása céljából, hogy az építkezéshez mekkora pénzösszegre volt szükség.

Rendszeresen hivatkoznak az adózók rokonoktól, barátoktól készpénzben kapott nagy összegű kölcsönökre. Ezek alátámasztására becsatolnak írásba foglalt szerződéseket, amelyek lehetnek a felek által írtak, de ügyvéd vagy közjegyző által készített, minősített magánokirati illetve közokirati formába foglalt szerződések is. Az adózó által becsatolt szerződésekből szinte mindig hiányoznak a teljesítést biztosító mellékkötelezettségek, például jelzálogjog kikötése, harmadik fél általi kezességvállalás vagy az kölcsönügylet szempontjából olyan fontos elemek, mint a fizetendő kamatok vagy a visszafizetés ütemezése. Rendszeresen előfordul, hogy ezen szerződéseket utólag, már a jegyzőkönyv adatainak ismeretében írják meg, alátámasztani igyekezvén a kölcsönök tényét és összegét. Ilyen adózói hivatkozás esetén az adóhatóság kapcsolódó ellenőrzést folytat le a kölcsönadónál, melynek eredményeként, akár újabb vagyonosodási vizsgálat indulhat.

Hivatkozni szoktak arra is az adózók, hogy a nagy értékű ingóságot vagy ingatlant, a már elhunyt rokonoktól kapták még életükben, ezért ezek nincsenek feltüntetve a jegyző által készített hagyatéki leltárban és közjegyző által meghozott hagyatékátadó végzésben. Ilyen esetben az adóhatóság megkeresi az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságot, hogy adatokat szerezzen be az elhunyt személyek jövedelmi helyzetéről.

Ha az adózók nagy összegű nyereményre hivatkoznak – ami lehet lottó vagy totó, de akár pénznyerő automatából származó nyeremény is, vagy nem legális szerencsejáték nyereménye is – az adóhatóság a Szerencsejáték Zrt.-től kér adatokat a nyertesekről, vagy a játékgépet üzemeltető céget keresi meg, hogy igazolja a nyeremény tényét és a nyertes személyazonosságát.

Előfordul, hogy az eljárás alá vont adózó vagyonosodásának forrásaként külföldi céget vagy természetes személyt jelöl meg. A külföldi cégekre és természetes személyekre való hivatkozás megalapozottságának ellenőrzése sok időbe telik. Ekkor az adóhatóság nemzetközi megkereséseket kezdeményez és ezekre adott válaszok megérkezéséig felfüggeszti az adóhatósági eljárást.

 Jogorvoslati rendszer

Az alábbiak szerint vázolható fel az adójog jogorvoslati rendszere:

1)      Jogorvoslat közigazgatási úton

  • Jogorvoslat saját hatáskörben (kijavító határozat hozatala; módosító határozat hozatala; módosítás; visszavonás).
  • Jogorvoslat fellebbviteli úton (fellebbezés; felügyeleti intézkedés).

2)      Jogorvoslat nem közigazgatási úton (adóper; ügyészi fellépés, felhívás, jelzés).

Az észrevételezés joga

Az adózónak joga van az adóhatósági megállapításokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, jegyzőkönyv átadását követő 15 napon belül észrevétellel élni.

Az észrevétel nem illetékköteles, vagyis ingyenes jogorvoslati lehetőség az adózó számára. Az észrevételt a jegyzőkönyv átadásától számított 15. napon el kell juttatni az adóhatósághoz, vagy postára kell adni. Az észrevételezésnek nincsen tartalmi kötöttsége, tehát az adózó előadhat szinte mindet, ami az ügyre vonatkozik, például hivatkozhat új bizonyítékra, jogszabálysértésre vagy új tényeket is előadhat benne.

Már az észrevételben lehetősége van az adózónak arra, hogy kérje az adóbírság, illetve a késedelmi pótlék elengedését vagy csökkentését.

Az adózói észrevétel eredményeként elképzelhető, hogy az adóhatóság:

1)      az észrevételben foglaltakat elfogadja egészben vagy részben, ekkor az észrevétellel módosított kiegészítő jegyzőkönyvet ad ki;

2)      az észrevételben foglaltakat nem fogadja el és ennek alapos indokát adja majd határozatában;

3)      az észrevétel megtételét követő tizenöt napon belül folytatja az ellenőrzést, ha olyan új tény, adat, bizonyíték vagy körülmény merült fel, ami ezt szükségessé teszi, mivel a megállapításokat befolyásolja és ekkor is kiegészítő jegyzőkönyvet készít.

 Fellebbezés

Az fellebbezés elbírálását az első fokon eljárt adóhatóság felettes szerve intézi. Fellebbezni lehet a határozat ellen, ha az adózóra nézve jogszabálysértő vagy érdeksértő. A fellebbezés rendes közigazgatási jogorvoslati eszköz. Alanyi oldal szempontjából fellebbezésre jogosultak mindazok, akikre vonatkozóan az adóhatóság elsőfokú döntése rendelkezést tartalmaz. Fellebbezés tárgyi oldala szempontjából fellebbezéssel támadható az adóhatóság ügy érdemében hozott elsőfokú határozata és tizenegy önállóan támadható végzése..

A fellebbezéssel önállóan támadható végzések a következők:

1)    az eljárást felfüggesztő;

2)    eljárást megszüntető;

3)    a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító;

4)    a bevallás, a bejelentés és a fellebbezés határidejének elmulasztásával kapcsolatban benyújtott igazolási kérelmet elutasító;

5)    az iratbetekintési jog korlátozását elrendelő;

6)    az adózó ismételt ellenőrzésére irányuló kérelmet elutasító;

7)    a visszatartási jog gyakorlásáról hozott;

8)    a végrehajtási kifogást elbíráló;

9)    az eljárási bírságot kiszabó;

10)az eljárási költségek viselésének kérdésében hozott;

11)a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában hozott elutasító végzés ellen.

Ezen tizenegy végzésen kívül a végzéseket csak a határozat ellen benyújtott fellebbezésben lehet megtámadni.

A fellebbezés határideje naptári napban van meghatározva. A fellebbezés benyújtásának határideje főszabály szerint 15 nap, a határozat vagy végzés közlésétől számítva, utólagos adómegállapítás tárgyában hozott döntés esetén pedig 30 nap. Ha az adózó elmulasztja a fellebbezési határidőt, akkor késedelmét igazolási kérelemmel mentheti ki, egyúttal az elmulasztott cselekményeket is pótolnia kell és igazolnia kell, hogy a mulasztás önhibáján kívül történt. Ennek a három feltételnek együttesen fenn kell állnia, ellenkező estben az adóhatóság az igazolási kérelmet elutasítja.

 A fellebbezés eredményeként a másodfokú adóhatóság a következő határozatokat hozhatja:

1)    a helybenhagyja a határozatot vagy végzést;

2)    az elsőfokú határozatot vagy végzést megváltoztatja;

3)    megsemmisíti az első fokú adóhatóság határozatát vagy végzését;

4)    ha a határozat vagy végzés meghozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a határozat vagy végzés megsemmisítése mellett az első fokú adóhatóságot új eljárásra utasítja, vagy a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik.

Az adóhatósági döntések elleni fellebbezés illetékköteles.

Adóhatósági végzés ellen konkrét összegben meghatározott, a fellebbezés illetéke ez 3000 forint. Adóhatóság határozatával szemben a fellebbezési illeték mértéke az ügy értékéhez igazodik, minden a fellebbezésben kifogásolt megkezdett 10.000 forint után az illeték 400 forint. A minimális illeték 5000 forint, a maximális illeték 500.000 forint.

Az adóhatóság akkor is érdemben elbírálja a fellebbezést, ha az adózó fellebbezési illetéket nem vagy csak részben, illetve a megszabott határidőn túl fizette meg, de ebben az esetben az adóhatóság a meg nem fizetett illeték összegéig, de legfeljebb 100.000 forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.

 Felügyeleti intézkedés

Felügyeleti intézkedés indulhat az adózó kérelmére és hivatalból is, törvényességi felügyeleti jogkörben. Felügyeleti intézkedés rendkívüli jogorvoslat. Felügyeleti intézkedést tesz a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter kérelemre vagy hivatalból, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata, önálló fellebbezéssel támadható végzése jogszabálysértő, vagy a határozat, az önálló fellebbezéssel támadható végzés meghozatalára jogszabálysértő módon került sor. A korábbi szabálytól eltérően az adópolitikáért felelős miniszterhez, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszterhez benyújtott felügyeleti iránti kérelmet csak ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő vagy okleveles adószakértő ellenjegyzésével lehet benyújtani.

Felügyeleti intézkedés tárgya lehet tehát, adóhatósági határozat vagy önállóan fellebbezhető végzés, abban az estben, ha jogszabálysértő vagy meghozatalára jogszabálysértő módon került sor. Az adóhatóság a felettes adóhatóság, adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter erre irányuló felhívásától számított 15 napon belül köteles az iratokat felterjeszteni.

Az utólagos adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem elbírálására az iratok felügyeleti szervhez történő beérkezését követő naptól számított 60 nap, kivéve, ha az eljáró szerv a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

Adózó javára addig lehet felügyeleti intézkedést tenni, amíg el nem évül az adó megállapításának joga. A fellebbezéstől eltérően lehetőség van a felügyeleti intézkedést ugyanazon határozattal szemben többször is kérelmezni, természetesen az illetéket minden egyes esetben meg kell fizetni. Bár azonos tényállás és bizonyítékok mellett nem fog a felügyeletet gyakorló miniszter az korábbiaktól eltérő döntést hozni.

Adózó terhére nem lehet felügyeleti intézkedést tenni.

 Négy esetben lehet érdemi vizsgálat nélkül elutasítni a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet:

1)      az ügyben már született bírósági ítélet, ugyanis a bírósági döntés köti a közigazgatást;

2)      az ügyben már folyamatban van a bírósági felülvizsgálati eljárás,

3)      a megtámadott döntés nem jogszabálysértő csak érdeksértő;

4)      az adópolitikáért felelős miniszterhez, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszterhez benyújtott kérelem nem tartalmaz ügyvédi, adótanácsadói, adószakértői vagy okleveles adószakértői ellenjegyzést.

 A felügyeleti intézkedés illetékköteles, ha az adózó kérelmére indul. Mértékének meghatározása megegyezik a fellebbezésnél meghatározottal kivéve, ha a felügyeleti intézkedést az adópolitikáért felelős miniszter folytatja le, ebben az esetben a vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 500 forint, de legalább 50 000 forint, legfeljebb 500 000 forint a megfizetendő illeték.

A felügyeleti intézkedés iránti kérelmet az alapdöntést meghozó adóhatóságnál kell benyújtani, amely tizenöt napon belül felterjeszti az iratok csatolásával.

 Adóper

Az Alaptörvény biztosítja a jogot, hogy mindenki, hogy jogorvoslattal élhet az olyan hatósági és más közigazgatási határozat ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti (Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) XXVIII. cikk (7) bek.)

A bírósághoz fordulás feltételei:

1)      az adóhatóság határozatával szemben;

2)      a másodfokon hozott jogerős határozattal szemben;

3)      jogszabálysértés esetén;

4)      szubjektív határidő: 30 nap van a per megindítására (objektív határidő: 3 hónap).

Az adóperben a Törvényszékeknek (2012 előtt Megyei vagy a Fővárosi Bíróság) van hatásköre eljárni. A bíróság jelenleg főszabály szerint a keresetet tárgyaláson kívül bírálja el, tárgyalást csak akkor tart, ha ezt a felek valamelyike kéri.

A Törvényszéknél megindított eljárás illetékköteles, az illeték mértéke a pertárgy értékének 6 százaléka, minimum 10.000 forint, maximum 900.000 forint. A Kúria előtt felülvizsgálati eljárásban az illeték mértéke 6 százalék, minimum 10.000 forint, maximum 2.500.000 forint. Az adópereknél az adózót tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg, ez kedvező mivel így a kereset benyújtásakor nem kell az illetéket előzetesen megfizetnie.

A jogerős adóhatósági határozatot támadó keresetlevelet 3 példányban az első fokon eljárt adóhatóságnál kell benyújtani, amely 5 napon belül iratokkal együtt felterjeszti a másodfokú adóhatósághoz. A másodfokú adóhatóság pedig 15 napon belül továbbítja a keresetlevelet, az iratokat és érdemi állásfoglalását az illetékes bíróságnak.

Az elsőfokú adóhatóság 3 napon belül terjeszti fel a másodfokú adóhatóság elé és a másodfokú adóhatóság 8 napon belül továbbítja az illetékes bírósághoz, ha az adózó által beterjesztett keresetlevél kérelmet tartalmazza a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztésére. Az adóper megindítása ugyanis nem jár a jogerős határozat végrehajthatóságának a felfüggesztésével, erről a bíróságnak külön kell dönteni.

A végrehajtás felfüggesztésének kérelmezésekor az adózónak, azt kell bizonyítani, hogy különös méltánylást érdemlő vagy egyéb jelentős, illetőleg súlyos hátránnyal járna rá nézve a végrehajtás. Mindezek mellett a bírósági gyakorlat szerint az adózónak igazolnia kell kérelmében, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot nem lesz helyreállítható vagy, hogy a végrehajtás súlyosabb károsodást okozna, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna.

A bíróság a keresetlevél hozzá történő beérkezésétől számított 8 napon belül végzéssel dönt az adóhatósági határozat végrehajtásának felfüggesztéséről.

A bíróság döntése adóperben 4 féle lehet:

1)      az adózó keresetét annak megalapozatlansága miatt elutasítja;

2)      jogszabálysértést állapít meg, és a másodfokú adhatóság határozatát hatályon kívül helyezi;

3)      új eljárásra kötelezi az adóhatóságot;

4)      adóhatósági határozatot megváltoztatja

 A jogerős bírósági ítélet elleni rendkívüli jogorvoslatok

Felülvizsgálati kérelem

A bíróság döntését hatvan napon belül lehet a Kúria (2012 előtt Legfelsőbb Bíróság) előtt felülvizsgálati eljárásban megtámadni, fontos hogy itt a jogerős ítélet felülvizsgálatát lehet kezdeményezni, anyagi vagy eljárási jogszabálysértésre hivatkozva, ezért a jogi képviselet felülvizsgálati eljárásban kötelező.

A Kúria K.I. tanácsa 2013. szeptember 26-án megtartott tárgyaláson a Kfv.I.35.388/2012/5. számú, elvi megítélésűnek minősített ügyben hozott döntést: az un. vagyonosodási eljárásban a keresetlevélben nem elegendő általában utalni jogszabályhelyre, konkrétan nevesíteni is kell, hogy melyik tényálláshoz kapcsolódik. Amennyiben ezt a felperes elmulasztja, utóbb nem hivatkozhat rá, mert az tiltott keresetváltoztatást jelent.

A Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárás során olyan új tényre, bizonyítékra, körülményre, jogszabálysértésre nem lehet hivatkozni, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya.

A jogerős ítélet kapcsán jogszabálysértés akkor állapítható meg, ha az ítélet iratellenes, vagy a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes, téves, kirívóan okszerűtlen ténybeli következtetéseket tartalmaz. A bizonyítékok újbóli összevetésére, az abból levont következtetések felülmérlegelésére nincs mód.

A bizonyítékok okszerű mérlegelésen alapuló tényállás köti tehát a Kúriát.285 Ki kell emelni, hogy nem állapíthat meg iratellenesség azon a jogcímen, hogy az adózó vagy az adóhatóság álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságával, ez ugyanis nem iratellenesség, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amelyre nincs jogszabályi lehetőség. A Törvényszék jogerős ítéletével szemben kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban a Kúria 120 napon belül dönteni köteles.

 Perújítás

A perújítási kérelmet a perben eljárt Törvényszékhez kell benyújtani. A perújítási kérelem előterjesztésére a perújítással támadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított 5 éven belül van lehetőség. Perújításnak akkor van helye, ha olyan új tényre, bizonyítékra, illetve jogerős hatósági vagy bírósági határozatra hivatkozik a perújítás kezdeményezője, amelyet a perben nem bírált el, feltéve, hogy az elbírálás esetén reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Akkor lehet erre a perújítási okra hivatkozni, ha az említet tényt, bizonyítékot, határozatot a perújító fél a perújítással támadott eljárásban hibáján kívül nem érvényesítette. Perújításnak lehet helye továbbá, ha a perújító bűncselekmény miatt a törvény ellenére lett pervesztes, vagy ha a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban jogerős ítéletet hoztak.

 Az adó megállapításához való jog elévülése

Az adó megállapításához való jog elévül azon év utolsó napjától számított 5 év elteltével, amely évben az adóbevallást be kellett volna nyújtani, bejelentést kellett volna tenni, vagy bevallási illetve bejelentési kötelezettség hiányában az adót meg kellett fizetni. Az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor az adómegállapításhoz való jog elévüléséig kevesebb, mint 6 hónap van hátra, egy alkalommal, ha a felettes adóhatóság a másodfokú eljárás keretében vagy a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter vagy a NAV felügyeletére kijelölt miniszter felügyeleti intézkedés keretében, illetve az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során a bíróság új eljárás lefolytatását rendeli el.

Ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a másodfokú adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik.

Szerző: Illés Angéla  2014.01.26. 19:26 Szólj hozzá!

Címkék: vagyonosodási vizsgálat vagyonosodás

Vagyonosodási kérdőív jellemző kérdései

1)      Megélhetésére fordított összeg éves bontásban (közüzemi díjak, napi életvitel költsége, ruházkodás)?

Időszak

Fenntartási költségek
(rezsi, biztosítás, gépkocsi...stb.)

Ruházkodás

Személyes jellegű költségek
(oktatás, egészségügyi, önkéntes pénztári befizetések, alapítványi támogatások...stb.)

Napi életvitel költségei (szórakozás, kultúra, élelmezés)

2001

 

 

 

 

2002

 

 

 

 

2003

 

 

 

 

2004

 

 

 

 

2005

 

 

 

 

2)      A vizsgált időszakban hány kereső személy és hány eltartott volt a családjában, mennyi volt az összes nettó jövedelem?

Időszak

Kereső személy

Eltartott

Összes jövedelem

2001

 

 

 

2002

 

 

 

2003

 

 

 

2004

 

 

 

2005

 

 

 

3)      A Vizsgált időszak volt-e főállású illetve mellékállású munkaviszonya – ha igen, pontosan hol, és mennyi volt az éves bruttó keresete havi bontásban? Rendelkezik-e erről munkáltatói igazolással?

4)      A vizsgált időszakban éves bontásban milyen további jelentősebb kiadásai vannak (pl: külföldi utazás, nagyobb értékű tartós fogyasztási cikk vásárlás, műtárgy vásárlás stb.) és ezek milyen összegeket tettek ki?

5)      A vizsgált időszakban rendelkezett, illetve rendelkezik-e belföldi, illetve külföldi pénzintézetnél vezetett számlával (bank-, befektetési, értékpapír-, devizaszálával stb.) –ha igen, melyik pénzintézetnél, és mi a számla azonosítási száma?

6)      A vizsgált időszakban nyújtott-e kölcsönt? Ha igen, kinek, mikor és mekkora összeget? Vissza lett-e fizetve? Ha igen, mikor és milyen összegben?

7)      A vizsgált időszakban kapott-e jelentősebb (100.000,- Ft-ot meghaladó) összegű kölcsönt vagy hitelt pénzintézettől vagy magánszemélytől, családtól, rokontól, ismerőstől – ha igen, pontosan kitől, milyen összeget és mikor? A kérdéses összeg részben, vagy egészben visszafizetésre került-e ha igen, mikor és milyen összegben?

8)      A vizsgált időszakban vásárolt e gépjárművet (légi és vízi is) ha igen, mikor, milyen típusút, rendszámút, (nyilvántartási számú), mennyiért illetve ha értékesítette, akkor mikor és mennyiért?

9)      A vizsgált időszakban külföldről származó bevallási kötelezettség alá eső, illetve nem eső jövedelemmel rendelkezett-e? Ha igen, akkor kitől, milyen országok vonatkozásában, mikor és mekkora összegben keletkezett jövedelme?

10)  A vizsgált időszakot megelőzően rendelkezett-e megtakarítással? Ezek honnan származtak, miben testesültek meg (pl: készpénz, bankbetét, értékpapír, stb.), milyen dokumentumok igazolják azok meglétét?

11)  A vizsgált időszakban részesült-e örökségben, kapott-e nagy értékű ajándékot vagy kártérítést? Ha igen, kitől, mikor és milyen összegben?

12)  A vizsgált időszakban volt-e ingó értékesítésből, tartási életjáradéki vagy öröklési szerződésből, kamatból, osztalékból, árfolyamnyereségből, ingatlan bérbeadásból, nyereményből származó bevétele illetve jövedelme – ha igen pontosan miből, kitől, mikor és mennyi? (Kérjük, pontosan nevezze meg az értékesített ingóságot, ingatlant, osztalékot kifizetőt, a bérbe adott ingatlant, stb.)

13)  A vizsgált időszakban kapott-e jelentősebb összegű kölcsönt hitelintézettől vagy magánszemélytől, rokontól, családtagtól, ismerőstől? Ha igen kitől. mikor és mennyit? A kölcsön már visszafizetésre került? Ha igen, mikor és milyen összegben?

14)  A vizsgált időszakban ingatlan vagy ingó értékesítésből származó jövedelme volt-e?

15)  A vizsgált időszakban volt-e nyereményből, bérbeadásból, árfolyamnyereségből, osztalékból, kamatból, öröklési-, életjáradéki-, tartási szerződésből származó jövedelem? Ha volt kitől, mikor és mennyi?

16)  A vizsgált időszakban mely gazdasági társaságban volt, illetve jelenleg is tulajdonos? Ha igen, akkor mikor, milyen módon és mennyiért jutott hozzá a tulajdonrészhez?

17)  A gazdasági társaságok részére a vizsgált időszakban tagi hitelt, vagy kölcsönt nyújtott-e, esetleg más címen bocsátott-e pénzeszközöket a gazdasági társaság rendelkezésére? Amennyiben igen, pontosan mikor, kinek, és milyen összegben, azt visszakapta-e már, ha igen mikor?

18)  A vizsgált időszakban milyen ingatlanok voltak, illetve vannak a tulajdonában, azokat mikor, mennyiért és milyen jogcímen szerezte, illetve szüntette meg tulajdonjogát (pl: adás-vétel, örökség, ajándék, építés stb…)?

19)  A vizsgált időszakban végzett-e valamilyen önálló tevékenységet (pl. megbízási jogviszony, bérbeadási, vállalkozói tevékenységet stb.), ha igen, mi volt ez a tevékenység, és azt az adóhatósághoz bejelentette-e? Az abból származó nettó jövedelme mennyi volt az éves szinten havi bontásban?

20)  A vizsgált időszakban volt-e főállású-, illetve mellékállású munkaviszonya? Ha igen, hol dolgozott és mennyi volt a bruttó munkabére? Rendelkezi-e erről munkáltatói igazolással?

21)  A vizsgált időszakban épített-e akár saját maga akár más személy részére? Ha igen akkor mikor és milyen összegért vásárolta azt a telekingatlant, amelyre építkezett? Amennyiben építkezett az építést mikor kezdte meg? Az építési engedélyt mikor kérte és milyen ingatlant épített (jellege, területe). Az építkezésnél ki volt a kivitelező az ingatlan építésére milyen összeget fordított az egyes években. Összesen milyen összegbe került a teljes építkezés megvalósítása? Amennyiben házilagos kivitelezés történt akkor kik dolgoztak az építkezésen? Rendelkezik-e az építkezéshez kapcsolódó számlákkal, bizonyító erejű dokumentumokkal? Az építő anyagot honnan szerezte be? Az építés mikor fejeződött be? Illetve mikor várható a befejezése? Ha befejeződött, akkor a használatba vételi engedély kiadásra került-e. Ha igen akkor mikor? Jelenleg becslése szerint mennyit ér az ingatlan?

22)  Milyen egyéb, a korábbiakban meg nem említett bevételben, jövedelemben ideértve az adómentes bevételeket is – részesült a vizsgált időszakban, azokhoz milyen jogcímen, összegben, és mikor jutott hozzá?

 Az értesítésben az adóhatóság tájékoztatja az eljárás alá vont adózót, hogy amennyiben nyilatkozatot tesz a fenti kérdésekre, akkor állításait dokumentumokkal kell igazolnia, melyeket az adóhatóság rendelkezésre kell bocsátania. A vagyonosodási kérdőív a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Továbbiakban: Ket.) szerinti nyilatkozatnak mindősül, amelynek benyújtásáról az adózó szabadon dönthet, az adóhatóság nem kötelezi a kérdőív kitöltésére. Az adózó a kérdőívben felsorolt kérdéseken túl is tehet nyilatkozatot, illetve a kérdőívben felsorolt kérdésekre a választ megtagadhatja.

A dokumentumokat az eljárás alá vont adózó vagy szabályos meghatalmazással rendelkező képviselője jogosult átvenni.

Ha az adózó megkapja az értesítést, de nem jelenik az idézésben megjelölt időpontban az adóhatóságnál és meghatalmazott útján sem gondoskodik képviseletéről és ily módon akadályozza az ellenőrzést, akkor mulasztási bírság kiszabásának van helye.

Az ellenőrzési eljárás az idézés vagy az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésével kezdődik. Az adóhatóság mellőzheti az előzetes értesítés kiküldését az adózónak, ekkor az ellenőrzés a megbízólevél átadásával kezdődik.

Ha az adózó vagy meghatalmazottja, vagy képviselője a megbízólevél átvételét megtagadja, erről két hatósági tanú előtt jegyzőkönyvet vesznek fel és ettől az időponttól kezdődik az ellenőrzés [Art. 93. § (2) bek.]. Az ellenőrzési határidők számítása szempontjából a megbízólevél átadása a mérvadó.

 Az adóhatóság apró trükköket alkalmaz a vagyonvizsgálatoknál. Aki figyelmetlen, könnyen csapdába nyilatkozhatja magát.

Bankkártyás kérdés

Nem olyan régen vezette be a vagyongyarapodási kérdőíveken az adóhatóság azt a kérdést, hogy becsülje meg az adózó: arányaiban mennyit költ bankkártyával és mennyit készpénzben.

Hol itt a csapda? Ha például beírjuk, hogy kiadásainkat 20 százalékban bankkártyával fizetjük, a többit készpénzből, akkor könnyen rúghatunk öngólt. Az adóhivatal ugyanis ilyenkor a bankszámlán látható költésekből arányosítva kiszámolja (saját nyilatkozatunk alapján) mennyit költhettünk még, s megkérdezi, honnan volt rá adózott pénzünk. Ha rosszul becsültük meg a költésarányt, akkor kvázi bevallunk olyan készpénzes jövedelmet, ami nem is volt, s megfizethetjük rá az adót, meg a bírságot.

Készpénzes kérdés

Szintén nem olyan régen firtatja az adóhivatal, hogy tartottunk-e otthon nagyobb összegű készpénzt, s ha igen mennyit, meddig és milyen okból.

Miért fontos az óvatosság? Ha valaki pénzt vesz fel a bankszámlájáról, akkor az ellenőr feltételezheti, azért teszi ezt, hogy elköltse. Ha tehát azt írjuk a kérdőíven, hogy nem tartunk otthon nagy összegű készpénzt, akkor arra megerősítjük: elköltöttük, amit felvettünk. Így aztán nem mondhatjuk, hogy valamilyen későbbi kiadást mégis ebből a már elköltöttnek vett pénzből fizettünk, akkor sem, ha ez ténylegesen így volt.

Az adóhatóság kialakult gyakorlata szerint, az nem tekinthető „életszerűnek”, hogy egy személy, a jelenlegi banki kamatok ellenére, a meglévő nagyobb összegű készpénzét hosszabb időn keresztül otthon, a „párna” alatt tartja. Az adóhatósági gyakorlat kialakította, hogy mi tekinthető hosszabb időnek. Ez alapján, a 2-8 hónap (adózótól függően) az az időszak, melyet az adóhatóság elfogad (különösebb indok nélkül) a készpénz otthoni tárolására.

A nemrégiben született bírósági eseti döntések az életszerűtlenséget, mint kifejezést rendre visszautasították és rögzítésre is került az adózók által már régóta hangoztatott álláspont, miszerint más életszerű egy gazdagabb és egy középosztálybeli személy részére. Ennek megfelelően, a felkészültebb revizorok a jegyzőkönyvükben, illetve a határozatukban már nem az életszerűtlenség kifejezést, hanem immáron egy jogi kategóriát, a hitelt érdemlőséget használják.

Tehát rögzíthető, hogy jellemző és gyakori adózói hivatkozás az, hogy a készpénzt otthon tartották, a „párnájuk” alatt. Az adózók gyakran hangoztatják, hogy nem található olyan jogszabályi hivatkozás a magyar jogrendszerben, mely arra kötelezné a magánszemélyeket, hogy a pénzüket bankban tartsák. Rögzíteni szükséges, hogy valóban nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely meghatározná azt, hogy hol tarthatja a magánszemély a megtakarítását.

Azt azonban fontos megérteni, hogy az adóhatóság nem is állítja azt, hogy kötelező lenne bankban tartani a rendelkezésre álló pénzállományt. Az adóhatóság mindösszesen egy vélelmet állít fel (ezen lehet vitatkozni, hogy mennyire jogszerű) arra vonatkozóan, hogy az adott készpénzt az adózó egyéb szükségleteire költötte el, ahelyett, hogy valóban otthon tartotta volna. Az adóhatóság rögzíteni szokta, hogy amennyiben valóban a megtakarítás és a készpénz gyűjtése motiválta az adózót, úgy ebben az esetben a meglévő készpénzt bankszámlára helyezte volna el, hiszen ebben az esetben a pénz kamata is további megtakarítás növekedést eredményezett volna.

Az adóhatóság fenti érvelése – álláspontom szerint – nem áll teljes mértékben összhangban a hatályos jogszabályokkal, mint ahogy az sem, hogy az adózóra hárítja ezekben az esetekben a bizonyítási kötelezettséget a megtakarított készpénz megléte vonatkozásában. Azt azonban szükséges rögzíteni, hogy amennyiben az adóhatóság a fenti logikát nem alkalmazná, úgy a vagyonvizsgálat, mint ellenőrzés típus megszűnhetne, hiszen valamennyi adózó, az akár több éven keresztüli, otthoni készpénz tartásra hivatkozna a vizsgálatok során.

Nem szabad elfelejteni azt, hogy az otthoni készpénztartás nem más, mint egy adóhatósági vélelem. A revízió azt vélelmezi, hogy a korábban igazolhatóan megszerzett bevételt az adózó nem otthon tartotta, hanem azt, 2-8 hónap alatt saját, az adóhatóság által nem látható kiadásokra költötte el. Az adóhatóság ezen álláspontja azonban egy megdönthető vélelem. Az adózónak ebben az esetben bizonyítania szükséges, hogy a készpénz valóban otthon történt tárolásra, akár több éven keresztül, egészen azon kiadásig, melyre az adózónak az adóhatóság álláspontja szerint nem lehetett egyéb forrása.

Nézzük azonban meg azt, hogy melyek azok a hivatkozások, melyeket az adóhatóság elfogad, illetve nem fogad el a készpénz tárolása vonatkozásában.

a)      A lehetséges bizonyítási eszközök közül kiemelkedőnek tűnik a tanúbizonyítás. A megtakarítás bizonyításának nehézsége pontosan abban rejlik, hogy nem csak azt szükséges igazolnia a tanúnak, hogy az adózó készpénzt tartott otthon, hanem azt is, hogy az a kiadáskor még rendelkezésre állt, illetve azt is, hogy mennyi volt a megtakarítás pontos összege. Az előbbiek igazolása nem tűnik egyszerű feladatnak, már csak azért sem, mert aki nagyobb összeget tart otthon, az elsődlegesnek tekinti a diszkréciót.

b)      Van egyéb bizonyítási eszköz is a tanúbizonyításon kívül, mely egy konkrét esetben elfogadásra is került az adóhatóság részéről. A konkrét esetben az adózó több millió forint megtakarított pénzösszeget tartott otthon, melyet az adóhatóság az alapvizsgálat során nem fogadott el. Az adózó állította, hogy egy ingatlan vásárláshoz szükséges önerőt (melynek összege több millió forintot tett ki), több éven keresztül otthon tartott megtakarításból fedezte. Az adóhatóság az ellenőrzés során nem fogadta el azon adózói hivatkozást, miszerint ilyen mértékű készpénzt otthon tartott, így az önerő összegét forráshiánynak, illetve adóhiánynak minősítette. Az adózó ezt követően fordult jogi képviselőhöz, aki immáron tájékoztatta az adózót a bizonyítási kötelezettségére. Kiderült, hogy a készpénz felhasználása előtt pár hónappal az adózó egy közokiratba foglalt végrendeletet készített, mely tartalmazta a készpénzes megtakarítás meglétét és a pontos összegét. A jogi képviselő az észrevételéhez csatolta a végrendelet közjegyzői másolati példányát, melyet azonban a revízió figyelmen kívül hagyott. Sajnos tendenciaként figyelhető meg hogy az adózói észrevételeket a revízió figyelmen kívül hagyja, nem vizsgálja meg kellő gondossággal. Ennek következtében az adózó fellebbezéssel élt, melyben kérte az adóhatóságot arra, hogy a közokiratba foglalt végrendeletben foglaltaknak megfelelően, a megtakarítás összegét fogadja el valósnak. A másodfokú adóhatóság az adózó hivatkozását elfogadta, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra utasította. Ugyan az új eljárásban a revízióval nem volt egyszerű megértetni a közokirat bizonyító erejét, de végül is az adóhatóság elfogadta az adózó megtakarításának meglétét és a vizsgálat megállapítás nélkül zárult le.

c)      A készpénz otthoni tartásának következő lehetséges bizonyítási módja, ha a magánszemély igazolni tudja, hogy akár az otthoni, akár banki széfben tartotta a megtakarítását. Az adóhatóság a készpénz széfben történő tárolását tehát elfogadja, azonban ehhez igazolni, bizonyítani szükséges azt, hogy az a széf valóban megtalálható volt az adózó otthonában, illetve a banki széf bérlése a vizsgálat alá vont időszakban fennállt. A banki széf igazolása egyszerűbb, hiszen a széf megnyitásával kapcsolatos dokumentáció beszerzése nem tekinthető nehéz feladatnak. További előnye a banki széfnek, hogy a revizorok is könnyebben elfogadják azt, hogy valamely személy a nagyobb összegű készpénzét banki, semmint otthoni széfben tartotta.

Fontos tudni, hogy a bankok nagyobbik része nem vezet nyilvántartást arról, hogy a széf bérlője mikor jelent meg a fiókban a széfhez történő hozzáférés céljából. Ennek megfelelően, a jelentős készpénz megtakarítás igazolása banki széffel kifejezetten egyszerűen történik.

Az otthoni széf igazolása már cizelláltabb kérdés. Az adózóknak sokszor okoz problémát annak bizonyítása, hogy az adott széf, már az adott vizsgálat alá vont időszak kezdetén a rendelkezésre állt. Ennek bizonyítására több lehetőség kínálkozik.

Az első az, ha megtaláljuk a széfet beépítő szakember igazolását a beépítésről. A minősített széfek beépítésekor ugyanis a beépítő szakember egy igazolást állít ki arról, hogy az adott széf milyen típusú, milyen biztonsági fokozatú és a kötelező jótállás figyelemmel kísérése érdekében a beépítés időpontját is rögzítik. Amennyiben ezen bizonylat megtalálható, az adóhatóság nem tehet mást, mint elfogadja az adózó hivatkozását annak vonatkozásában, hogy a nagyobb összegű készpénzét otthon, a széfben tartotta. Az esetek döntő többségében azonban az adózóknak nem áll rendelkezésre a beépítési bizonylat, így egyéb bizonyítási lehetőséget szükséges szemügyre venni. Az Art. rögzíti, hogy bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A fentieknek megfelelően, az adózónak több lehetősége is van arra, hogy a széf meglétét igazolja. Kézenfekvőnek tűnik a helyszíni szemle, azonban az nem fog célra vezetni, hiszen annak igazolására nem alkalmas, hogy a vizsgálat alapját képező időpontban is megtalálható volt a széf.

Az adózónak lehetősége van tanúbizonyítást igénybe vennie. A tanúbizonyítás, lévén, hogy jelenleg még a szabad bizonyítás érvényesül a vagyonvizsgálatok során, célravezető lehet. Fontos azonban az, hogy a tanú meggyőzze a revizort arról, hogy a tanúvallomása során elmondottak a valóságnak megfeleltek. További lehetséges bizonyítási mód, mely a tanúvallomásnál is célravezetőbb lehet, az a fényképes bizonyítás. Több esetben elfogadta az adóhatóság a széf meglétét, mint tényt a rendelkezésre álló – az esetek döntő többségében – családi fényképekből. Amennyiben nem rejtett széfről van szó, úgy a családi albumban található fényképek egy részén megtalálható a széf. Amennyiben ilyen bizonyíték áll a rendelkezésünkre, úgy az adóhatóság nem tehet mást, mint elfogadja a megtakarítás széfben történő tárolására történő adózói hivatkozást. A fentiekből látható tehát, hogy az otthoni, banki széf sok esetben segíthet az adózónak annak igazolására, hogy egy igazolhatóan megszerzett bevételt – amennyiben látható kiadás nem párosul mellé – hol tartott. Azt azonban hangsúlyozni szükséges, hogy a széf jövedelem igazolására nem alkalmas!

(Viszont lehet kombinálni a családi fényképen látható széfet és a végrendeletet oly módon, hogy fénykép készül a széfben lévő végrendeletről és az ott található készpénzről.)

 Teljességi kérdés

Már évek óta gyakorlat, hogy a vagyonosodási ellenőrzésnél úgynevezett teljességi nyilatkozatot kérhet az adóellenőr, de mostanában szinte sosem marad el ez a kérés. Arra vonatkozik, minden iratot becsatoltunk-e, aminek jelentősége lehet a vizsgálatnál.

Mi lehet itt a gond? Ha igennel válaszolunk, s később kiderül, hogy mégis elfeledkeztünk egy forrásról (ahonnan pénzt kaptunk), akkor mondhatja azt az adóhatóság, hogy már nem tudja elfogadni a dokumentumot, mert azt nyilatkoztuk, mindent beadtunk.

Megoldás? Beírhatunk a biztonság kedvéért nemleges választ. Persze erre kérhetik, hogy akkor adjunk be minden dokumentumot. Azonban ha ennek nem tudunk (rögtön) eleget tenni, akkor sem történik semmi.

Tényállás tisztázása

A tényállás teljes körű tisztázása kötelező a vagyonosodási vizsgálatok során is. Előfordulhat azonban olyan eset, hogy a bizonyítás során hivatkozott kölcsönt, vagy más eseményt nem ellenőrizte le az adóhatóság, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Jó tudni, hogy ezt nem teheti meg a hatóság.

Tájékoztatási kötelezettség

Sokszor volt probléma, hogy az ügyfelek azt mondták, nem is tudtak róla, hogy az adóhatóság vagyonvizsgálatot, s ezen belül becslési eljárást folytat ellenük, s csak az elkészült jegyzőkönyvből értesültek erről. Meg arról is, hogy nekik kellett volna bizonyítaniuk, mire, miből volt adózott fedezetük. Elég sok ügyfél hivatkozott is erre, s emiatt előfordult, hogy új eljárást kellett indítania az adóhatóságnak, ami hátráltattat a munkájukat.

Ezért aztán változtatott a hatóság a gyakorlaton. 1-1,5 éve többé-kevésbé eleget tesznek tájékoztatási kötelezettségüknek: előre, még a jegyzőkönyv elkészítése előtt értesítik az adózót arról, hogy megbecsülték vagyonát, költéseit, s hogy ha az adózó nem ért egyet, a bizonyítás az ő dolga. Ha mégsem küld ilyen értesítést a hatóság (ritkán előfordul), megtámadható az eljárás.

Bírság a vizsgálat alatt

Az adóhatóság által a vagyonosodási eljárás alatt kiszabott bírságokat nem túl erős érvekkel támasztja alá az adóhatóság, ez ellen felülvizsgálatot lehet kérni. Ez már csak azért is fontos lehet, mert az akadályoztatás időtartamával meghosszabbodhat a vizsgálat időpontja.

Jó, ha tudjuk

A vagyonvizsgálatok nagy része elsősorban továbbra is céges adóellenőrzésből indul (például, ha magas a tagikölcsön-állomány, ha adóminimalizálás jelei látszanak, vagy ha elmulasztjuk a bevallást). A nagy értékű ingatlan- vagy gépjárművásárlás, bejelentett nagy összegű ajándékozás, jóakaróink bejelentése és a társhatóságok vizsgálata is vezethet vagyonosodási vizsgálathoz. A végtörlesztés ténye viszont valószínűleg nem. Bár ez sem tejesen kizárt, mert Alkotmánybíróság (AB) elé került a törvénynek az a megállapítása, mely szerint a végtörlesztésre befizetett összegre nem lehet adóhiányt megállapítani. Ha ezt a szabályt elmeszeli az AB, akkor viszont kártérítést lehet kérni az államtól, mert az adózókat megtévesztették.

Házastársaknál, ha az egyik félnél vagyonosodási vizsgálatot kezdeményeznek, jó, ha a másik fél is azonnal elkezdi a felkészülést, mert szinte biztos, hogy rá is sor kerül. Érdemes vagyonmérleget összeállítani, megnézni, mivel lehet probléma. Ha például volt olyan bevételünk (kölcsön), amiről nem készült papír, azt utólag pótoljuk.

Változás még, hogy az adóhivatal küldeményeinél nem onnantól ketyegnek a határidők, amikor a (jogi) képviselő átvette a levelet, hanem akkortól, amikor az ügyfélnek kézbesítette a postás. Tehát ha ilyen történik, mindenképpen értesítsük a képviselőnket.

 Kapott kölcsön

A kapott kölcsönre hivatkozás gyakori, amikor az adózó vagyonosodásának a forrását így próbálja igazolni, mivel a kölcsön jellemzője, hogy az sem bevallási kötelezettség, sem pedig adófizetési kötelezettség alá nem esik.

A kölcsönügylet vizsgálata során az eljáró adóhatóság az írásbeli kölcsönszerződést megvizsgálja, tanúként meghallgatja az adózót és a kölcsönbe adót, tanúként az okirat elkészítésében közreműködő személyeket. Jogosult tehát a jogügylet minden elemének a vizsgálatára és ennek alapján a szerződést valódi tartalma szerint minősíti.

Jellemző módon azon adózók, akiknek az ellenőrzéssel kell szembenézniük, ügyvéd vagy közjegyző által ellenjegyzett okiratba foglalják a kölcsönadásra vonatkozó nyilatkozatukat. De az adóhatóság megszilárdult gyakorlata szerint – melyet a bírói gyakorlat is elfogad – ezen okiratok önmagukban nem alkalmasak a kölcsönadás hitelt érdemlő alátámasztására, mivel kizárólag a nyilatkozat tényét igazolják, és nem bizonyítják magát a kölcsönadás fizikai megtörténtét. Vagyis nem bizonyítják azt, hogy a megkötött szerződés alapján konkrétan meghatározható pénzmozgás volt a felek között, vagyis azt hogy a kölcsönszerződés teljesedésbe ment. Éppen ezért van szükség annak vizsgálatára, hogy a kölcsönadó rendelkezésére állhatott-e a kölcsönszerződésben szereplő összeg. Először csak nyilatkozattételre hívja fel az adóhatóság a kölcsönadót, hogy honnan állt rendelkezésére a kérdéses összeg, ha nyilatkozat ellentmondásos, hiányos vagy jövedelmi helyzete az adóbevallása alapján nem nyújthatott fedezetet a kölcsönadásra, akkor kezdeményezi a kölcsönadónál kapcsolódó vizsgálat lefolytatását.

Gyakorlati problémaként merült fel, hogy egyáltalán a kölcsönszerződésre kiterjed-e az adózás rendjében meghatározott iratmegőrzési kötelezettség. A hatályos jogszabályok alapján megállapítható, hogy mivel a fizetendő adó megállapításához a kölcsönszerződésre nincs szükség, hiszen a kölcsön összegéből jövedelmet nem realizál a magánszemély, így az iratmegőrzési kötelezettség sem terjed ki rá. Tehát az a sajátos helyzet állt elő, hogy bár a revizorok ragaszkodnak az írásbeli kölcsönszerződés meglétéhez, a jogszabályok alapján, iratmegőrzési kötelezettség nem terheli a magánszemély adózót. Tekintettel azonban arra, hogy bizonyos esetekben az adózóra hárul a bizonyítási kötelezettség, így mindenképpen ajánlott a kölcsönszerződés megőrzése, akár még az adott időszak elévülését követően is.

 Kapcsolódó vizsgálat

Gyakran kerül sor kapcsolódó vizsgálat lefolytatására magánszemélytől történő kölcsönfelvételkor, vagy amikor élettársi vagy házastársi vagyonközösségben szerez az adózó ingatlant vagy ingóságot. Az Art. szerint, ha az ellenőrzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedően kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendeli el, ennek a kapcsolódó vizsgálatnak az időtartama nem számít bele az eredeti ellenőrzés határidejébe és a kapcsolódó vizsgálat lefolytatása alatt, az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálattal nem érintett kérdésekben folytathatja. A kapcsolódó vizsgálat kezdetéről és végéről az adóhatóság végzésben értesíti az adózót.

Előfordulhat, hogy egyszerre több kapcsolódó vizsgálat kerül lefolytatásra, ebben az esetben az elsőként megindított kapcsolódó vizsgálat kezdő időpontjától, az utolsóként megindított kapcsolódó vizsgálat lezárásáig tart az eljárási határidők felfüggesztése az eredetileg megindult eljárásban.

 Az ajándék

Az adózók másik kedvelt hivatkozása az, hogy a forráshiányt okozó kiadás szülői, közeli hozzátartozói vagy baráti ajándékból került finanszírozásra. Az ajándékra történő hivatkozás első megközelítésből valóban jó megoldásnak tűnik, hiszen a kölcsönnel ellentétben az ajándékot visszafizetni nem kell.

Az esetek döntő többségében az adózók ingó ajándékozásra hivatkoznak. Az ajándékhoz azonban illetékfizetési kötelezettség kapcsolódhat, melyet az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) tartalmaz. Az illetéktörvényben rögzítésre került, hogy okirat hiányában is illetékfizetési kötelezettség terheli a megajándékozottat, amennyiben a részére jutó ingó forgalmi értéke a 150.000,- Ft összeget meghaladja14. Ebből is látható, hogy nagyobb összegű forráshiány igazolására, ajándékozásra történő hivatkozásra nincs lehetőség. Egészen pontosan van lehetőség, azonban ha az ajándékozás után az illeték nem került megfizetésre, úgy bizonyos esetekben az ajándékozásra történő hivatkozás hátrányosabb lehet az adózóra, mint a forráshiány megállapítása.

Természetesen az illetéktörvény megállapít az ajándékozási illeték alóli mentességeket és illetékkedvezményeket is, melyek közül azonban egyet emelnék ki, mivel ennek van a leginkább relevanciája a vagyonvizsgálatok során. Az illetéktörvény rögzíti, hogy mentes az ajándékozási illeték alól a takarékbetét ingyenes megszerzése16. A takarékbetét nem más, mint a Ptk. 533. §-a alapján kötött szerződés szerint a magánszemély által a hitelintézetnél elhelyezett pénzösszeg és kamata, ideértve a magánszemély bankszámla szerződés keretében elhelyezett pénzeszközeit és azok kamatát, kivéve az adózás rendjéről szóló törvény alapján az állami adóhatósághoz kötelezően bejelentendő üzleti célú pénzforgalmi bankszámlán, elszámolási számlán elhelyezett pénzeszközt és kamatát. A Ptk. hivatkozott szakasza szerint a takarékbetét-szerződés alapján a pénzintézet köteles a betevőtől takarékbetétkönyv vagy más okmány ellenében pénzt átvenni és annak összegét a szerződés szerint visszafizetni. A Ptk. rögzíti, hogy a magánszemélyek által bankszámlaszerződés keretében elhelyezett pénzeszközeire a takarékbetét-szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni18. Ezeknek megfelelően, a magánszemélyek bankszámlái közötti utalás, ajándékozási illetékmentes. Nem ez a helyzet abban az esetben, ha egy személy, készpénzbefizetést teljesít egy magánszemély bankszámlájára, ugyanis ebben az esetben takarékbetét ajándékozásáról nem lehet szó.

 Házastársi és élettársi vagyonközösség

Házastársak és az élettársak esetén az adóhatóság az ellenőrzés lefolytatásakor külön-külön vizsgálja, hogy a férj és a feleség, illetve az élettársak milyen bevételekkel, kiadásokkal rendelkeznek, mely esetlegesen forráshiányt eredményez. Az adóhatóság az adólapot az bizonyítékokkal alátámasztva, személyre szólóan határozza meg. Házastársak és élettársak esetén nem lenne célravezető a köztük lévő speciális kapcsolat miatt a vagyonosodásukat elkülönítetten vizsgálni.

Az adóhatóság ezért nyilatkoztatja a házastársakat és az élettársakat, hogy mely vagyontárgyakat tekintenek külön vagyonnak, mely vagyontárgyakat közös vagyonnak, jövedelmeiket közös vagyonnak tekintik-e, kiadásaikat milyen arányban osztják meg. Eseti döntésben mondta ki a bíróság, hogy jövedelembecslési eljárásban a házastárs bevételére nem elég forrásként hivatkozni, bizonytani kell, hogy azt az adózó kiadásainak fedezeteként használták fel.

 Nemzetközi megkeresés

Abban az esetben, ha az adózó külföldről származó jövedelemre vagy kölcsönre hivatkozik, mint bevételi forrásra, akkor az adóhatóság megkereséssel fordul a külföldi adóhatósághoz a hatályos kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények vagy az Európai Közösség adóügyi együttműködése alapján.

Az Európai Unión kívüli országokkal való adóügyi együttműködést segíti az Európa Tanács és az OECD kölcsönös adóigazgatási segítségnyújtásról szóló egyezménye. A megkeresés postára adásától a külföldi adóhatóság válaszának a megérkezéséig eltelt időt a megkereséssel érintett adó ellenőrzési határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Ennek oka, hogy a megkeresések okán lefolytatott társhatósági eljárások sokáig tarthatnak.

 Határidők az ellenőrzési eljárásban

Az adóhatóságnak a vizsgálati programját úgy kell összeállítania, hogy az ellenőrzésre előírt törvényi határidőket tartani tudja. Bevallás utólagos ellenőrzésére 90 nap, egyes adókötelezettségek megállapítására és adatgyűjtésre 30 nap áll az adóhatóság rendelkezésére, ebbe beleértendő az ellenőrzés kezdő és befejező napja is. Az ellenőrzési határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére a felettes adóhatóság, egyszer maximum 90 napos időtartalommal, a másodfokú adóhatóság felettes szerve indokolt esetben további 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A NAV vezetője illetve az adópolitikáért felelős miniszter az ellenőrzési határidőt egyszer, további 120 nappal meghosszabbíthatja. Ha nincs határidő hosszabbítás, akkor az ellenőrzést határidőben le kell zárni.

Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejárta után ellenőrzési cselekményeket nem végezhet, kivéve a kiegészítő ellenőrzés esetét. Ekkor az Art. alapján 15 nap áll rendelkezésre, további ellenőrzési cselekmények lefolytatására.

Határidők számításánál az ellenőrzés kezdő időpontja a megbízólevél átadásának a napja.

Az ellenőrzés határidejébe nem számító időtartamok

Ha az ellenőrzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedően kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendeli el, a kapcsolódó vizsgálat időtartama az ellenőrzés határidejébe nem számít bele és az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat időtartama alatt az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálattal nem érintett kérdésekben folytathatja. A kapcsolódó vizsgálat kezdő és befejező időpontjáról az adóhatóság az adózót értesíti.

A kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá esik az is, ha a tényállás tisztázásához más adózónál folyamatban lévő ellenőrzés eredményének ismerete szükséges. Ebben az estben a kapcsolódó vizsgálat kezdő napjának a határidő szüneteléséről szóló értesítés postára adásának napját kell tekinteni. [Art. 92. § (9) bek.]

Ha az adóhatóság az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények, illetőleg az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, az értesítés postára adásától a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséig eltelt időtartamot a megkereséssel érintett adó, illetőleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság az adózót a megkeresésről a megkereséssel egyidejűleg értesíti [Art. 92. § (10) bek.].

Nem számít be az ellenőrzés határidejébe az iratok pótlására, rendezésére, javítására engedélyezett határidő tartama. [Art. 95. § (4) bek.]

Amennyiben az ellenőrzés lefolytatásához szükséges számla (egyszerűsített számla), illetőleg bizonylat idegen nyelven áll rendelkezésre, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles felhívásra annak hiteles magyar nyelvű fordítását az adóhatóság részére átadni. Ha az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló külön jogszabály szerinti nyilvántartást, illetve az azt alátámasztó dokumentációkat nem magyar nyelven készíti el, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles a nyilvántartás (dokumentáció), vagy azok egy része magyar nyelvű szakfordítását az adóhatóság felhívására - a megjelölt határidőn belül - átadni. A felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. [Art. 95. § (2) bek.]

Kizárólag a magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) adózónak joga van arra, hogy amennyiben jogainak gyakorlásában akadályozott - az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, az adatok gyűjtését célzó, illetőleg az egyszerűsített ellenőrzés kivételével - kérheti az akadály megszűnéséig, de legfeljebb 60 napig az ellenőrzési cselekmények szüneteltetését. Az adóhatóság az adózó kérelmében foglalt indokok alapján mérlegeli, hogy indokolt-e az ellenőrzési cselekmények szüneteltetése (pl. az adózó hosszú gyógykezelése miatt). Abban az esetben, ha engedélyezi, úgy az ellenőrzés szünetelése az ellenőrzés időtartamába nem számít bele. [Art. 100. § (2) bek.]

Szerző: Illés Angéla  2014.01.26. 19:22 Szólj hozzá!

Címkék: vagyonosodási vizsgálat vagyonosodás kérdéssor vagyonosodási kérdőív

Bejegyzésemben a vagyonosodási vizsgálatok gyakorlatban felmerülő problémáival foglalkoznék (mely természetesen nem lehet teljes körű, hisz ahány ügy, annyi egyedi eset).

A vagyonosodási vizsgálatokat csak 2006-ban kezdte tömegesen alkalmazni az adóhatóság. Ehhez az eljáráshoz elengedhetetlen a pénzügyi tudás és szemlélet megléte, valamint az eljárási jogszabályok ismerete. Ezért célszerű az adózónak jól kiválasztott és megfelelő szakismerettel rendelkező képviselőt meghatalmaznia érdekeinek a képviseletével az adóhatóság és a bíróság előtt.

 Vagyonra vonatkozó adatok az adóhatóság kezében

Bizonyos vagyontárgyak létezéséről különböző hatóságok közhiteles nyilvántartás vezetnek, más vagyontárgyak esetében nincs ilyen nyilvántartási kötelezettség. Ezért aztán célszerű megőrizni a vagyontárgyakra vonatkozó iratokat, hogy azokkal a későbbiekben majd igazolni tudjuk a szerzés tényét. Az adóhatóság az általa fellelt információkat összehasonlítja az adózó bevallásában szereplő információkkal, és ha eltérést észlel, ez megalapozza azt, hogy az adózó a későbbiekben kiválasztásra kerülhet egy részletes vizsgálat lefolytatása céljából. Jelenleg a magyar jogrendszerben nincs általános vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség, a régi Art. ezen szabályát az Alkotmánybíróság megsemmisítette (21/1993. (IV. 2.) AB határozat).

Beszerezhető információk

Bankszámla

Magánszemélyek esetén a bankszámlára vonatkozó információkat nem kell, sem a magánszemély sem a pénzintézet részéről az adóhatóságnak bejelenteni. Tehát az adóhatóság a magánszemélyek bankszámlaadatairól nem rendelkezik naprakész információkkal. A pénzintézet ugyanakkor nyilatkozattételre kötelezhető, hogy ügyfelére vonatkozóan bocsásson információt az adóhatóság rendelkezésére. De ebben az esetben az adóhatóságnak külön-külön kell megkeresnie minden pénzintézetet, ez tekintve, hogy hány hitelintézet és takarékszövetkezet működik az országban, hosszadalmas eljárás lehet.

Értékpapírok

Az értékpapírszámlát vezető szolgáltató felhívásra szintén köteles információt szolgáltatni ügyfele értékpapírszámlájáról a törvényi felhatalmazás alapján eljáró adóhatóságnak.

Biztosítások

A biztosítóktól az adóhatóság szintén kérhet adatokat ügyfelére vonatkozóan és a biztosítót adatszolgáltatási kötelezettség terheli, ha az általa teljesített kifizetés adókötelezettséget keletkeztet.

Gazdasági társaságokban meglévő részesedés

Magánszemélyek társaságban meglévő részesedéséről a székhely szerint illetékes cégbíróság közhiteles nyilvántartást vezet. A részvénytársaságban meglévő magánszemély részesedéséről és a részvények átruházásáról a cégnyilvántartásból nem lehet nyomon követni. A részvényesek által tulajdonolt részvények változásáról a társaság részvénykönyve szolgál információkkal.

 Ingatlanok

A járási földhivatalok vezetnek az ingatlanokról közhiteles nyilvántartást. Földhivataloknak az adózó személyi adataira vonatkozóan információkat kell szolgáltatniuk az adóhatóság megkeresésére. Földhivatal akkor jegyez be adatot a tulajdoni lapra, ha a bejegyzés alapjául szolgáló szerződést, engedélyt benyújtották. Ezek az iratok a tulajdoni lappal együtt kezelendők és az adóhatóság ezeket jogosult is jogosult megkérni a földhivataltól.

Itt nem beszélhetünk az ingatlan értékére vonatkozó adatszolgáltatásról. A forgalmi érték megállapításához szükséges adatok az adóhatóságba integrált illetékhivatalok nyilvántartásában szerepelnek.

 Ingóságok

Légi járművek

A Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatóság Állami Légi Jármű Lajstromot vezet, mely tartalmazza a tulajdonosok és légi járművek adatait. Az adóhatóság megkeresése alapján adatot szolgáltat a légi jármű tulajdonosáról, általános kötelező adatszolgáltatási kötelezettség nincs. A lajstrom nem tartalmazza a jármű értékét.

Vízi járművek

A Nemzeti Közlekedési Hatóság vezeti a vízi járművek nyilvántartására szolgáló lajstromot is. Az adóhatóság adatokhoz a vízi járművekkel kapcsolatban csak egyedi megkereséssel juthat. A nyilvántartás tartalmazza a tulajdonos és a vízi jármű adatait, de nem tartalmazza a vízi jármű értékét.

Gépjárművek

A gépjárművekről gépjármű-nyilvántartást kell vezetni. A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény részletezi, hogy az adóhatóság milyen adatokat igényelhet eljárása során.

Készpénz

A készpénzben otthon tartott vagyon nem látható, de a körülményekből lehet következtetni arra, hogy mekkora a pénz nagysága. A magánszemélyt egy jogszabályi rendelkezés sem kötelezi arra, hogy pénzét bankszámlán helyezze el. Nem vonatkozik jogszabályi előírás arra sem, hogy egy magánszemély mekkora összeget tarthat magánál, azt hogyan és hova kell elhelyeznie. Azonban ha valaki 2 millió forintot meghaladó összegben teljesít készpénzbefizetést, ezzel kapcsolatban a pénzintézetnek a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény értelmében a befizetőt azonosítania kell, személyi adatainak nyilvántartásba vétele útján. Ezzel a 2 millió forintot meghaladó készpénzbefizetések nyomon követhetővé váltak, ezekről az adatokról az adóhatóság egyedi esetben kérhet adatszolgáltatást.

 Adózó képviselete az adóhatóság előtt

Az Art. lehetőséget biztosít, arra hogy az adóhatóság előtt az adózót törvényes képviselője, ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő, könyvelő, adótanácsadással vagy számviteli szolgáltatással foglalkozó gazdasági társaság alkalmazottja, eseti meghatalmazás alapján más, a fentiekbe nem sorolható nagykorú magánszemély képviselje [Art. 100. § (1) bek. c) pontja].

Az adóhatóság a képviseleti jogosultságot köteles ellenőrizni a vizsgálat megkezdése előtt.

 Meghatalmazás adható az alábbi okirati formákban:

1)      Ügyvéd az általa készített okirat ellenjegyzésével igazolja, hogy a magánszemély a nem általa írt okiratot előtte írta alá vagy aláírást sajátjának ismerte el.

2)      Az aláírást közjegyző vagy bíróság hitelesítette.

3)      Nem saját kezűleg írt okiratot a maghatalmazó aláírja és aláírását két tanú hitelesíti, hogy előttük írta alá vagy az aláírást sajátjának ismerte el.

4)      Saját kezűleg írta és aláírta a meghatalmazó az okiratot.

A képviselő elvégezheti az összes eljárási cselekményt, amelyet az adózó megtehet vagy köteles megtenni. Részt vehet azokon az eljárási cselekményeken, ahol az adózó köteles vagy jogosult részt venni.

A szakértő és a tanú is csak személyesen járhat el az eljárás során, képviseletükre természetesen nincs lehetőség, már az eljárásban betöltött szerepük miatt is.

 Vagyonosodási vizsgálatnál használt ellenőrzésfajta

Az adóhatóság a vagyongyarapodást a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzéssel vizsgálhatja. Az ellenőrzés jogszerűsége érdekében a megbízólevélben pontosan fel kell tüntetni az ellenőrzés típusát, a vizsgált időszakot és a vizsgált adónemeket, járulék-nemeket is.

 Vagyonosodási vizsgálat lefolytatásának gyakorlata

A vizsgálat két részből áll. Az ellenőrzésre történő felkészülésből és magából az ellenőrzésből. A vagyonosodási vizsgálatot más ellenőrzésektől a speciális becslési eljárás alkalmazása különbözteti meg. Erre azért van szükség, hogy az adóhatóság a bizonyított adózói kiadásokat alapul véve következtetni tudjon arra, hogy mekkora az adózatlan jövedelem, és ezáltal mekkora a forráshiány.

 Vagyonosodási vizsgálat menete

1)      Adóhatóság felkészülése az ellenőrzésre (adatbázisok igénybevétele, adózó kiválasztása ellenőrzésre; vizsgálati program kidolgozása; megbízólevél kiállítása; adózó értesítése a vizsgálatról, idézés).

2)      Ellenőrzési eljárás lefolytatása (megbízólevél átadása az adózónak; adótényállás tisztázása; ellenőrzés eredményének értékelése; megállapítások írásba foglalása).

 Kiválasztás

Az adózókat nem véletlenszerűen von vagyonosodási vizsgálat alá az adóhatóság, hanem előtte kockázatelemzést végez, hogy célzottan választhassa ki az azokat a személyeket, akiknél ezen eljárás lefolytatása nagy valószínűséggel indokolt.

Az adóhatósághoz beérkező közérdekű bejelentések alapján induló ellenőrzéseknél is végez egy előzetes felmérést, adatgyűjtést az adóhatóság.

Célzott kiválasztás alkalmazásakor az adóhatóság az alábbi információforrások igénybevételével, a megszerzett információk feldolgozásával és egybevetésével választja ki az adózót ellenőrzésre:

1)      más hatóságtól, más adózótól beszerzett adatok

2)      adózónál korábban végzett ellenőrzések tapasztalatai

3)      adófizetési és kiutalási nyilvántartások adatai

4)      adatszolgáltatások

5)      adózó által benyújtott bevallásokból

6)      saját adatbázisok felhasználásával.

Kiválasztási kritériumok

1)      adózó vagyongyarapodásával kapcsolatos közérdekű bejelentések

2)      más hatóságok jelzései, bejelentései

3)      korábbi adóhatósági vizsgálatok eredményei

4)      nagy összegű kölcsönök nyújtása, például tagi kölcsön, magánkölcsön

5)      más adózóknál lefolytatott vagyonosodási vizsgálatok

6)      nagy összegű készpénzbefizetés bakszámlára

7)      nagy összegű pénzintézeti készpénzkifizetés

8)      nagy összegű életbiztosítás

9)      nagy értékű ingóság adás-vétele

10)  nagy értékű ingatlan adás-vétele, építése

11)  adóbevallások adatai, adóhatóság rendelkezésére álló információk elemzése

12)  ellentmondó bevallási illetve adatszolgáltatási adatok.

Ha a felsorolt kockázati tényezők közül több is megállapítható az adózó vonatkozásában, akkor nagy valószínűséggel fel kell készülnie, hogy az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatra jelöli majd ki. Ez még nem jelenti azt, hogy a vizsgálatot ténylegesen is lefolytatják, mivel az adóhatóság szükség esetén további információkat is begyűjthet, hogy megalapozottabb legyen a kiválasztás.

Az ellenőrzés megkezdésétől – előzetes értesítés esetén tehát ennek kézbesítésétől – beáll az önellenőrzési tilalom, vagyis ettől az időponttól kezdődően a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás – a vizsgált időszak tekintetében – nem helyesbíthető. [Art. 49. § (2) bek.]

Az adóhatóság mellőzheti az adózó előzetes értesítését, ha fennáll a veszélye annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység körülményeit megváltoztatják. [Art. 96. § (1) bek.]

Ebben az esetben az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. Ilyenkor ezzel az időponttal áll be az önellenőrzési tilalom. [Art. 93. § (1) bek.]

Egyszerűsített ellenőrzésnél – amikoris az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésre álló adatok és a benyújtott adóbevallás egybevetésével ellenőrzi – az adóhatóság az ellenőrzés megkezdésével egyidejűleg a megbízólevél egy példányának megküldésével értesíti az adózót. [Art. 93. § (1) bek.]

Az Art. kizárólag a magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) számára biztosítja annak lehetőségét, hogy amennyiben jogainak gyakorlásában akadályozott – az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, az adatok gyűjtését célzó, illetőleg az egyszerűsített ellenőrzés kivételével – kérheti az akadály megszűnéséig, de legfeljebb 60 napig az ellenőrzés megkezdésének elhalasztását, vagy az ellenőrzési cselekmények szüneteltetését. Az adóhatóság az adózó kérelmében foglalt indokok alapján mérlegeli, hogy indokolt-e az ellenőrzés megkezdésének elhalasztása, vagy az ellenőrzési cselekmények szüneteltetése (pl. az adózó hosszú gyógykezelése miatt).

Abban az esetben, ha engedélyezi, úgy az ellenőrzés szünetelése az ellenőrzés időtartamába nem számít bele. [Art. 100. § (2) bek.]

 Megbízólevél átadása

A rendelkezésre álló adatok alapján az adóhatóságnak meg kell határoznia az ellenőrzési időszakot, vagyis azt, hogy mely időszakot vonják vizsgálat alá. Az ellenőrzési időszak meghatározása nem jelenti azt, hogy az további évekre ne lehetne kibővíteni, illetve kiterjeszteni, ha az ellenőrzés során szükségesnek mutatkozik, de ebben az esetben természetesen egy módosított megbízólevelet adnak át az adózónak [Art. 93. § (6) bek.].

Az adóhatóság hivatali helyiségében azonban az adóellenőr szolgálati igazolvány nélkül is lefolytathatja az ellenőrzést.

A vizsgálatot végző adóellenőr személyének változása esetén, miden esetben módosítani kell a megbízólevelet, és a módosított megbízólevelet át kell adni az eljárás alá vont adózónak. Ugyanis csak azok az adóellenőrök vehetnek részt az eljárásban, akik a megbízólevélen szerepelnek. Tehát ha módosul a személyük, akkor módosított megbízólevél átadásával értesítik az adózót.

Ha valamelyik revizornak nincs rajta az aláírása például a jegyzőkönyvön, akkor arról iktatott feljegyzést kell készíteni.

A bírósági gyakorlat súlyos eljárási hibának értékeli, ha az ellenőrzésben olyan személyek vesznek részt, akik a megbízólevélen nem szerepelnek (Fővárosi B. 4.K.32.434./2002/11.szám; 82 LB Kfv. I. 35. 362/2008.).

Ugyanakkor ki kell emelni azt is, hogy a vagyonosodási vizsgálatról külön megbízólevelet nem kell kiállítani, mert az nem az ellenőrzés egy fajtája. Az alkalmazott ellenőrzési fajta a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés, amelynek során kerülhet sor vagyonosodási vizsgálat lefolytatására.

A megbízólevél kiállításakor elkészíti az adóhatóság az adózó részére elküldendő értesítő levelet az ellenőrzés elrendeléséről. Az értesítéssel általában az adóhatóság küld egy kérdéssort, amely információkat ad a vagyonosodási vizsgálat elindításához, ezáltal gyorsítva az eljárást. Az adózónak ajánlatos alaposan átolvasnia és értelmeznie a kérdéssort és nem tenni semmilyen elhamarkodott nyilatkozatot.

Szerző: Illés Angéla  2014.01.26. 19:16 Szólj hozzá!

Címkék: vagyonosodási vizsgálat vagyonosodás kérdéssor vagyonosodási kérdőív

Az új szabályozás szerint a 2014. évre vonatkozó költségvetési koncepciót a polgármesternek április 30-áig kell benyújtania a képviselő-testületnek, melynek előírását az Áht. 24. § (1) bekezdése tartalmazza.

  1. A jegyző a helyi önkormányzat költségvetési koncepcióját a tervezett bevételek, a kötelezettségvállalások és más fizetési kötelezettségek, a Kormány Áht. 13. § (1) bekezdése szerinti döntései figyelembevételével állítja össze.
  2. A polgármester az önkormányzatnál működő bizottságok véleményét a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint kikéri, és azt a költségvetési koncepció tervezetéhez csatolja. A pénzügyi bizottságnak a költségvetési koncepció tervezetének egészéről véleményt kell alkotnia.
  3. A költségvetési koncepció tervezetét a képviselő-testület a bizottságok véleményével együtt megtárgyalja, és határozatot hoz a költségvetés-készítés további munkálatairól.
  4. A Koncepcióban a következő főbb kérdésekről célszerű, illetve kell dönteni:
  5. 2013-ban külön költségvetést kell készíteni:
  6. Tájékoztató kimutatások, mérlegek továbbra is készülnek, de azokról előzetesen nem kell rendeletet alkotni!!!!
  7. Készíteni kell előirányzat-felhasználási tervet és külön likviditási tervet!!!
    • helyi adó(k) bevezetéséről, vagy a meglévő(k) mértékének emeléséről,
    • térítési díjak emelésének, a kiadások csökkentésének lehetőségéről,
    • a folyamatban lévő beruházások üteméről, új beruházások indításáról,
    • működési célú kiadások növelésének mértékéről,
    • a képezhető általános és céltartalék kiadási főösszeghez viszonyított mértékéről,
    • a meglévő intézménystruktúra átalakításáról, összevonásáról, megszüntetéséről,
    • létszámcsökkentésről, esetleg létszámnövelésről,
    • ismert kötelezettségek számbavételéről, stb.
      • Az önkormányzatra vonatkozóan [Ávr. 24. § (1)]
      • Az önkormányzati hivatalra [Ávr. 24. § (2)]
      • Önkormányzati költségvetési szerveknek (az önállóan működőknek is!!!!)
      • A helyi nemzetiségi önkormányzatokra (nem része a nagy önkormányzat költségvetésének) [Ávr. 29. § (1)]
      • Előirányzat-felhasználási terv [Áht. 24. § (4) bekezdés a)pont] Ez a tájékoztató kimutatások része!!!
      • Likviditási terv  készítése [Áht. 78. § (2) bekezdés] mindenki készít (költségvetési szerv, helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, többcélú kistérségi társulás, jogi személyiségű társulás)

       Tartalmát az Ávr. 122. § határozza meg (havi bontásban) és havonta felül kell vizsgálni!

      Nevesíti a jogszabály

      • a költségvetési bevételek és a költségvetési kiadások fogalmát,
      • a kiadási előirányzat-csoportokat
      • a kiemelt bevételi és kiemelt kiadási előirányzatokat
      • közhatalmi bevételt
      • A felhalmozási bevételeket

      Áht. 5. § (1) Költségvetési bevételek különösen:

      • a közhatalmi – adók, illetékek, járulékok, hozzájárulások, bírságok, díjak, és más fizetési kötelezettségek – bevételek,
      • a közfeladatok ellátása során nyújtott közszolgáltatások ellenértékei,
      • az európai uniós forrásokból és az államháztartáson kívülről érkező támogatásokból származó bevételek,
      • e törvény eltérő rendelkezése hiányában a nemzeti vagyonnal kapcsolatos bevételek, és
      • a kapott kamatok.

      Áht. 5. § (2) Költségvetési kiadások különösen:

      • a költségvetési szervek működési és felhalmozási kiadásai,
      • az államháztartáson kívül ellátott közfeladatok finanszírozásával kapcsolatos kiadások,
      • az európai uniós tagságból és más nemzetközi kötelezettségekből származó fizetési kötelezettségek,
      • a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiból finanszírozott ellátások,
      • a nemzeti vagyonnal kapcsolatos kiadások, és
      • az államháztartás alrendszereinek adósságával kapcsolatos kiadások.

      Költségvetési bevételeken belül kiemelt előirányzat

      a)       …….

      b)      a működési és a felhalmozási célú támogatásértékű bevétel,

      c)      a közhatalmi bevétel, amely az Áht. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bevételekből származik,

      d)      az intézményi működési bevétel,

      e)      a felhalmozási bevétel, amely a tárgyi eszközök és immateriális javak értékesítése és a pénzügyi befektetések bevételeiből származik,

      f)        a működési és a felhalmozási célú átvett pénzeszköz, amely az államháztartáson kívülről származó olyan forrás, amely ellenében az átadó az ellátandó feladatot meghatározhatja, de ellenszolgáltatást nem kér, az abból létrejött eredmény hasznosítási jogát nem köti ki, az átvevőt számlaadási kötelezettség nem terheli,

      g)      ……

      h)      ……..

      i)        az előző évi előirányzat-maradvány, pénzmaradvány, valamint a vállalkozási maradvány alaptevékenység ellátására történő igénybevétele.

      Kiemelt kiadási előirányzatok

          A működési költségvetés kiadásain belül kiemelt előirányzatot képeznek:

      –        a személyi juttatások,

      –        a munkaadókat terhelő járulékok és szociális hozzájárulási adó,

      –        a dologi kiadások,

      –        az ellátottak pénzbeli juttatásai,

      –        az egyéb működési célú kiadások.

           A felhalmozási költségvetés kiadásain belül kiemelt előirányzatot képeznek:

      –        beruházások,

      –        a felújítások,

      –        az egyéb felhalmozási kiadások.

      A költségvetési rendelet szerkezete (1) (Áht. 23. §, Ávr. 24. §)

      Tartalmazza:

      • A helyi önkormányzat költségvetési bevételeit és kiadásit összesen) előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok és kötelező feladatok, önként vállalt feladatok, állami (államigazgatási) feladatok szerinti bontásban
      • A költségvetési szervek költségvetési bevételeit és kiadásit előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok és kötelező feladatok, önként vállalt feladatok, állami (államigazgatási) feladatok szerinti bontásban, valamint a költségvetési szervek engedélyezett létszámát,
      • A költségvetési egyenleg összegét működési és felhalmozási cél szerinti bontásban
      • A hiány finanszírozását

      –        Belső finanszírozás (pénzmaradvány, vállalkozási maradvány, betét visszavonás)

      –        Külső finanszírozás finanszírozási bevételek  (hitel, kölcsön)

       

      Előterjesztés

        • Szöveges rész
        • Hatásvizsgálat (A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 17. §-a)

        Kvi rendelet szöveges része

        Kvi rendelet számszaki kimutatásai

        Tájékoztató kimutatások mérlegek

        Indoklás ((Jat. 18. § (1) bekezdés) (külön a tájékoztató  kimutatások és mérlegek indoklása) (Az Áht. 24. § (4) bekezdése által előírt mérlegek, kimutatások indokolása)

        Hatásvizsgálat tartalma

        A hatásvizsgálat során vizsgálni kell:

        a) a tervezett jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatását, különösen

        aa) társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásait,

        ab) környezeti és egészségi következményeit,

        ac) adminisztratív terheket befolyásoló hatásait, valamint

        b) a jogszabály megalkotásának szükségességét, a jogalkotás elmaradásának várható következményeit, és

        c) a jogszabály alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételeket.

         

        Kvi rendelet számszaki kimutatásai (1)

        1. Az önkormányzat szintű  költségvetési bevételeket és költségvetési kiadásokat előirányzat-csoportok, kiemelt előirányzatok bontásban, ebből (Áht. 23. §)
        • Kötelező feladatok
        • Önként vállalt feladatok
        • Állami(államigazgatási feladatok)
      1. Működési, felhalmozási költségvetés kiadásai, bevételei
      2. Az önkormányzat adósságot keletkeztető ügyekből és kezességvállalásokból fennálló kötelezettségei
      3. Önkormányzat saját bevételeinek részletezése az adósságot keletkeztető ügyletből származó tárgyévi fizetési kötelezettség megállapításához
      4. Az önkormányzat 2013. évi adósságot keletkeztető fejlesztési céljai
      5. Beruházások feladatonként
      6. Felújítások célonként
      7. Európai uniós támogatással megvalósuló projektek bevételei, kiadásai, hozzájárulások
      8. Önkormányzat (mint költségvetési egység költségvetését)
      9.  Önkormányzati hivatal (közös hivatal) költségvetését
      10.  Költségvetési szervek költségvetését
      11. Tájékoztató kimutatások, mérlegek: (nem része a kvi rendeletnek, de a rendelet-tervezettel együtt kell előterjeszteni!)

        A költségvetés előterjesztésekor a képviselő-testület részére tájékoztatásul a következő mérlegeket és kimutatásokat kell – szöveges indokolással együtt – bemutatni: Áht. 27. § (4) bek.

        a)      a helyi önkormányzat költségvetési mérlegét közgazdasági tagolásban, előirányzat felhasználási tervét,

        b)      a többéves kihatással járó döntések számszerűsítését évenkénti bontásban és összesítve, és

        c)      a közvetett támogatásokat – így különösen adóelengedéseket, adókedvezményeket – tartalmazó kimutatást.

        Közvetett támogatások

        Ávr. 28. § Az Áht. 24. § (4) bekezdés c) pontja szerinti közvetett támogatásokat legalább az alábbi részletezettségben kell bemutatni:

        a)      az ellátottak térítési díjának, kártérítésének méltányossági alapon történő elengedésének összege,

        b)      a lakosság részére lakásépítéshez, lakásfelújításhoz nyújtott kölcsönök elengedésének összege,

        c)      a helyi adónál, gépjárműadónál biztosított kedvezmény, mentesség összege adónemenként,

        d)      a helyiségek, eszközök hasznosításából származó bevételből nyújtott kedvezmény, mentesség összege, és

        e)      az egyéb nyújtott kedvezmény vagy kölcsön elengedésének összege.

        Zárszámadási tájékoztató kimutatások

        • Áht. 91. §

        A zárszámadási rendelettervezet előterjesztésekor a képviselő-testület részére tájékoztatásul a következő mérlegeket és kimutatásokat kell bemutatni:

        a)      a 24. § (4) bekezdése szerinti mérlegeket, kimutatásokat azzal, hogy az előirányzat felhasználási terven a pénzeszközök változásának bemutatását kell érteni,

        b)      a helyi önkormányzat adósságának állományát lejárat, a Stabilitási tv. 3. §-a szerinti adósságot keletkeztető ügyletek, bel- és külföldi irányú kötelezettségek szerinti bontásban,

        c)      a vagyonkimutatást, és

        d)      a helyi önkormányzat tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek működéséből származó kötelezettségeket, a részesedések alakulását.

        Tájékoztató kimutatások tartalmi követelményei (Áht. 102. § (3) bekezdés

        A bevételek és kiadások zárt rendszerű és megfelelő csoportosításban történő bemutatásához mérlegeket kell kialakítani és összeállítani, figyelemmel az osztályozási rendszerek szempontjaira és előírásaira.

        A mérlegek a költségvetés előterjesztésekor:

        –        a vonatkozó év tervadatait,

        –        az előző év várható,

        –        és az azt megelőző év tényadatait,

        A mérlegek a zárszámadáskor:

        –        a költségvetési év terv- és tény-, továbbá

        –        az előző év tényadatait tartalmazzák.

        Adósságkorlát számítása

        • Saját bevétel 50 %-a

        Adósságot keletkeztető ügylet és annak értéke:

        Stabilitási törvény 3. § (1)

        a)      hitel, kölcsön felvétele, átvállalása a folyósítás napjától a végtörlesztés napjáig, és annak aktuális tőketartozása,

        b)      a számvitelről szóló törvény szerinti hitelviszonyt megtestesítő értékpapír forgalomba hozatala a forgalomba hozatal napjától a beváltás napjáig, kamatozó értékpapír esetén annak névértéke, egyéb értékpapír esetén annak vételára,

        c)      váltó kibocsátása a kibocsátás napjától a beváltás napjáig, és annak a váltóval kiváltott kötelezettséggel megegyező, kamatot nem tartalmazó értéke,

        d)      az Szt. szerint pénzügyi lízing lízingbevevői félként történő megkötése a lízing futamideje alatt, és a lízingszerződésben kikötött tőkerész hátralévő összege,

        e)      a visszavásárlási kötelezettség kikötésével megkötött adásvételi szerződés eladói félként történő megkötése – ideértve az Szt. szerinti valódi penziós és óvadéki repóügyleteket is – a visszavásárlásig, és a kikötött visszavásárlási ár,

        f)        a szerződésben kapott, legalább háromszázhatvanöt nap időtartamú halasztott fizetés, részletfizetés, és a még ki nem fizetett ellenérték.

        Fontos!!! Az önkormányzat adósságot keletkeztető ügyletet – a tv. 10. § (2) bekezdésének kivételével – csak a Kormány előzetes hozzájárulásával köthet!

        Mihez nem kell előzetes hozzájárulás?

        • Támogatás megelőlegezési hitelhez (pl. EU-s támogatás esetében)
        • Likvid hitelhez
        • Önkormányzat esetében 10 millió forintot meg nem haladó fejlesztési célú adósságot keletkeztető ügylet megkötéséhez
        • Az adósságot keletkeztető ügylet egyik évben sem haladhatja meg a saját bevétel 50 %-át.

        Kötelezettségvállalás szabályai

        • Kötelezettségvállalás
        • Pénzügyi ellenjegyzés
        • Teljesítésigazolás
        • Érvényesítés
        • Utalványozás

        Alapelvek a jogkörök gyakorlásánál:

        –        Csak írásban (kivétel kötelezettségvállalás néhány esete)

        –        Átruházás, felhatalmazás, megbízás csak írásban

        –        Csak a költségvetési szervvel alkalmazásban álló gyakorolhatja ezeket a jogköröket

        Kötelezettség csak a módosított előirányzat erejéig vállalható [Áht. 36. § (1) bekezdés] Kötelezettséget vállalni csak pénzügyi ellenjegyzés után a pénzügyi teljesítést megelőzően lehet!

        Kötelezettségvállaló:

        –        Önkormányzatnál: polgármester

        –        Önkormányzati hivatalnál: jegyző

        –        Kistérségnél a társulás tanács elnöke

        –        Költségvetési szervnél a költségvetési szerv vezetője vagy az általuk írásban felhatalmazott személy

        Nem kötelező írásos kötelezettségvállalás:

        • 100.000 forint alatt
        • Pénzügyi szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan
        • Jogszabályi kötelezettség, bírósági végzés esetén

        Pénzügyi ellenjegyzés

        Pénzügyi ellenjegyző lehet:

        • Gazdasági vezető
        • Ha a hivatal nem rendelkezik gazdasági szervezettel, akkor a jegyző által írásban kijelölt köztisztviselő
        • A pénzügyi ellenjegyzőnek felsőoktatásban szerzett pénzügyi számviteli végzettséggel, vagy legalább középfokú iskolai végzettséggel és emellett pénzügyi-számviteli képesítéssel kell rendelkezni. [Ávr. 55. § (3)]

         Érvényesítés, teljesítés igazolás

        Érvényesítő:

        • Gazdasági vezető, vagy az általa írásban kijelölt személy
        • Gazdasági szervezettel nem rendelkező önkormányzati hivatalnál a jegyző által kijelölt személy

        Teljesítést igazoló: a kötelezettségvállaló által kijelölt személy

        Utalványozás

        Utalvány tartalma [Ávr. 59. § (3) bekezdés]:

        Az utalványon (utalványrendeleten) fel kell tüntetni

        a)      az ,,utalvány" szót;

        b)      a költségvetési évet;

        c)      a befizető és a kedvezményezett megnevezését, címét,

        d)      a fizetés időpontját, módját, összegét, devizanemét;

        e)      a megterhelendő, jóváírandó bankszámla számát és megnevezését;

        f)        kötelezettségvállalás-nyilvántartási számát;

        g)      Az utalványozó keltezéssel ellátott aláírását;

        h)      Az 58. § (3) bekezdés szerinti érvényesítést.

        A működéséhez, gazdálkodásához kapcsolódó és pénzügyi kihatással bíró kérdések szabályzatban történő rendezése

        A költségvetési szerv belső szabályzatban rendezi a működéséhez, gazdálkodásához kapcsolódó és pénzügyi kihatással bíró, jogszabályban nem szabályozott kérdéseket:

        • a gazdálkodással – így különösen a kötelezettségvállalás, ellenjegyzés, a szakmai teljesítés igazolása, az érvényesítés, utalványozás gyakorlásának módjával – eljárási és dokumentációs részletszabályaival, valamint az ezeket végző személyek kijelölésének rendjével, és az adatszolgáltatási feladatok teljesítésével kapcsolatos belső előírásokat, feltételeket;
        • a beszerzések lebonyolításával kapcsolatos eljárásrendet;
        • a belföldi és külföldi kiküldetések elrendelésével és lebonyolításával, elszámolásával kapcsolatos kérdéseket;
        • az anyag- és eszközgazdálkodás számviteli politikában nem szabályozott kérdéseit
        • a reprezentációs kiadások felosztását, azok teljesítésének és elszámolásának szabályait;
        • a gépjárművek igénybevételének és használatának rendjét;
        • a vezetékes és rádiótelefonok használatát;
        • a közérdekű adatok megismerésére irányuló kérelmek intézésének, továbbá a kötelezően közzéteendő adatok nyilvánosságra hozatalának rendjét.
        Szerző: Illés Angéla  2013.02.21. 19:58 Szólj hozzá!

        Címkék: önkormányzat polgármester jegyző áht államháztartásról szóló törvény ávr

        Az államháztartás számviteléről szóló kormányrendelet

        A tervezetbeli szabályozás európai uniós jogi vonatkozásai

        Az Európai Uniós Tanácsa 2011-ben fogadta el a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló 2011/85/EU irányelvet, amelyet a tagállamoknak 2013. december 31-ig kell a nemzeti jogrendjükbe átültetni.

        Az irányelv előírja többek között:

        • az állami számvitel teljes kormányzati szektor általi lefedettségét,
        • az államháztartás pénzforgalmi adatainak havi, illetve – az önkormányzati alrendszer tekintetében negyedéves – közzétételét,
        • a pénzforgalmi adatok eredményszemléletű adatokká történő átalakítására vonatkozó módszertan (átvezetési tábla) kidolgozását,
        • a jövőbeni döntésekre hatással járó függő kötelezettségek gyűjtését,
        • a főbb bevételi és kiadási jogcímek szerinti bontásban a bevételek és kiadások előrejelzését, valamint
        • középtávú (három éves) előrejelzések, célok készítését, amelyekkel az éves költségvetéseknek összhangban kell lenniük.

        Az új államháztartási számviteli kormányrendelet előkészítése során szem előtt tartott célok

        A bevételeket és a kiadásokat az államháztartásról szóló törvény szerint adminisztratív, közgazdasági és funkcionális osztályozás szerint kell nyilvántartani.

        A jelenlegi osztályozási rendszerekben:

        • ezek a szempontok keverednek, lényegében mindegyik osztályozásban vannak a másik két osztályozási rendszertől átvett, vagy oda nem való elemek;
        • a közgazdasági és „funkcionális” mérés nem teljes körű, például a központi kezelésű előirányzatokra (nemzetgazdasági elszámolások) nem terjednek ki;

        A javasolt változásokkal:

        •  megvalósul az egységes kiadás-bevétel osztályozás az államháztartás egésze szintjén;
        • az elemi költségvetés tisztán közgazdasági szempontok szerint készül, azaz megszűnik a szakfeladatokra történő tervezés, továbbá
        • jelentősen csökken a költségvetés sorainak száma.
        • A jelenlegi számviteli, elszámolási rendszer évről évre egyre több, bonyolultabb kimutatásokat kér az államháztartás egy bizonyos körére.
        • A célok között ezért szerepel a kevesebb, de megbízhatóbb információk nyilvántartásának elősegítése az államháztartás egészében.
        • A költségvetési, illetve pénzügyi számviteli rendszerben alkalmazandó főkönyvi számlák száma (melyből a költségvetési beszámolók, s a különböző statisztikai adatszolgáltatások előállíthatók):

        Az államháztartás számvitelével szemben támasztható elvárások:

        •  a pénzforgalmi szemléletű elszámolások – az ún. költségvetési információk – támogatása;
        •  a vagyon mérése és az egyes tevékenységek teljesítményének, eredményességének, önköltségének mérésére szolgáló eszközök biztosításának igénye.

        A jelenlegi számviteli elszámolási rendszer a fenti, egymástól nagyon eltérő megoldásokat igénylő elvárásokat egy rendszeren belül igyekszik megvalósítani, mégis – komplexitása ellenére – sajnos egyik szempontnak sem képes 100%-osan megfelelni.

        Az új rendszerben különválasztva jelenne meg:

        •  a költségvetési számvitel: feladata a költségvetési folyamatok mérése, a központi és a helyi gazdálkodási döntések meghozatalának támogatása és
        •  a pénzügyi számvitel: feladata a vagyon és a tevékenység eredményének, költségeinek mérése.

        Az államháztartás új számvitele

        A könyvvezetés módja kettős könyvvitel, azonban elkülönülne :

        –        az ún. költségvetési számvitel, amely a klasszikus költségvetési adatokat (előirányzatok, pénzforgalom, kötelezettségvállalások, bevételi előírások)

        –        a pénzügyi számvitel, amely a vagyonra, önköltségre, jövedelmezőségre vonatkozó információkat  méri.

        Költségvetési számvitel a 0-s számlaosztályba az egységes rovatrendhez igazodó nyilvántartási számlákon keresztül valósulna meg:

        –        ezeken rögzítenék az előirányzatokat, a kötelezettségvállalásokat, követelés előírásokat, azok változásait, a pénzügyi teljesítéseket, valamint a kiadások és bevételek alap vagy vállalkozási tevékenység szerinti jellegét;

        –        a kötelezettségvállalás fedezetének vizsgálata nem központilag szabályozatlan nyilvántartásokból, hanem a számvitelileg alátámasztott adatokon alapulna, hisz adott rovathoz tartozó nyilvántartási számlák egyenlegének vizsgálatával minden időpontban eldönthető, hogy rendelkezésre áll-e a szükséges szabad előirányzati fedezet vagy sem.

        A pénzügyi számvitelben

        –        a költségvetési számvitel adataiból kerülnének be a könyvviteli számlák közé a követelések keletkezésére, végleges kötelezettségekre, teljesített vagy más módon kivezetendő követelésekre és kötelezettségekre vonatkozó adatok;

        –        lényegében a vállalkozásoknál alkalmazott elvek érvényesülnének azzal, hogy

        • a 6. és 7. számlaosztályban a költségeket,
        • a 9-es számlaosztályon belül bizonyos – a költségekkel szembe állítható, így a finanszírozási döntések meghozatalát segítő – hozamokat kötelezően rögzíteni kell az 5. számlaosztály költségnemek szerinti tagolása mellett,
        • az 1. és 2. számlaosztályban csak a nemzeti vagyon nyilvántartása történhetne meg, így
        • a vállalkozásoknál befektetett pénzügyi eszköznek minősülő kölcsönök, tartós betétek a 3-as számlaosztályban jelennének meg.

        A kormányrendelet tervezett hatályba lépése

        • A kormányrendelet tervezett hatályba lépése 2014. január 1-je.
        • Az új szabályok megtanulása, az informatikai rendszerek átállítása hosszabb időt vesz igénybe.
        • A rendszer bevezetéséhez átmeneti szabályok társulnak, amelyek külön szabályozzák:

        –        a rendező mérleg elkészítéséhez és a könyvviteli számlák megnyitásához, rendezéséhez kapcsolódó főbb feladatokat, határidőket,

        –        az átmeneti időszakban az első negyedéves mérlegjelentés elkészítésének szabályait, valamint

        –        a költségvetési számvitel nyilvántartási számláinak megnyitását, adatokkal való feltöltését.

        Szerző: Illés Angéla  2013.02.21. 19:56 Szólj hozzá!

        Címkék: önkormányzat áht államháztartásról szóló törvény államháztartási számvitel

        Fontos! Lényegesen megváltozott a támogatások igénylésének, évközi módosításának, „körön belüli, illetve kívüli” feladatátadás/átvételének eljárásrendje a korábbi évekhez képest. (Komoly hátrány érheti az önkormányzatot, ha a kialakult reflexei alapján csak az áprilisi – júniusi – szeptemberi lemondási / többletigénylési dátumokban és módszerekben gondolkodik!)

        Az eddigi gyakorlattól eltérően nem az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló Korm. rendelet, hanem a 2013. évi költségvetési törvény 2. melléklete Kiegészítő szabályainak 2. pontja részletezi az új eljárásokat. Javasolt ezek nagyon aprólékos áttanulmányozása, itt csak a legfontosabbakra térnék ki.

        A hivatkozott jogszabályhelyen négy táblázat található – megfelelő szöveges kiegészítésekkel –, amelyek mindegyikében egységes tartalommal jelennek meg:

        –        az érintett támogatások jogcímei,

        –        az adatszolgáltatás időpontjai,

        –        az adatszolgáltatás alapja/tartalma, valamint

        –        az új információk alapján a módosult finanszírozás kezdő hónapja.

        Az egyes táblázatok az alábbi témaköröket tartalmazzák.

         Támogatások meghatározása (az induló előirányzatok)

        • Az önkormányzatok általános támogatása végső éves előirányzatának meghatározásához az 5-12. hónapra vonatkozó adatszolgáltatás határideje 2013. április 15-e.
        • A köznevelési és szociális ágazathoz kapcsolódó támogatások jogcímei döntő részéhez szükséges adatok szolgáltatása a 2012. november-decemberi mutatószám-felmérés keretében már megtörtént.
        • A külön utaztatott óvodás gyermekek támogatására szolgáló keretösszeg felosztásához az önkormányzatok adatszolgáltatási határideje 2013. január 15-e, amely alapján az önkormányzatokért felelős miniszter február 15-éig állapítja meg a fajlagos összeget.
        • A megyei könyvtárral szerződést kötő önkormányzatok számának ismeretében a kultúráért felelős miniszter február 15-éig határozza meg az érintett körben a lakosságszám arányos fajlagos összeget.

        Támogatások évközi módosítása

        • A szociális alapellátás és az időskorú, valamint hajléktalan bentlakásos ellátáshoz kapcsolódó ellátotti létszám és térítési díj, valamint intézmény-működési adatok módosítása 2013. április 15-ei határidővel tehetők meg.
        • Az óvodai ellátáshoz, valamint a szociális alapellátáshoz kapcsolódó ellátotti és alkalmazotti létszámadatok módosítására 2013. június 15-ei határnappal van lehetőség.
        • Az előzőekben jelzett jogcímeken, továbbá a bentlakásos intézményekhez kapcsolódóan október 15-e jövőre az utolsó módosítási lehetőség határideje.

        Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az eddigi szabályozással szemben mindhárom felmérési időpontban lehet pótigényt is jelezni.

        A fenti határidőket és jogcímeket tartalmazó táblázat után részletes leírás tartalmazza az átadás-átvételre vonatkozó tennivalókat, amelyek áttanulmányozása nélkülözhetetlen a helyes évközi adatszolgáltatáshoz.

        A többcélú kistérségi társulások 2013. július 1-jei átalakulásával, megszűnésével összefüggő évközi változásokat tartalmazó táblázatban 2013. április 15-ei határidő szerepel. Eddig a napig kell a kistérségi társulásoknak jelezniük a megszűnésükkel összefüggésben történő fenntartó változáshoz, illetve jogutódláshoz kapcsolódó, az egyes támogatási jogcímek sajátosságainak megfelelő adatokat.

        Szerző: Illés Angéla  2013.02.21. 19:54 Szólj hozzá!

        Címkék: önkormányzati támogatás Önkormányzat áht államháztartásról szóló törvény

        E feladatok ellátásához 2013-ban a központi költségvetés összesen 118,5 milliárd forint támogatást biztosít az óvodát fenntartó települési önkormányzatok részére. (A 2013. évi költségvetési törvény 2. melléklete Kiegészítő szabályok 5. pontja alapján e támogatásokra a települési nemzetiségi önkormányzatok, a többcélú kistérségi társulások, az intézményi, és az Mötv. szerint létrehozott társulások székhely települései is jogosultak.)

        101,2 milliárd forint áll az önkormányzatok rendelkezésére az általuk foglalkoztatott óvodapedagógusok, és az óvodapedagógusok nevelő munkáját közvetlenül segítők bérének és az ehhez kapcsolódó, 27% mértékkel számított szociális hozzájárulási adó kifizetéséhez (2013. évi költségvetési törvény 2. melléklet II/1. pont). Ezen átlagbér alapú támogatás a szaktörvényekben (az év első 8 hónapjában a közoktatási törvényben, az utolsó 4 hónapban a nemzeti köznevelési törvényben) szereplő nevelés-szervezési paraméterek szerint számított pedagóguslétszám, valamint segítői létszám után illeti meg az önkormányzatokat. Az óvodapedagógusok finanszírozás szempontjából elismert létszáma – a korábbi évekből már ismert módon – az alábbi tényezőkön alapul:

        • az önkormányzatok által a novemberi országos mutatószám-felmérés során jelzett gyermeklétszámon,
        • az óvodai csoportokra meghatározott átlaglétszámon,
        • a heti nevelési foglalkoztatási időkereten, valamint
        • a pedagógus heti kötelező óraszámán, illetve a kötött munkaidőn.

        Fontos hangsúlyozni, hogy a támogatás megállapításánál – a korábbi szabályozástól eltérően – fogyatékosságuk típusától függően 2, illetve 3 főként kerülnek figyelembevételre a sajátos nevelési igényű gyermekek.

        Az óvodapedagógusok nevelő munkáját közvetlenül segítők létszáma e támogatás igénylése szempontjából a szaktörvények szerint elismerhető – a közalkalmazotti törvény alapján foglalkoztatott – létszám, de legfeljebb

        –        2013. év első 8 hónapjában a ténylegesen foglalkoztatott segítők átlagos száma,

        –        2013. év utolsó 4 hónapjában az erre az időszakra becsült segítők átlagos száma.

        A 2013. évi költségvetési törvényben

        –        az óvodapedagógusok átlagbérének és közterhének elismerhető éves támogatása 2 832 000 forint/fő,

        –        az óvodapedagógusok nevelő munkáját közvetlenül segítők átlagbérének és közterhének elismerhető éves támogatása 1 632 000 forint/fő.

         A támogatás fajlagos összegei a Kincstár központosított illetmény-számfejtési rendszerének tényadatai alapján kerültek meghatározásra.

        Szerző: Illés Angéla  2013.02.21. 19:52 Szólj hozzá!

        Címkék: Címkék

        Az önkormányzati gazdálkodás jogszabályi háttere

        • a Magyar Köztársaság 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény,
        • Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény(új Ötv.) (módosította: 2012. évi  CXCVI. törvény),
        • az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (továbbiakban: Áht.), (módosította: 2012. évi XVII. törvény, 2012. évi  CXCVI. törvény, 2012. évi CCVIII. törvény és a 2012. évi CXCVI. törvény),
        • a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény,
        • az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény,
        • a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény,
        • Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (továbbiakban: stabilitási törvény),
        • az adósságot keletkeztető ügyletekhez történő hozzájárulás részletes szabályairól szóló 353/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet, (módosította: 56/2012. (III.30.) Korm. rendelet)
        • az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: Ávr.), (módosítás várható!)
        • az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet, (továbbiakban: Áhsz.) (módosítás várható!)
        • Az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I.11.) Korm. rendelet
        • A szakfeladat-rendről és az államháztartási szakágazati rendről szóló 56/2011. (XII.31.) NGM rendelet (módosította: 5/2012. (III.1.) NGM. rendelet) (módosítás várható!!!)
        • a költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről szóló 370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet.
        • Módszertani  útmutató  a 2012. évi beszámoló összeállításához
        • Módszertani  útmutató  a 2013. évi elemi költségvetés összeállításához

        Új miniszteri rendeletek

        • Törzskönyvi nyilvántartásról szóló 6/2012. (III.1.) NGM rendelet
        • Szakfeladat-rendről szóló 56/2011. (XII.31.) NGM rendelet
        • Tervezésről szóló 5/2012. (III.1.) NGM rendelet]

        2013. évi változások

        1. A Magyar Köztársaság 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény
        • 2013. évtől az önkormányzati feladatellátás, ezzel együtt a finanszírozási rendszer is alapjaiban  megváltozik.
        • A 2013. évi költségvetési kondíciók:

        –        A helyi önkormányzatok 2013. évi feladataihoz a 2013. évi költségvetési törvény 636,4 milliárd forint támogatást biztosít, amely a 2012. évi támogatás 61,1%-a.

        –        A feladatellátás állami átvételével egyidejűleg kiszabályozásra kerülnek:

        ü      a helyben maradó személyi jövedelemadó 5 százalékpontja,

        ü      (a fennmaradó 3 százalékpont állami támogatássá alakul át),

        ü      a gépjármű 45%-a,

        ü      (15 százalékpontnyi rész az általános támogatás egyik forrása lesz), valamint

        ü      az illetékbevétel egésze

        (2012-ben is már csak a megyei jogú városi önkormányzatokat és a Fővárosi Önkormányzatot illette meg).

        • A helyi önkormányzatok számára kötelező feladatot továbbra is törvény írhat elő, az önkormányzatok eltérő adottságait (gazdasági teljesítőképesség, lakosságszám, a közigazgatási terület mérete) is figyelembe véve.
        • Az Mötv. szerint a helyi közügyek, illetve a helyben biztosítható közfeladatok 2013-tól:

        –        településfejlesztés, településrendezés, településüzemeltetés (köztemetők, közvilágítás, kéményseprés, stb.),

        –        óvodai ellátás,

        –        szociális, és gyermekjóléti szolgáltatások és ellátások,

        –        egészségügyi alapellátás (háziorvosi, fogorvos, stb.), az egészséges életmód segítését célzó szolgáltatások, környezet-egészségügy (pl. köztisztaság, rovarirtás),

        –        kulturális szolgáltatás (könyvtár, közművelődés, előadó-művészet támogatása, stb.),

        –        helyi környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás, vízkárelhárítás, ivóvízellátás, szennyvízelvezetés, -kezelés és -ártalmatlanítás (csatornaszolgáltatás),

        –        lakás- és helyiséggazdálkodás,

        –        honvédelem, polgári védelem, katasztrófavédelem,

        –        közreműködés a település közbiztonságának biztosításában,

        –        helyi közfoglalkoztatás,

        –        helyi adóval, gazdaságszervezéssel és turizmussal kapcsolatos feladatok,

        –        sport, ifjúsági ügyek,

        –        nemzetiségi ügyek,

        –        helyi közösségi közlekedés biztosítása,

        –        hulladékgazdálkodás,

        –        távhőszolgáltatás,

        –        kistermelők, őstermelők jogszabályban meghatározott termékei értékesítési lehetőségének, hétvégi árusításának biztosítása.

        • A helyi önkormányzatok működésének általános támogatása
        • A 2013. évi költségvetési törvény szerint egyes önkormányzatokat megillető általános működési támogatás (113,1 milliárd forint) a következők szerint illeti meg a települési önkormányzatokat.

        Az egyéb további kötelező önkormányzati feladatok támogatása lakosságszám alapján illeti meg az önkormányzatokat, melynek fajlagos összege 2 700 forint/fő, de legalább 3 000 000 forint. A Fővárosi Önkormányzat esetében a támogatás összege 2 milliárd forint.

        EU-s projektek átvétele

        Az intézmények átadása / átvétele során a megállapodásban rendelkezni kell az EU-s projektekről is: az önkormányzati fenntartó vagy a köznevelési intézmény, mint korábbi projekt gazda és a Központ, illetve az intézmény egység, mint jövendőbeli projekt gazda között. A jogszabály itt négy típusú átadást különböztet meg:

        –        ha fejlesztés tárgya közvetlenül az intézmény vagy ahhoz kapcsolódó szakmai tartalomfejlesztés, akkor a projekt gazda jogutódja a Központ,

        –        ha a fejlesztés tárgya infrastrukturális fejlesztés és a projekt gazda a működtető települési önkormányzat, akkor a szerződési helyzet változatlan, viszont a beszerzett eszközök a Központ ingyenes használatába kerülnek,

        –        ha a fejlesztésnek infrastrukturális és szakmai tartalomfejlesztés egyaránt tárgya, akkor jövőbeni projekt gazdaként az intézményt működtető települési önkormányzat és a Központ konzorciumot hoz létre,

        –        ha a fejlesztésnek infrastrukturális és szakmai tartalomfejlesztés egyaránt tárgya, de az intézményt a Központ nem csak fenntartja, de működteti is, akkor a projekt gazda is.

        Az önkormányzati alrendszert érintő változások, feladatok

        Költségvetési rendelet-tervezet tartalmazza:

        –        Az önkormányzat költségvetését

        –        Az önkormányzati hivatal (polgármesteri hivatal, közös hivatal) költségvetését

        –        Az önkormányzati költségvetési szervek költségvetését

         Nem tartalmazza a nemzetiségi önkormányzatok költségvetését!

        2013-ban is valamennyi költségvetési szerv készít elemi költségvetést

        –         önállóan működő és gazdálkodó és az

        –         önállóan működő  költségvetési szerv is!!!!!

        –        az önkormányzat,

        –        az önkormányzati hivatal (közös hivatal)

        –        a helyi nemzetiségi önkormányzat

        Az önkormányzati költségvetési szervek elemi költségvetést a polgármester hagyja jóvá! [Áht. 28. § (5)]

        Mind a költségvetési rendelethez, mind a zárszámadáshoz továbbra is készülnek tájékoztató kimutatások, mérlegek, de azokat előzetesen rendelettel nem kell jóváhagyni!

        –        Hiány tervezése 2013-ban!

        –        A működési hiány hitellel nem finanszírozható!

        –        Hitel néhány kivételtől eltekintve csak Kormány előzetes hozzájárulásával vehető fel!

        –        2012-ről az önállóan működő költségvetési szerveknek is kell készíteni elemi beszámolót!

        Az önállóan működő költségvetési szervek

        –        a személyi juttatások és járulékok előirányzatival önállóan rendelkeznek,

        –        Az egyéb előirányzatok felett a munkamegosztási megállapodásban foglaltak szerint

        –        2012-től az elszámolási számla megnevezése helyett „FIZETÉSI SZÁMLA”

        –        Fizetési számla  minden költségvetési szerv részére csak egy nyitható, egy belföldi hitelintézetnél, vagy a kincstárnál (mellette alcímű számlák igen)

        –        Valamennyi költségvetési szervnek önálló fizetési számlát kell nyitni és adószámot kell kérni

        –        Ellenjegyzés helyett pénzügyi ellenjegyzés

        –        Pénzügyi ellenjegyzés csak a kötelezettség-vállalásnál kötelező

        –        Az utalvány ellenjegyzése megszűnt

        –        A jegyző nem lehet pénzügyi ellenjegyző

        –        A jegyző csak kijelölheti az ellenjegyzőt, ha az önkormányzati hivatal nem rendelkezik gazdasági szervezettel

        –        A költségvetési rendelet előterjesztésének, jóváhagyásának határideje

        –        Előterjesztés: a központi költségvetési törvény hatályba lépését követő 45. nap 2013. február 14.

        –        Elfogadás: az előterjesztéstől számított 30 napon belül kell a jóváhagyott költségvetést a Kincstárnak megküldeni

        –        Értékhatárok: 2013-ban

        –        Köztisztviselők illetményalapja: 38.650 forint

        –        Cafatéria keret bruttó 200.000 forint

        –        Versenytárgyalás útján értékesített vagyontárgy értékhatára 25 millió forint

        –        Kisösszegű követelés 100.000 forint.

        –        Jutalomra vállalható kötelezettség: a rendszeres személyi juttatás %-ban költségvetési rendeletben meghatározottak szerint [Ávr. 51. § (1) bekezdés]

        Szerző: Illés Angéla  2013.02.21. 19:50 Szólj hozzá!

        Címkék: önkormányzat költségvetési szerv pénzügyi ellenjegyzés áht államháztartásról szóló törvény

        „A családi gazdaságokra vonatkozó hatályos szabályok és azok problematikái” címmel írtam dolgozatot még egyetemista koromban. Átnéztem a változásokat, és a jelenlegi szabályokkal összhangban közzéteszem a dolgozatomat.

         Nyugat-Európában a VI. századtól mindinkább kifejlődött a jobbágyság és a telekrendszer, a VIlI-X. században már uralkodóvá vált a jobbágyfalu a maga új települési - társadalmi rendjével.

        A keresztény egyháztól támogatott magántulajdon érvényesülése következtében a termelők egyénileg is érdekeltté váltak a termelés bővítésében, mert a többlettermék nagyobbik része a tulajdonukban maradt.

        A római jog gyakorlatának érvényesülése biztosította a tulajdonhoz, a szabad költözéshez, a piacon való egyenlőséghez, vagyis az ember egyéni szabadságához való jogot.

        A jogi háttér, valamint a társadalmi – technikai vívmányok mellett a földrajzi adottságok, a földterület korlátozott volta is hozzájárult ahhoz a sajátos fejlődéshez, amelynek nyomán a XVIII. század végére kibontakozó ipari, majd agrárforradalom hatására a XIX. század második felétől kezdve fokozatosan kialakult és uralkodóvá vált Nyugat-Európában a családi mezőgazdasági üzem.

        Az Európai Unióban a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozások túlnyomó részét családi gazdaságoknak lehet tekinteni. A vizsgálatok szerint 1987-ben a gazdaságokban a munka 92,3%-át családtagok végezték. Az egyes tagországok közötti különbségeket jelzi, hogy míg Angliában a családi munkaerő aránya 67%, addig Görögországban elérte a 100%-ot.

        Az Európai Unióban családi gazdaságnak tekinthető az az üzem is, ahol 1 nem családi munkás, illetve 3 dolgozó van gazdaságonként. A mezőgazdasági vállalkozások családi jellegét mutatja, hogy Angliában a gazdaságok mindössze 5%-a alkalmazott menedzsert. Más vizsgálatok arra utalnak, hogy a legtöbb farmon egybe esik a vállalkozó, a menedzser és a munkavállaló szerepe. A bérmunka igénybevétele Franciaországban és Németországban mutat emelkedő tendenciát.

        A mezőgazdasági tevékenységet az európai országok többségében polgári jogi tevékenységnek tekintik. A francia jog szerint az számít mezőgazdasági tevékenységnek, amelynek tárgya meghatározott növényi és állati jellegű biológiai ciklus, és amely az e ciklus lefolyásához szükséges 1 vagy több szakaszból áll, továbbá a gazdálkodónak azon tevékenységei, amelyek a gazdaság talaján a termelés, illetve a termesztés folyamatát viszik tovább. Viszont nem feltétel a kapcsolat a földdel, így mezőgazdasági tevékenységnek tekinthető a termő földön kívüli növénytermesztés és az "ipari állattenyésztés" is.

        Az Európai Unióban a családi gazdaságok üzemtípusai:

        • családi farm;
        • családi farm bérmunkával;
        • családi üzemek által alkotott polgári jogi társasági formák;
        • szövetkezetek;
        • részmunkaidős gazdaságok;
        • szerződéses gazdaságok;
        • családi korporációk.

        Valamennyi típusra jellemző definíció:

        • a családi gazdaság mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik;
        • a gazdaságot a család vezeti és a munka legnagyobb részét a család adja, a beruházások, illetve a tőkebefektetések kockázatának túlnyomó részét a család viseli;
        • a mezőgazdasági termelés a legfontosabb tevékenység és bevételi forrás a család számára;
        • a család a farmon él.

        Dániában a családi üzem tárgya a XVIII. században megkezdődött földbirtok-rendezési reformok során kikristályosodott elveknek megfelelően, meghatározott szabályok szerint a telekkönyvben nyilvántartott "mezőgazdasági tulajdon":'

        A családi gazdaság tárgyát alkotó mezőgazdasági tulajdon alanya az üzem vezetője, aki csak olyan személy lehet, aki

        • a farmon lévő épületben lakik, és
        • mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkezik.

        Viszont ha a földterület 15 hektárnál kisebb, a szakképzettség nincs előírva. Az üzem vezetőjének minimum 3 éven keresztül gyakornokként kell dolgoznia 2 mezőgazdasági üzemben, továbbá el kell végeznie egy 9 hónapos mezőgazdasági gazdaképző tanfolyamot.

        A mezőgazdasági főtevékenységben foglalkozók földterülete a már meglévő és a megszerezni kívánt ingatlanok együttes területével a 250 hektárt nem haladhat ja meg, és ha legelőről van szó, a területek nem lehetnek egymástól messzebb 5-8 km-nél. Egyéb művelési ágú ingatlan esetén a megengedett távolság 2-3 km.

        . Ha a tulajdonos később el kívánja idegeníteni az egyesített ingatlanok egy részét, a megosztáshoz ki kell kémi a földügyi szervek engedélyét.

        A holland magánjog szerint mezőgazdasági üzemet csak az a személy szerezhet, aki mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozik, tehát megfelelő szakvizsgája van, vagy gyakorlati tapasztalatot tud bizonyítani. Az is vehet mezőgazdasági ingatlant, aki a földterületet nem maga fogja megművelni, hanem azt haszonbérbe adja. Az ingatlan megszerzésének feltétele a Mezőgazdasági Kamara által jóváhagyott haszonbérleti szerződés.

        Ha valaki különböző földdarabokat vásárol az üzemterület nagyságának növelésére, a földterület nem lehet messzebb az üzem központi épületétől 2-3 km-nél. A megvásárolt parcellák 75%-a nem lehet 5 hektárnál kisebb terület.

        A megszerzendő földterületek és a már meglévő földterületek és a már meglévő földterületek maximuma abban az esetben, ha mezőgazdasági területről van szó, nem haladhat ja meg a 100 hektárt. Az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaság területét nem növelheti 150-160 hektár fölé.

        Franciaországban a mezőgazdasági üzem vezetőjének csak az a személy tekintendő, aki mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkezik vagy a mezőgazdaságban szerzett megfelelő gyakorlattal rendelkezik.

        A francia törvények a földtulajdon-szerzési jogot nem korlátozzák. Az a minimális területnagyság, amelynek figyelembe vétel évei alakítják ki a megyékben az üzemnagyság minimumát, 25 hektár. Egyes területeken a minimum az országos irányszám (25 hektár) 30%-ánál nem lehet alacsonyabb, a maximális nagyság az országos minimum ötszörösénél nem lehet magasabb.

        (Süveges Márta professzorasszony Az agárüzem - formák jogi szabályozásának alapjai az Európai Unió országaiban című cikke alapján)

         Magyarországon a családi gazdaságot létrehozó jogszabály a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (továbbiakban: Tv.).

         A termőföldről szóló törvény 3.§ h. pontja alapján családi gazdaság: legfeljebb 300 hektár nagyságú termőföld (ideértve a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet is) tulajdonával, illetőleg haszonbérletévei, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldje, az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) hasznosításával, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma.

        A termőföldről szóló törvény 3.§ i. pontja alapján Családi gazdálkodó: a családi gazdaságot a családi gazdaság központja szerint illetékes megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal nyilvántartásába bejegyeztető személy, aki

        • a családi gazdaság vezetőjeként annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat,
        • élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet folytat,
        • mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik vagy ennek hiányában igazolja, hogy legalább 3 éve folytatja a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységét és ebből árbevétele származott,
        • legalább 3 év óta a bejelentett állandó lakhelye a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van.

        Gazdálkodó család tagjai: a családi gazdálkodó, annak házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke, szülője; gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell.

         A családi gazdaság, mint jogi fogalom polgárjogilag értelmezhetetlen, mivel nem szerezhet jogokat, nem vállalhat kötelezettséget, nem perelhet és nem perelhető, tehát nem jogalany. Ez egy ellentmondáshoz vezet, hiszen a termőföldről szóló tv. 3.§ i. pontja szerint a családi gazdálkodó a családi gazdaság vezetőjeként annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. Ez azért ellentmondás, mert a családi gazdálkodó nem a saját nevében, hanem a családi gazdaság nevében szerez jogokat és vállal kötelezettségeket, viszont maga a családi gazdaság nem szerezhet jogokat és nem vállalhat kötelezettségeket, akkor a családi gazdálkodó kinek szerez jogokat és kinek vállal kötelezettségeket?

        Véleményem szerint ezt az ellentmondásos helyzetet úgy lehetne megoldani, hogy a családi gazdaságot be kellene emelni a Gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény rendelkezései közé, és a betéti társaság mintájára kellene szabályozását megoldani, így jogalanyként megjelenhetne a polgári jogi viszonyokban. Javaslatom ellenére véleményem szerint ez a szabályozási forma nehézségekbe ütközne, hiszen ez 2/3-os törvénymódosítás lenne, amit elég nehéz lenne végigvinni.

        További problémát jelent, hogy a termőföldről szóló törvény 3.§ h. pontja úgy fogalmazza meg a családi gazdaság fogalmát, hogy a családi gazdaság tagjainak valamennyi termőföldjét a családi gazdaság hasznosítja. Ez a gyakorlatban többször felmerült probléma, mert gyakran előfordul, hogy egy természetes személynek több, különböző helyen fekszik termőföldje, és gyakran a saját elgondolása szerint nem minden termőföldjét bocsátaná a családi gazdaság rendelkezésére, de a törvény ezt előírja.

        Ezen kívül az is gyakorlati probléma, hogy ha egy természetes személynek a tulajdonába öröklés folytán úgy kerül termőföld, hogy a meghalt személy özvegyének özvegyi joga (ami a gyakorlatban haszonélvezeti jogot jelent) a termőföldön fennáll, és az özvegy nem kíván a családi gazdaság tagja lenni, akkor a termőföld tulajdonosa nem lehet a családi gazdaság tagja, mivel nem tudja valamennyi termőföldjét a családi gazdaság rendelkezésére bocsátani. Tehát itt ellentétben állnak a polgári törvénykönyv és a termőföldről szóló törvénykönyv rendelkezései.

        Szintén hasonló problémát jelent, ha az a családi gazdaság tagja hal meg, aki termőföldjét a családi gazdaság rendelkezésére bocsátotta. Ha az örökös nem akar a családi gazdaság tagja lenni, akkor a termőföldet kivonja a családi gazdaság használatából, és lehet, hogy emiatt szűnik meg a családi gazdaság, mert más termőföld nem áll rendelkezésre.

         A családi gazdaság, mint újszerű "gazdálkodási forma", a családon belüli tulajdonviszonyok érintetlenül hagyása mellett a családi gazdálkodónak használati jogot biztosít a családtagok által a családi gazdálkodás céljára rendelkezésre bocsátott vagyontárgyak fölött (ideértve a termőföldet is).

        A családi gazdaság attól családi gazdaság, hogy az illetékes megyei kormányhivatal földművelésügyi igazgatósága nyilvántartásba veszi. A 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet szabályozza a családi gazdaságok létrehozását, nyilvántartásba vételét, működtetését, valamint kiemelt támogatásukat.

        Ezen korm. rendelet előírásai szerint a családi gazdaság nyilvántartásba vételéhez szükséges:

        • nyilvántartásba vételhez kérelem kitöltése;
        • a kitöltött kérelemhez nyilatkozat csatolása arról, hogy a Tv. szerint élethivatásszerűen kívánja végezni a mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet;
        • a szakirányú, legalább középfokú képzettségét igazoló okirat csatolása;
        • az előző pontban foglalt okirat hiánya esetén a legalább 3 éven át folytatott mezőgazdasági termelő tevékenységet igazoló őstermelői, egyéni vállalkozó igazolvány és az adóbevallás másolatának csatolása;
        • nyilatkozat arról, hogy lakóhelye legalább három éve a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van
        • nyilatkozat arról, hogy a 3. § szerinti szerződést a gazdálkodó család tagjai megkötötték (A gazdálkodó család tagjai vagyoni, elszámolási viszonyukat szerződésben szabályozzák. A szerződésben a családtagok rendelkeznek a tulajdonukban lévő termőföldterületnek és az annak megműveléséhez szükséges vagyontárgyaknak legalább 5 évre a családi gazdálkodó használatába adásáról; a személyes közreműködés formájáról és a teljes foglalkoztatású családtag személyéről, valamint azokról a mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységekről, amelyet folytatni kívánnak.);
        • rendelkezik őstermelői vagy egyéni vállalkozói igazolvánnyal, és
        • a vele a 3. § alapján szerződést kötő családtagok nyilatkoznak arról, hogy a családi gazdasághoz tartozó termőföldterületekre vonatkozó adatok megegyeznek az ingatlanok bejelentett, földhasználati lapjain szereplő adatokkal.

        A nyilvántartásba vételt a családi gazdaságban részt vevő családtagok közös kérelmével kell kezdeményezni, amelynek tartalmaznia kell:

        • a családi gazdálkodó természetes személyazonosító adatai, lakcíme,
        • adóazonosító jele vagy adószáma;
        • legmagasabb iskolai végzettsége és a végzettséget igazoló okirat száma;
        • a gazdálkodó család tagjainak természetes személyazonosító adatai, lakcíme, rokoni jogviszony kódja;
        • a családi gazdaság tulajdonában, használatában lévő termőterület (helyrajzi szám; művelési ág, terület hektárban, külterületi vagy belterületi fekvés – bár ez utóbbi a helyrajzi számból is kiderül – sk.);
        • a családi gazdaság részét képező termőföldek összterülete.

        A családi gazdaság létrehozásáról a családtagoknak közösen kell megállapodniuk, ezen belül dönteniük kell arról:

        • hogy ki lesz a családi gazdaság irányítója, aki mint családi gazdálkodó fog tevékenykedni a családi gazdaságban;
        • melyik családtag fog a családi gazdaságban teljes foglalkoztatásban részt venni (amennyiben ezt a követelményt a családi gazdálkodó nem tudja teljesíteni).

         A 326/2001. (XlI.30.) Kormány rendelet 3.§-a alapján a családtagoknak a vagyoni és elszámolási kérdésekről is meg kell állapodniuk egymással, szerződésükben tehát az ezzel kapcsolatos rendelkezésüket is rögzíteni kell. A személyi jövedelemadóról szóló törvény és e között a rendelkezés között ellentmondás van, hiszen az Szja tv a jövedelemadó kiszámításánál nem ezt a szerződéses megállapodást veszi figyelembe, hanem a családi gazdaság jövedelmét elosztja a családi gazdaság tagjainak számával, és ez alapján veszi figyelembe a fizetendő adót (tehát jelenleg Magyarországon nincs családi adóbevallás és fizetés).

         A szerződéskötésre nincs külön alaki előírás, ha azonban a szerződés olyan jogviszonyt is érint, amelyre más jogszabály alakszerűségi követelményt ír elő, ennek is eleget kell tenni. Ajánlatos (de nem kötelező) a szerződéshez csatolni a családi gazdálkodónak használatába adott vagyontárgyakra vonatkozó pontos leltárt is. A szerződést nem szükséges közokiratba foglalni, illetve nem szükséges ügyvédi ellenjegyzés. A szerződést a gazdálkodó család tagjainak alá kell írni, ajánlatos még érdektelen tanúk közreműködése is, szükséges továbbá a szerződésben a gazdálkodó család tagjainak esetleg korábbi mezőgazdasági tevékenységeiből származó jogok és kötelezettségek számbavétele, mert ezek a családi gazdaság működtetését is érinthetik.

        A szerződés megkötése feltétele a családi gazdaságok létrehozásának, illetve ha ez a szerződés megszűnik, a családi gazdaságot a megyei földművelésügyi hivatal törli a nyilvántartásból, és ezzel a családi gazdaság megszűnik.

        A családi gazdaság létrehozásához legalább két személy szükséges, ezeknek a személyeknek azonban nem kell közös háztartásban élniük.

        A következő személyek hozhatnak létre családi gazdaságot: a családi gazdálkodó (ő nyugdíjas is lehet); annak házastársa, élettársa; a családi gazdálkodó kiskorú gyermeke (gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell);* a családi gazdálkodó unokája gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell; valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke, szülője.

         *ltt található ellentmondás, hiszen az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 4. § (1) bekezdése alapján adóalany: az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Ez azt jelenti, hogy általános forgalmi adó alanya 18 éven felüli, tehát nagykorú személy lehet, hiszen csak nagykorú személy szerezhet saját neve alatt jogokat, illetve vállalhat kötelezettségeket.

        Az személyi jövedelemadóról  szóló, 1995. évi CXVIL törvény mezőgazdasági őstermelő esetén feltételként jelöli meg a 16. életév betöltését, ezzel szemben a földtörvényben szabályozott gazdálkodó család tagjára életkorra vonatkozóan ilyen feltételt nem ír elő, akár egy két hónapos csecsemő is lehet gazdálkodó család tagja az egyéb feltételek megléte mellett.

         A családi gazdaságban folytatható mezőgazdasági főbb tevékenység:

        • növénytermesztés;
        • kertészet;
        • állattenyésztés;
        • halászat;
        • haltenyésztés;
        • szaporító anyag termesztés;
        • vadgazdálkodás;
        • erdőgazdálkodás;
        • vegyes gazdálkodás.

        A családi gazdaság kiegészítő tevékenysége lehet:

        • falusi- és agroturizmus;
        • kézművesipari tevékenység;
        • fűrészáru feldolgozás;
        • elsődleges élelmiszer feldolgozás;
        • a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermék, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása és nem élelmiszer célú feldolgozása;
        • az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése.

         A tevékenységek folytatásának tekintetében ellentmondás van a termőföldről szóló, többször módosított 1994. évi LV.  törvény, és a 326/2001. (XII.30.) Korm. rendelet között. A hivatkozott törvény 3. §. h. pontja a családi gazdaság tevékenységérő1 rendelkezik, aminek érdekében a termőföldeket és a vagyontárgyakat a rendelkezésére kell bocsátani, addig a kormányrendelet 3. §. arról rendelkezik, hogy a családi gazdaság tagjai által kötött szerződésben kell rendelkezni a tulajdonukban lévő termőföldterületnek és az annak megműveléséhez szükséges vagyontárgyaknak legalább 5 évre a családi gazdálkodó használatba adásáról, tehát itt a családi gazdálkodó tevékenységéről beszél.

         A jogalkotó szándéka szerint az egészséges birtokszerkezet kialakításának elősegítése érdekében szükségessé vált a termőföldre vonatkozó elővásárlási jog módosítása is. Ezért a termőföldről szóló törvény 10. §. a termőföld, illetve a tanya értékesítése esetére elővásárlási joggal rendelkezők körét jelentősen bővítette. Ennek alapján elővásárlási jog illeti meg az alábbi jogosultakat a következő sorrendben:

        • a haszonbérlőt, feles bérlőt és részesművelőt; jogi személy vagy jogi személyiség nélküli más szervezet haszonbérlő esetén annak helyben lakó természetes személy tagját, illetve helyben lakó részvényesét;
        • a helyben lakó szomszédot;
        • a helyben lakót;
        • a magyar államot a Nemzeti Földalapról szóló törvényben foglaltak szerint.

        A helyben lakó szomszéd, illetve a helyben lakó jogosulti csoportokon belül az elővásárlási jog gyakorlásának sorrendje a következő:

        • a családi gazdálkodó;
        • nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, illetőleg egyéni          mezőgazdasági vállalkozó;
        • jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli más szervezet esetén annak helyben lakó természetes személy tagja vagy helyben lakó részvényese.

        Ezen kívül a jogosultakat előhaszonbérleti jog illeti meg a termőföldről szóló törvény 21. §-a alapján a következő sorrendben:

        • a volt haszonbérlőt, illetve ha a volt haszonbérlő a tulajdonos hozzájárulásával ültetvényt telepített vagy halastavat létesített, az általa kijelölt személyt feltéve, hogy a haszonbérlet nem a tulajdonos azonnali hatályú felmondása következtében szűnt meg;
        • a helyben lakó szomszédot;
        • a helyben lakót.

        A helyben lakó szomszéd és a helyben lakó jogosulti csoportokon belül az előhaszonbérleti jog gyakorlásának sorrendje a következő:

        • a családi gazdálkodó;
        • nyilvántartási         (regisztrációs)   számmal           rendelkező       őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó;
        • jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet.

        A 326/2001. (XII.30.) Korm. rendelet 5-6.§-a alapján az Földművelésügyi Igazgatóság törli a nyilvántartásból a családi gazdaságot, ha:

        • nem állnak fenn a nyilvántartásba vétel feltételei (kivéve: nyilatkozik arról, hogy lakóhelye legalább három éve a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van),
        • már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján családi gazdaságnak minősült,
        • a gazdálkodó család tagja meghal, és a túlélő családtagok nem jelentik be, hogy a családi gazdálkodást folytatni kívánják.

        A családi gazdaságot ugyancsak törli az Földművelésügyi Igazgatóság a nyilvántartásból, ha a családi gazdálkodó

        • az állami támogatás igénybevételéhez a támogatás nyújtása szempontjából lényeges körülmény tekintetében valótlan adatot szolgáltat,
        • nem tett eleget azon feltételnek, miszerint élethivatásszerűen mezőgazdasági és mezőgazdasági kiegészítő tevékenységet végez.

        A Földművelésügyi Igazgatóság a családi gazdálkodó kérelmére vagy hivatalból törli a nyilvántartásból a családi gazdaságot a 3. §-ban meghatározott szerződés megszűnésekor.

        Az Földművelésügyi Igazgatóság a törlésről határozattal dönt és értesíti a földhivatalt. Az Földművelésügyi Igazgatóság a családi gazdaság nyilvántartásba vételéről, törléséről, valamint a tagok személyében bekövetkezett változásokról szóló jogerős határozat egy példányát 15 napon belül megküldi az NAV-nak (a továbbiakban: adóhatóság).

        A 326/2001. (XII.30.) Korm. rendelet 7.§-a alapján nem hozhat létre újabb családi gazdaságot:

        • a gazdálkodó család tagja a családi gazdaság fennállása alatt,
        • a családi gazdálkodó a családi gazdaság törlését követő 5 éven belül, ha a törlésre az 5. § (2) bekezdése alapján került sor (5.§ (2) bek.: az állami támogatás igénybevételéhez a támogatás nyújtása szempontjából lényeges körülmény tekintetében valótlan adatot szolgáltat, illetve nem tett eleget azon feltételnek, miszerint élethivatásszerűen mezőgazdasági és mezőgazdasági kiegészítő tevékenységet végez).

         Adózás köréből ki szeretném emelni azt, hogy ha a családi gazdálkodó általános forgalmi adó alanya, a családi gazdaság többi tagjának is ezt az adózási formát kell választania. De ezt a törvényből nem egyértelműen olvasható ki, hiszen nem lehet alkalmazni az Áfa tv. 5.§ (2) bekezdését, amely így szól: " Abban az esetben, ha a gazdasági tevékenység közvetlenül közös tulajdonban és közös használatban levő ingóra vagy ingatlanra, mint ellenérték fejében hasznosítandó dologra irányul, adóalany a tulajdonostársak közössége. Az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselő a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetében pedig az adóhatóság által kijelölt tulajdonostárs."

        Ez a rendelkezés azért nem alkalmazható, mert a családi gazdaság tagjainak tulajdonában lévő ingatlanok és vagyontárgyak nem kerülnek a családi gazdaság tulajdonába, csak használatába, hiszen a termőföldről szóló törvény 3.§ h. pontja alapján családi gazdaság: legfeljebb 300 hektár nagyságú tulajdonával, illetőleg haszonbérletévei, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldje, az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak hasznosításával, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma.

        A másik ok, amiért az Áfa tv. 4.§ (2) bekezdését nem lehet alkalmazni, az, hogy a 326/2001. (XI/30.) Korm rendelet 3. §. előírja, hogy a családi gazdaság tagjai által aláírt szerződésben rendelkezni kell a tulajdonukban lévő termőföldterületnek és az annak megműveléséhez szükséges vagyontárgyak legalább 5 évre a családi gazdálkodó használatába adásáról. Tehát itt is használatba adásról és nem tulajdon-­átruházásról van szó.

         

        Szerző: Illés Angéla  2013.02.14. 23:15 Szólj hozzá!

        Címkék: termőföld családi gazdaság Földművelésügyi Igazgatóság

        gyorshajtas_birsag_1347558519.jpg_658x356

        A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a képen látható bírságokra lehet számítani sebességtúllépés esetén...

        De nemcsak ezért érdemes odafigyelni a sebességre és az egyéb közlekedési szabályokra!

        Figyelmesség életet és egészséget menthet!

        Szerző: Illés Angéla  2012.09.13. 19:45 Szólj hozzá!

        Címkék: bírság gyorshajtás

        Az Európai Bíróság úgy döntött egy magyar ügyben, hogy csak akkor tagadhatja meg az adóhatóság az áfa levonását, ha az adóalany tudta, vagy tudnia kellett, hogy adócsalásban vesz részt.

        Az Európai Bíróság szerint az áfa-levonást az adóhatóság a számlakibocsátó által elkövetett szabálytalanságok miatt is csak akkor tagadhatja meg, ha az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogot megalapozó ügylettel adócsalásban vesz részt. Az Európai Unió bírói testülete egyesített magyar ügyekben hozta ezt az ítéletet.

        Az egyik alapügyben az adóhatóság egy magyar kft-től tagadta meg áfa-levonás jogát. A vállalkozás az általa fizetendő áfa összegéből le kívánta vonni azon adó összegét, amelyet szállítójának fizetett akácrönk szállítása után. A szállító a termékértékesítésekről befizette az áfát, de a nála végzett ellenőrzés során az adóhatóság a könyvelési adatok alapján arra a megállapításra jutott, hogy nem rendelkezett elegendő akácrönkkel a kiszámlázott szállítások teljesítéséhez. A hatóság azt is kifogásolta, hogy a kft. nem győződött meg kereskedelmi partnere megbízhatóságáról, és nem ellenőrizte, hogy az eleget tett-e az áfával kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeinek.

        A másik alapügyben egy vállalkozó szerződés alapján és alvállalkozók igénybevételével építési munkákat végzett el. Az alvállalkozói számára megfizetett áfa összegét le kívánta vonni, azonban a magyar adóhatóság az alvállalkozói által elkövetett szabálytalanságok miatt megtagadta tőle ezen adó levonását.

        Az ügy azután került Luxembourgba, hogy a cégek és az adóhatóság jogvitájában eljáró Baranya, illetve Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság jogértelmezést kért az ügyben az Európai Bíróságtól. Utóbbi testület állásfoglalásában azt mondta ki, hogy az adóhatóság feladata annak bizonyítása, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az ügylet során valamely korábban eljáró gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.

        Az ítéletben az Európai Bíróság emlékeztetett arra, hogy a vonatkozó uniós jogszabály (áfa-irányelv) szerint az adólevonási jog az áfa mechanizmusának szerves részét képezi, és főszabály szerint nem korlátozható. A tagállamok akkor tagadhatják meg az adólevonási jog által biztosított előnyt, "ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak". Az állásfoglalás szerint az adóhatóság feladata annak bizonyítása, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az ügylet során valamely korábban eljáró gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.

        Az ítélet – amely az uniós szabályok szerint nem dönti el a nemzeti bíróság előtti jogvitát, de megvilágítja annak összefüggéseit az EU jogának szempontjából – arra is kitér: "amennyiben szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülmények állnak fenn, a gazdasági szereplőt arra kötelezhetik, hogy a megbízhatóságáról való meggyőződés érdekében tájékozódjon egy másik gazdasági szereplő felől". Az adóhatóság ugyanakkor "általános jelleggel nem követelheti meg az ... adóalanytól, hogy ellenőrizze, a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban nem történt-e szabálytalanság vagy csalás".

        A konkrét ügyekkel kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy "a nemzeti bíróságok által szolgáltatott információk alapján a levonási jog alapjául szolgáló ügyleteket ténylegesen teljesítették, és a vonatkozó számlák az irányelvben megkövetelt valamennyi információt tartalmazzák, így a levonási jog keletkezése és gyakorlása vonatkozásában előírt valamennyi érdemi és formai követelmény teljesült".

         „A C‑80/11. és C‑142/11. sz. egyesített ügyekben,

         az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Baranya Megyei Bíróság (Magyarország) és a Jász‑Nagykun‑Szolnok Megyei Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2011. február 22‑én, illetve március 23‑án érkezett, 2011. február 9‑i és március 9‑i határozatával terjesztett elő az előtte

         a Mahagében Kft.

        és

        a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (C‑80/11)

        között,

         valamint

         Dávid Péter

        és

        a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága (C‑142/11)

        között folyamatban lévő eljárásban, …”

         A tényállás:

        2007. június 1. napján a Mahagében Kft. (a továbbiakban: Mahagében) a Rómahegy Kert Kft. céggel (a továbbiakban: RK) feldolgozatlan állapotú akácrönkök szállítására irányuló szerződést kötött 2007. június 1. napjától 2007. december 31. napjáig terjedő határozott időtartamra. Ezen időtartam alatt az RK tizenhat számlát állított ki a Mahagében nevére, amelyek mind különböző mennyiségű akácrönk szállításáról szóltak. E számlák közül haton szerepelt a mellékletként csatolt szállítólevél száma. Az RK adóbevallásában valamennyi számlát feltüntette azt állítva, hogy a szállítások teljesítésre kerültek, és megfizette a szállítást terhelő áfát. A Mahagében szintén szerepeltette e számlákat az adóbevallásában, és gyakorolta adólevonási jogát. Az RK tól vásárolt akácrönkök a Mahagében árukészletében szerepeltek, majd azokat különböző vállalkozásoknak értékesítették tovább.

        Az RK által teljesített beszerzések és szállítások ellenőrzése során az adóhatóság arra a megállapításra jutott, hogy e társaság nem rendelkezett akácrönkökkel az árukészletében, és a 2007 ben általa beszerzett akácrönkmennyiség nem volt elegendő a Mahagében részére kiszámlázott szállítások teljesítéséhez. Jóllehet a két szerződő fél az említett ellenőrzés során úgy nyilatkozott, hogy a szállítóleveleket nem őrizték meg, a Mahagében később az ügylet valós jellegének bizonyítására benyújtott huszonkét szállítólevél másolatot az adóhatósághoz.

        Az adóhatóság 2010. június 1. napján határozatában adótartozást állapított meg a Mahagében terhére, és bírságot és késedelmi pótlékot vetett ki e társaságra, mivel álláspontja szerint a Mahagébennek nem volt adólevonási joga az említett, RK által kiállított számlák alapján. Az ez utóbbinál végzett ellenőrzés eredményére tekintettel ugyanis e számlák nem tekinthetők hitelesnek.

        A Mahagében által a 2010. június 1. napján kelt határozattal szemben előterjesztett panaszt az alapügy alperese elutasította. Ezen elutasító határozat különösen azon a megállapításon alapult, hogy az RK, mint a szóban forgó számlák kibocsátója, az ügylet teljesítését semmilyen irattal, például a szállítólevéllel, nem tudta bizonyítani, az e számlákon szereplő árumennyiséggel nem rendelkezhetett, továbbá sem a farönkök szállításához megfelelő tehergépjárművel nem bírt, sem a szállításért fizetett árat nem tudta igazolni. Emellett a Mahagében nem az áfa-törvény 44. § ának (5) bekezdésében előírt kellő körültekintéssel járt el, amennyiben nem ellenőrizte, hogy az RK létező adóalany e, és hogy rendelkezik e a Mahagében által megvásárolni kívánt árumennyiséggel.

        A Mahagében a Baranya Megyei Bírósághoz fordult a vele szemben megállapított adótartozás, bírság és késedelmi pótlék törlése iránt. Arra hivatkozott többek között, hogy a szerződés RK val történő megkötésekor kellő körültekintéssel járt el. Az ügyletre való ráhatása arra korlátozódott, hogy meggyőződött arról, hogy a szállító társaság be volt jegyezve, rendelkezett adószámmal, és képes volt a szóban forgó ügylet teljesítésére. Ezenkívül az árunak az említett szerződés szerinti teljesítési helyen, azaz a telephelyén történő átvételekor meggyőződött annak minőségéről és mennyiségéről.

        Mivel a Baranya Megyei Bíróság úgy ítélte meg, hogy az alapügy tárgyát képező jogvita elbírálása az uniós jog értelmezésétől függ, úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti és kérdéseivel megkeresi az Európai Unió Bíróságát.

        A Bíróság az üggyel kapcsolatban az alábbi megállapításokat tette:

        E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és különösen az első kérdésből kitűnik, hogy az ügyben előterjesztett kérdések is azon az előfeltevésen alapulnak, hogy a 2006/112 irányelvben a levonási jog gyakorlása vonatkozásában előírt valamennyi érdemi és formai követelmény teljesült, így többek között az is, amely megköveteli, hogy az adóalany rendelkezzen olyan számlával, amely bizonyítja a termékértékesítés tényleges megtörténtét, és amely megfelel az említett irányelv követelményeinek. Így a levonási jog csak akkor tagadható meg, ha objektív körülmények alapján bizonyítást nyer, hogy az érintett adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az eladó vagy az értékesítési láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.

        A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azon gazdasági szereplőknek, akik minden tőlük ésszerűen elvárható intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az ügyleteik ne valósítsanak meg – akár a hozzáadott érték adó (a továbbiakban: “héa”), akár más adó tekintetében elkövetett – adókijátszást, annak kockázata nélkül kell, hogy bízhassanak ezen ügyletek jogszerűségében, hogy elveszítik az előzetesen felszámított héa levonásához való jogukat.

        Amint a Bíróság már több alkalommal hangsúlyozta, a 2006/112 irányelv 167. és azt követő cikkeiben foglalt adólevonási jog a héa mechanizmusának szerves részét képezi, és főszabály szerint nem korlátozható. E jog nevezetesen a teljesített ügyleteket terhelő előzetesen felszámított adó teljes összege tekintetében azonnal érvényesül.

        Az a kérdés, hogy vajon az érintett termékek korábbi és későbbi értékesítését terhelő héát befizették e vagy sem az államkincstárba, nem befolyásolja az adóalany előzetesen megfizetett héa levonásához való jogát. A héa ugyanis minden egyes termelési és forgalmazási tevékenységre alkalmazandó az árat kitevő különböző költségelemek által közvetlenül viselt adó levonását követően.

        Az adólevonási jog tehát akkor tagadható meg az adóalanytól, ha objektív körülmények alapján bizonyított, hogy az adóalany, aki számára a levonási jogot megalapozó termékeket értékesítették, illetve szolgáltatásokat nyújtották, tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy ezen ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató vagy valamely korábban eljáró gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.

        Az adóhatóság ugyanakkor általános jelleggel nem követelheti meg a héalevonási jogát gyakorolni kívánó adóalanytól egyfelől, hogy az arról való meggyőződés érdekében, hogy a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban nem történt szabálytalanság vagy csalás, ellenőrizze, hogy az e jog gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója adóalanynak minősül e, hogy rendelkezik e a szóban forgó termékekkel, és képes e azok szállítására, illetőleg hogy héa-bevallási, és fizetési kötelezettségének eleget tesz e, vagy másfelől, hogy e vonatkozásban rendelkezzen iratokkal.

        Főszabály szerint ugyanis az adóhatóság feladata az adóalanyoknál az ahhoz szükséges ellenőrzések elvégzése, hogy felderítse a héával kapcsolatos szabálytalanságokat, illetve csalásokat, valamint hogy az e szabálytalanságokat, illetve csalásokat elkövető adóalanyokkal szemben szankciókat alkalmazzon.

        A fenti megfontolásokra tekintettel a C 80/11. sz. ügyben előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2006/112 irányelv 167. cikkét, 168. cikkének a) pontját, 178. cikkének a) pontját és 273. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint az adóhatóság megtagadja a levonási jogot azzal az indokkal, hogy az adóalany nem győződött meg arról, hogy a levonási joga gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre vonatkozó számla kibocsátója adóalanynak minősül e, rendelkezik e a szóban forgó termékkel, és képes e azok szállítására, illetőleg hogy héabevallási és  fizetési kötelezettségének eleget tesz e, illetve azzal az indokkal, hogy az említett adóalany az említett számlán kívül nem rendelkezik más olyan irattal, amely bizonyítaná az említett körülmények fennállását, jóllehet a 2006/112 irányelvben a levonási jog gyakorlása vonatkozásában előírt valamennyi tartalmi és formai követelmény teljesült, és az adóalanynak nem volt tudomása az említett számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülményről.

        Az ítélet szövege megtekinthető az alábbi linkre kattintva:

        http://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-80/11&language=hu

         

        Szerző: Illés Angéla  2012.07.18. 17:44 Szólj hozzá!

        Maradhat a vasárnapi munkavégzés lehetősége

        Egyértelművé teszi a vasárnapi munkavégzés lehetőségét az új Munka törvénykönyve július 1-jei hatályba lépéséhez kapcsolódóan a parlamenthez benyújtott módosító javaslat.

        A módosító tervezet szerint vasárnap is végezhető munka az alábbi esetekben:

        a)      a rendeltetése folytán e napon is m_köd_ munkáltatónál vagy munkakörben,

        b)      az idényjellegű,

        c)      a megszakítás nélküli,

        d)     a több m_szakos tevékenység keretében,

        e)      a készenléti jellegű munkakörben,

        f)       a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,

        g)      társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,

        h)      külföldön történő munkavégzés során, valamint

        i)        a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási

        tevékenységet folytató munkáltatónál.

        Nem változnak a vasárnapi munkavégzés feltételei, vagyis a munkavállalót hetenként 2 pihenőnap illeti meg, továbbá havonta legalább 1 pihenőnapot vasárnapra kell beosztani. A vasárnapi rendes munkaidőben végzett munka után 50 százalék bérpótlék jár.
        Nem változik az a szabályozás sem, hogy munkaszüneti napokon zárva lesznek az üzletek.

        A tervezet teljes szövege megtekinthető az Országgyűlés honlapján:

        http://www.parlament.hu/irom39/07415/07415.pdf

        Szerző: Illés Angéla  2012.06.16. 18:29 Szólj hozzá!

        Címkék: munka törvénykönyve Mt.

        A technikai dereguláció a joghatást már ki nem váltó, felesleges, nem használt jogszabályok törlését jelenti. Az Országgyűlés elé jutott az „egyes törvényeknek és törvényi rendelkezéseknek a jogrendszer túlszabályozottságának megszüntetése érdekében szükséges technikai deregulációjáról” szóló törvényjavaslat, amely szinte megszámolhatatlan jogszabályt – nem kis részben az elmúlt két év túlpörgetett jogalkotási munkájának termékeit – távolít el a jogrendszerből.

        A törvényjavaslat rengeteg módosítást tartalmaz, első (néhány) olvasatra nem mindig észlelhetően.

        A jelentős számú jogszabályt érintő deregulációt 3 tényező teszi lehetővé:

        1)      „Egyrészt az elmúlt években, elsősorban a jogrendszer közjogi területének az Alaptörvényhez kapcsolódó újratelepítése nyomán egy sor régi, sokszor módosított törvény hagyott itt minket, így a régi módosításokban megbújó átmeneti szabályok is feleslegessé váltak, hisz ezek a már nem hatályos törvény két időállapota közötti hidat voltak hivatottak megteremteni.”

        2)      „Másrészt a mostani deregulációs törvény ambiciózusan célul tűzte ki, hogy azokat a módosító törvényeket is kiüsse, amelyekben még hatályos törvényekhez kapcsolódva maradtak ilyen átmeneti szabályok – ha kell, akkor ezeknek a rendelkezéseknek az elköltöztetése árán is.”

        3)      „Végül a legutóbbi, 2010-es deregulációs irányváltás óta a törvények többsége nem rendelkezett a saját hatályvesztéséről, így a közelmúlt terméséből is jutott aratnivaló.”

        Öt évvel ezelőttig lényegében nem beszélhettünk a folyamatba épített – azaz a hasonló deregulációs törvényeket nem igénylő – hatályon kívül helyezésről, ha volt általános szabály, akkor az leginkább az volt, hogy a módosító jogszabályok maradjanak hatályban mindaddig, amíg az alapjogszabály él.

        „2007-ben aztán az előző deregulációs törvény – egy 2006-os alkotmánybírósági határozaton felbuzdulva – nyomán váltott a gyakorlat, és innentől – nagyjából következetesen – minden módosító törvény rendelkezett önmaga, sőt, az egyes módosító rendelkezések hatályon kívül helyezéséről is. Ezt nem nagyon értette, és lassan fogadta be a gyakorlat, emellett – különösen akkor, amikor a kodifikátorok egy tucat különböző időpontban hatályba lépő módosítást próbáltak külön-külön rendelkezéssel a hatálybalépés másnapján hatálytalanítani – iszonyatos hibalehetőség rejlett benne. Némi finomodás árán – a rendelkezésenkénti dereguláció visszaszorításával – ennek ellenére kihúzta ez a megközelítés a kormányváltásig, amikor is a megoldással egyáltalán nem szimpatizáló KIM-felsővezetés elutasította az alkalmazását. (Nem segíti a kiszámíthatóságot, hogy a gyakorlat – valószínűleg a szokás hatalma miatt – néha ennek ellenére alkalmazza az önderegulációs rendelkezéseket.)

        Az új jogalkotási törvény hozta meg az öndereguláció utódját, kimondva, hogy a kizárólag – végrehajtottnak minősülő – módosításokat és hatályon kívül helyezéseket tartalmazó jogszabályi rendelkezések a törvény erejénél fogva hatályukat veszítik. Ez kétségkívül átvágta ugyan a gordiuszi csomót – levéve a kodifikátor és a jogalkotó nyakából a terhet –, ám valójában csak a döglött tehenet vitte át egy másik kertbe, hiszen innentől a jogszabálytárak hatályosítása során felmerülő értelmezési kérdés lett, hogy valami hatályos-e vagy sem. S ez ugyan eddig az ügyek döntő többsége esetében rutinmunka volt, de – a döntően kodifikációs hibákból fakadó – határesetekben érdekes helyzetet teremt, különösen, ha a piacon elérhető jogszabálytárak szerkesztői más-más álláspontra jutnak a kérdésben. A magyar állam ugyanis közhiteles információt jelenleg nem kezel és nem is szolgáltat arról, hogy mely jogszabályok vannak éppen hatályban: a Nemzeti Jogszabálytár tartalma sem rendelkezik ilyen hatállyal.

        Ezen a helyzeten csavar aztán még egyet Zsiga Marcell módosítója, ami egyértelműen arra reagál, hogy az automatikus hatályvesztés eddigi szabálya a módosító törvények belsejét ugyan kiürítette, de őt magukat a rendszerben hagyta. Az új szabály szerint a jogszabály egésze ex lege hatályát veszti, ha az csak végrehajtott módosításokat, hatályba léptető rendelkezéseket, illetve jogharmonizációs klauzulákat tartalmaz. Ez azonban az eddiginél sokkal több nehezen értelmezhető helyzetet hoz majd. Az még csak-csak biztos, hogy valami módosító rendelkezés-e, de hogy mi számít hatályba léptető szabálynak, és mi az, ami már – a kodifikációs elveket megsértve iderakott – átmeneti szabály, már sokkal nehezebb kérdés.  Így aztán meggyőződésünk, hogy ezzel a szabállyal az Országgyűlés kényelmi szempontok alapján vállalna felesleges kockázatot.”

        A deregulációs törvény tehát alapvetően következetesen tenne rendet a jogrendszerben, de ez a jogalkalmazók – és főképpen a laikus jogalkalmazók – számára nem csak előnnyel, hanem elég sok hátránnyal is járhat.

        „A másik oldalon pedig mára messze nem áll olyan egyértelmű előny, mint húsz éve: informatikai eszközök nélkül a jogalkalmazó már ma sem találja meg a rá vonatkozó szabályokat, a keresőmotornak viszont teljesen mindegy, hogy 3000 vagy 2500 tétel közül válogat.”

        A törvényjavaslat teljes szövege megtekinthető az Országgyűlés honlapján:

        http://www.parlament.hu/irom39/06957/06957.pdf

         (Részleges forrás: http://igyirnankmi.hvg.hu/)

        Szerző: Illés Angéla  2012.06.16. 18:27 Szólj hozzá!

        Címkék: dereguláció

        Az új Btk. koncepció különös részéből, azaz az egyes bűncselekmények tényállásai közül néhányat kiemelnék, amely néhány talán a hétköznapi embert is érdekelheti…

        Erőszakmentes szexuális erőszak

        Jelentősen, a felderíthetőséget is veszélyeztetve szigorodik a szexuális bűncselekmények megítélése. A szexuális erőszak lép a korábbi erőszakos közösülés és szemérem elleni erőszak helyébe, ám a sima összevonáson túl komoly szigorítások történnének:

        a)      Eddig erőszakkal vagy az élet és testi épség elleni fenyegetéssel valósulhatott meg bűncselekmény, míg mostantól az áldozat szexre kényszerítése bármely más módon, azaz nem személyre irányuló fenyegetés útján is lehetséges, így a kényszer lehet például anyagi természetű (mondjuk a lakhatás megvonásával való fenyegetés), de akár tisztán érzelmi is.

        b)      Nem az eddigi 12, hanem a 18 év alatti sértett esetében lép be a minősített eset a 2-8 évig terjedő büntetéssel.

        A megrontásnál nem kell majd magánindítvány, tehát a rendőrség a sértett (illetve törvényes képviselője) kezdeményezése nélkül, akár akarata ellenére is eljárhat, tehát jelentősen nő a fenyegetettség, de ezzel párhuzamosan nagyban nehezedik a büntetőügyekben eljáró hatóságok dolga. Persze a szigorítás elvileg találkozik a cselekmény veszélyességével és társadalmi megítélésével is, de ettől még tény, hogy ha pl. a „sima” fenyegetés nemi erőszakot alapoz meg, akkor bizonyosan még több párkapcsolati vitát kell kiszűrnie a rendőrségnek a tényleges bűncselekmények közül.

        Fogyasztói szemlélet

        A drogfogyasztó büntetésre kerül, a kereskedőre vonatkozó szankciók szigorodnak, a drogfüggőkre vonatkozó enyhébb szabályok kivezetésre kerülnek, a jelenlegi elterelési gyakorlat (büntetés helyett elvonó) ellehetetlenítése.

        Az indoklás egyik elemeként találkozhatunk a függők alacsonyabb szankcióinak megszüntetésénél, hogy az alkoholisták esetében sincs hasonló szabály (igaz, sem az alkoholfogyasztás, szem az alkohollal való kereskedelem nem bűncselekmény).

        Végül a kábítószerrel összefüggő cselekményekkel összefüggő szigorítás trendjébe illeszkedik egy új szabály is: önálló bűncselekmény lesz a bódult állapotban történő járművezetés, amely így halmazatban is elkövethetővé válik az ittas járművezetéssel.

        A szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül a letöltés is lopás továbbra is

        A szerzői jog megsértését a lopásnál szélesebb körben büntette a büntetőjog. A tervezet a szerzői jogok megsértésén enyhítene: csak a 100 000 forint feletti vagyoni hátrányt okozó, illetve az üzletszerű elkövetés lenne bűncselekmény, az ennél enyhébb esetek szabálysértésnek minősülnének.

         (Részleges forrás: http://igyirnankmi.hvg.hu)

        Szerző: Illés Angéla  2012.06.16. 18:25 Szólj hozzá!

        Címkék: új btk

        A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény rendelkezései szerint:

         

        „E fejezet alkalmazása szempontjából tulajdonszerzésnek kell tekinteni a termőföld tulajdonjogának – ideértve a részarányként meghatározott tulajdont is – bármilyen jogcímen (szerzésmódon) történő megszerzését, kivéve a törvényes örökléssel, az elbirtoklással, ráépítéssel, kisajátítással és a kárpótlási célú árverés során történő tulajdonszerzést.

        Termőföld tulajdonjogát csere jogcímén akkor lehet megszerezni, ha a csereszerződésben a felek termőföld tulajdonjogának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, és

        a)            a csere tárgyát képező egyik földrészlet az azt megszerző cserepartnernek már a tulajdonában álló földrészletével azonos településen fekszik, vagy

        b)            a cserepartnerek egyikének bejelentett lakóhelye azon a településen van, amely település közigazgatási területén fekszik a csere címén általa megszerzendő földrészlet.

        Termőföld tulajdonjogát ajándékozás jogcímén csak közeli hozzátartozók [Ptk. 685. § b) pont], közalapítvány, önkormányzat, egyház, belső egyházi jogi személy és a Magyar Állam javára, valamint a mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatása feltételeként lehet átruházni.”

         

        Belföldi magánszemély termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona (a továbbiakban: AK) értékű termőföld legyen.

        A belföldi magánszemély nem szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát, ha az annak fekvése szerinti településen az ő és közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] tulajdonában lévő termőföld mennyisége a megszerezni kívánttal együtt meghaladná a település összes termőföld területének egynegyedét vagy az ezer hektárt.

        A belföldi magánszemély által megszerezhető termőföld mértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a legfeljebb 6000 m2 területtel önálló ingatlanként (földrészletként) kialakított tanya területén levő termőföldet.

        A magánszemély az e törvény hatálybalépésekor meglévő termőföld tulajdonát legfeljebb annak területnagyságát és AK értékét meg nem haladó területnagyságú és AK értékű termőföldre cserélheti.”

         

        „Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát – a Magyar Állam, az önkormányzat és a közalapítvány kivételével – nem szerezheti meg.

        Egyház, belső egyházi jogi személy végintézkedés, ajándékozási, tartási vagy életjáradéki szerződés alapján, valamint jogutódlással a jogelődjének tulajdonában álló termőföldre tulajdonjogot szerezhet.

         

        A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld tulajdonjogát – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – nem szerezheti meg.

        A belföldi magánszemélyre vonatkozó szabályok irányadók azon tagállami állampolgárra, aki önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kíván letelepedni Magyarországon, és legalább három éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon lakik és folytat mezőgazdasági tevékenységet.”

        „A haszonélvezeti jog és a használat jogának szerződéssel való alapítására a II. fejezet tulajdonszerzést korlátozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ennek során a szerző fél tulajdonában lévő és haszonélvezetébe (használatába) kerülő földrészleteket össze kell számítani.”

         

        A termőföld jogellenes megszerzése a fenti szabályok megsértésével történő megszerzést jelent, amelyet az új Btk koncepció büntetni tervez.

        Szerző: Illés Angéla  2012.05.31. 17:54 Szólj hozzá!

        Címkék: termőföld termőföld jogellenes megszerzése

        Az új Büntető Törvénykönyv szerint a termőföld jogellenes megszerzője, továbbá az erre vonatkozó zsebszerződés ügyvéd, közjegyző elkészítője is 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés-büntetést kaphat 2013-tól. Vagyis önálló törvényi tényállás lesz a zsebszerződés elkövetése, ugyanakkor korlátlanul enyhíthető majd annak a büntetése, aki a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti és az elkövetés körülményeit feltárja.

        A Büntető Törvénykönyvben (Btk.) várhatóan 2013-ban történő hatálybalépése után a termőföld jogellenes megszerzését 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetnék, és nemcsak a szerződő felek lennének eljárás alá vonhatók, hanem a zsebszerződést megkötő, az abban résztvevő ügyvédeket, vagy közjegyzőket is büntethetnék. Utóbbiak esetében még egy fokkal szigorúbb a szabályozás, mert a törvénykönyv hatálybalépéséig büntetlenséget, amnesztiát hirdetnek azoknak, akik ezeknek a szerződéseknek a hátterét felfedik, a körülményeket bejelentik a hatóságoknak, ám ez a korlátlan enyhítés nem vonatkozik az elkészítő ügyvédekre, közjegyzőkre.

        Természetesen, a termőföldre vonatkozó haszonbérleti, vagy használati jog (legyen az akár szívességi használat, vagy bármely más, a termőföld puszta birtoklására lehetőséget biztosító kötelmi jog) létesítése nem tiltott, nem semmis. Ezek a cselekmények csak akkor válnak bűncselekménnyé, ha a termőföld tulajdonjogának megszerzése, haszonélvezeti jogának, vagy a termőföldre vonatkozó használat jogának alapítása céljából az erre vonatkozó tilalmat kijátszva kötnek ilyen szerződést.

        A jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a dologi jogok közül a termőföld tulajdonjogának megszerzése, valamint a termőföldre vonatkozó haszonélvezeti jog és használat jogának alapítása tiltott, illetve korlátozott meghatározott személyi kör számára. Ezek a tilalmak magánjogilag úgy vannak megfogalmazva, hogy azok a termőföldre vonatkozó elővásárlási jog, visszavásárlási jog és vételi jog kikötésére is alkalmazhatók. Ha ezeket kijátsszák, már a magyar Büntető Törvénykönyv szigora csaphat le.

        Az elképzelések szerint az ügyészség biztosítani fogja, hogy közérdekből megtámadhassák a zsebszerződéseket, és módosítani fogják az ingatlan-nyilvántartási szabályozást is annak érdekében, hogy a nyilvántartásban megjelenő gyanús szerződéseket vizsgálni lehessen.

         

        Ezzel lehet összefüggésben az a törvényjavaslat is, mely szerint a termőfölddel, valamint az erdővel kapcsolatos valamennyi szerződést a jövőben kötelező lenne közjegyzői okiratba foglalni („közjegyzői okirati kényszer”).

         

        Új büntető törvénykönyv koncepciója:

        http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958.pdf

         

        Közjegyzői kényszerre vonatkozó tervezet linkje:

        http://www.parlament.hu/irom39/07169/07169.pdf

        Szerző: Illés Angéla  2012.05.18. 12:05 Szólj hozzá!

        Címkék: közjegyző termőföld új btk