A határidő meghosszabbítása

Az ellenőrzésre előírt határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A másodfokú adóhatóság felettes szerve az ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben egyszer további 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az állami adóhatóság vezetőjének, a vámhatóság vezetőjének indokolt kérelmére az adópolitikáért felelős miniszter az ellenőrzési határidőt egyszer, további 120 nappal meghosszabbíthatja. Az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról a felettes adóhatóság végzésben dönt. [Art. 92. § (2), (11) bek.]

Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában (vagyis ha a határidő meghosszabbítását az adóhatóság nem kérte, vagy a felettes szerv a kérelmet elutasította) az ellenőrzést az adóhatóságnak a törvényben előírt módon és határidőben kell lezárni. [Art. 92. § (3) bek.]

Az ellenőrzési határidő túllépése

Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet, vagyis köteles az ellenőrzést lezárni, a jegyzőkönyvet a rendelkezésre álló adatok alapján elkészíteni. A határidő lejártát követően végzett eljárási cselekmények során beszerzett bizonyítékok nem használhatóak fel. [Art. 92. § (12) bek.]

Az adózó, ha megítélése szerint az ellenőrzés határidejének túllépése az adóhatóságnak felróható okból történik, a határidő lejártát követően kifogással fordulhat a felettes szervhez. A felettes szerv az adózó észrevételeinek figyelembevételével végzésben dönt az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az eljáró adóhatóságot az ellenőrzés lezárására utasítja. [Art. 100. § (5) bek.]

 Adóhatóságot terhelő bizonyítási teher

1)      adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy fennállnak a becslés alkalmazásának feltételei;

2)      adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló módszerek, körülmények, tények, adatok az adó alapját valószínűsítik.

Adózót terhelő bizonyítási teher

A becslési eljárás során megállapított adóalapot az adóhatóságnak csak valószínűsíteni kell. Ebből következik, hogy az eljárás során nem bizonyított körülmények és tények is az adózó terhére értékelhetőek. Ezzel szemben az adózó az adóhatóság által megállapított adóalaptól való eltérést, hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.

Az adóhatóságnak minden bizonyítékot egyenként és összességükben is értékelnie kell.

Fontos tehát, hogy nem az adóhatóságnak kell az adózó által előadott tényeknek, nyilatkozatoknak a valóságtartalmát megcáfolni ellenbizonyítással. Mindez azzal a következménnyel járna, hogy ha az adóhatóság nem tudná az adózói nyilatkozatokat bizonyítékokkal alátámasztottan cáfolni, akkor el kellene fogadnia őket. De mivel becslés alkalmazásánál a bizonyítási teher megfordul, így az adózót terheli az a kötelezettség, hogy állításait hitelt érdemlő adatokkal igazolja.

 Bizonyítási eszközök és a tényállás tisztázása

Az adóhatóság az ellenőrzés során a tényállás tisztázása érdekében a következő bizonyítékokat és bizonyítási eszközöket használhatja fel:

1)      más hatóság nyilvántartásából származó adatok, adatszolgáltatásból származó adataik

2)      más adózóktól származó adatok, kapcsolódó vizsgálatok adatai

3)      helyszíni szemle

4)      szakértői vélemény

5)      tanúvallomás

6)      adózó vagy meghatalmazottjának, más adózónak a nyilatkozata

7)      hiteles dokumentum

8)      közös jegyzőkönyv.

Adóhatóság vizsgálja a bizonyítási eszközök bizonyító erejét:

1)      Szemlét alkalmaz az adóhatóság bizonyos tevékenységek és tárgyak megtekintésére. Vagyonosodási vizsgálatoknál a valós bevételek és kiadások megállapítására szolgál.

2)      A magánszakértői vélemény nem tekinthető teljes bizonyító erejű dokumentumnak, mivel ez a magánszakértő véleményét tartalmazza. A szakértő véleményével szemben ellenszakértő is felkérhető.

3)      Az igazságügyi szakértő véleménye a mérvadó bizonyítási eszköz, ha ellentétes szakértői vélemények vannak, akkor szakértői bizottság dönt az adott szakkérdésben.

4)      Tanúvallomás nem tekinthető teljes bizonyító erejű dokumentumnak, mivel a tanú álláspontját tartalmazza.

5)      Adózó és meghatalmazottjának nyilatkozatának bizonyító ereje a nyilatkozatot adó személy érintettsége miatt korlátozott. A megtett nyilatkozat módosítható és vissza is vonható, ezt azonban az indokolni kell, úgy hogy abból kitűnjön a visszavonás vagy módosítás okszerű magyarázata.

6)      Hiteles dokumentumok eredeti példányai vagy hitelesített másolatai teljes bizonyító erővel bírnak, és ezek képezik az ellenőrzés alapdokumentumait.

7)      Nyilatkozattételi jegyzőkönyv az adóhatóság által feltett kérdésekre adott adózói válaszokat tartalmazza. A kérdésekre adott válaszokat az adózók gyakran módosítják, így bizonyító ereje megkérdőjelezhető.

 Iratbetekintés

Az adózót az egész eljárás alatt megilleti az irat-betekintési jog, vagyis az ellenőrzés során keletkezett iratokat megtekintheti. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. (Az adózó mellett az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti, az adó megfizetésére kötelezett személy is jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére.) Az adóhatóság által készített másolat után az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) mellékletének IV/1. pontja szerint illetéket kell fizetni. [Art. 12. § (1) bek., 100. § (3) bek.]

Az irat-betekintési jog azonban nem korlátlan. Korlátozható az iratbetekintés az adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínűsíthető, hogy azok tartalmának megismerése a későbbi ellenőrzést meghiúsítaná. Az iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság végzéssel dönt. A végzéssel szemben az Art. 136. § (3) bekezdés e) pontja szerint önálló fellebbezéssel lehet élni. [Art. 12. § (2) bek.]

Nem tekinthet be az adózó

• az adóhatóság, illetőleg a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső levelezésébe,
• a határozat (végzés) tervezetébe,
• a tanú vagy az eljárásban részt vevő más személy természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe (iratba), ha az adóhatóság ezen adatokat zártan kezeli,
• betekintési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba,
• az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik,
• törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja. [Art. 12. § (3) bek.]

Fedezetszámító táblázat

A fedezetszámító táblázat vagy más néven forrás-fedezet tábla (illetve kronologikus vagyonmérleg) szolgál az elemzés befejezése után a be nem fizetett jövedelemadó alapjának a meghatározására. Az adóhatóság tehát összeállítja a fedezetszámító táblázatot, melynek nincs kötött formája.

Ha a vizsgált időszakot megelőző időszakra forráshiány került megállapításra a rendelkezésre álló adatok alapján, akkor a vizsgált időszakra nézve a nyitótétel szintén nulla lesz, tekintettel arra, hogy a korábbi évekre megállapított fedezethiány adóalapot képez és ezért annak az évnek a záró egyenlege is nulla lesz.

Mindezekből az következik, hogy az adózó minél nagyobb megtakarítás igazolásában érdekelt a vizsgált időszak első napjára, mivel döntően befolyásolja a nyitóegyenleg értéke az adóalap meghatározását.

Általában vagy fedezethiány, vagy fedezettöbblet jön létre. Ha az év végén a forrás- és a kiadási oldal összevetése után az adóhatóság fedezettöbbletet tár fel, azt a következő év nyitóegyenlegében a bevételi oldalon pozitív értékben veszi figyelembe. Amennyiben a forrás- és a kiadási oldal összevetése után az adóhatóság év végén fedezethiányt állapít meg azt, mint az adott év adózatlan jövedelmét veszi figyelembe.

 Az adóbecslés

Adóhatóság becslést alkalmazhat, ha az adózó tényleges jövedelem nem állapítható meg. Az

Alkotmánybíróság több határozatában is kimondta, hogy nem alkotmányellenes, ha az Art. megdönthető vélelmet állít fel ilyen esetben. A megdönthető vélelem addig áll fenn, amíg azt az adózó meg nem dönti, vagyis ellenkezőjét nem bizonyítja.

A vélelem megdönthetőségének követelménye az Alkotmányban megfogalmazott korlát miatt szükséges, miszerint mindenki csak jövedelmi, vagyoni helyzetével arányosan köteles a közterhekhez hozzájárulni.

A 2012. január 1-től hatályos Alaptörvény is kimondja, hogy teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez.

A becslés jogalapja

A becslési eljárás előtt meg kell vizsgálnia az adóhatóságnak, hogy fennáll-e a becslés jogalapja. Az Art. hat esetben teszi lehetővé becslés alkalmazását, abban az esetben ha:

1)      a vagyonszerzési illeték alapja nem állapítható meg;

2)      ha az adó alapja nem állapítható meg;

3)      ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására;

4)      ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta;

5)      ha az adózó az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani;

6)      ha sem a bevételekről, sem a kiadásokról iratok, adatok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésre és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.

Ez a törvényi felsorolás szigorú taxatív jellegű, tehát az adóhatóság sem az adózó terhére, sem az adózó javára nem terjeszkedhet túl, a fenti hat eseten kívül becslés alkalmazásának nincs helye.

Rendkívül fontos szabály, hogy becslés feltételeinek fennállását az adóhatóságnak kell bizonyítania. Ez az adózókat védő szabálynak tekinthető, ugyanis azt kell bizonyítania az adóhatóságnak, hogy az adott ügyben egyéb ellenőrzési módszerek nem alkalmazhatóak. A becslési eljárás és a vélelem az adóigazgatási eljárásban csak kivételesen, többletgaranciák beépítésével alkalmazható.

A bírói gyakorlat kimondta, hogy önmagában már a bevallás adatok és a feltárt tagi hitel, vagyoni betét, egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos veszteség összege közötti ellentmondás is megalapozza a becslés alkalmazhatóságát. Ugyanakkor önmagában az a tény, hogy az adózó vállalkozása nagy összegű vesztséget halmozott fel, a becslési eljárást nem alapozza meg, alkalmazhatósága nem felel meg a kritériumoknak. A bíróság nagy jelentőséget tulajdonít az adóhatóság által lefolytatott eljárásban a bizonyítékok súlyának, értékelésének mérlegelésére, mellőzésének indokolására.

 Jegyzőkönyvezés és írásba foglalás

Az adóellenőrzés lezárásakor készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:

1)      vizsgálat jogalapjának és az adóhatóság által alkalmazott eljárás leírását;

2)      a vagyonosodási vizsgálat lefolytatásakor megállapított hiányosságok és mulasztások leírását, az adóhatóság által alkalmazott becslést indokolttá tevő körülményeket;

3)      a becslési eljárás lefolytatásának leírását, megindokolva, hogy miért az alkalmazott módszer a legmegfelelőbb az adóalap meghatározására;

4)      az eljárás során levont következtetéseket alátámasztó bizonyítékokat, adatokat;

5)      az eljárás során tett bizonyítási indítványokat;

6)      az eljárás során az egyes bizonyítási indítványok elutasításának okát;

7)      az adóalap és az adó mérték számításának leírását;

8)      a bevételek és kiadások idősoros egyenlegszámítását, figyelemmel az életvitelre fordított kiadásokra;

9)      mellékletben csatolni kell a számításokat alátámasztó dokumentumokat, az adózó és meghatalmazottjának nyilatkozatait, szerződéseket, adatszolgáltatások által beszerzett adatokat, felvett tanúvallomásokat, az adózó által előterjesztett, de az adóhatóság által el nem fogadott bizonyítékokat és indítványokat indokolva az elutasítás okát.

 Ellenőrzés eredményének elemzése

Az ellenőrzés befejezése után, miután befejeződött a kiadásokra, költségekre és a bevételekre, jövedelmekre vonatkozó információk gyűjtése az adóhatóság a különböző forrásokból származó rendelkezésére álló adatokat értékeli és összességükben is vizsgálja. Áttekinti a bizonyítékokat és vizsgálja bizonyító erejüket, vagyis azt, hogy milyen mértékben támasztják alá az adózó állításait illetve milyen mértékben támasztják alá az adóhatóság elől eltitkolt jövedelem és vagyonosodás létét.

 Vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatban tapasztalható adózói hivatkozások és ezekre adott adóhatósági válaszok

Hivatkozni szoktak az adózók baráti, rokoni segítségre a megvalósított nagy értékű ingatlan építésénél, de általában a felhasznált építőanyagokról nem rendelkeznek számlákkal. Ilyen esetben az adóhatóság szakértőt vehet igényben, annak megállapítása céljából, hogy az építkezéshez mekkora pénzösszegre volt szükség.

Rendszeresen hivatkoznak az adózók rokonoktól, barátoktól készpénzben kapott nagy összegű kölcsönökre. Ezek alátámasztására becsatolnak írásba foglalt szerződéseket, amelyek lehetnek a felek által írtak, de ügyvéd vagy közjegyző által készített, minősített magánokirati illetve közokirati formába foglalt szerződések is. Az adózó által becsatolt szerződésekből szinte mindig hiányoznak a teljesítést biztosító mellékkötelezettségek, például jelzálogjog kikötése, harmadik fél általi kezességvállalás vagy az kölcsönügylet szempontjából olyan fontos elemek, mint a fizetendő kamatok vagy a visszafizetés ütemezése. Rendszeresen előfordul, hogy ezen szerződéseket utólag, már a jegyzőkönyv adatainak ismeretében írják meg, alátámasztani igyekezvén a kölcsönök tényét és összegét. Ilyen adózói hivatkozás esetén az adóhatóság kapcsolódó ellenőrzést folytat le a kölcsönadónál, melynek eredményeként, akár újabb vagyonosodási vizsgálat indulhat.

Hivatkozni szoktak arra is az adózók, hogy a nagy értékű ingóságot vagy ingatlant, a már elhunyt rokonoktól kapták még életükben, ezért ezek nincsenek feltüntetve a jegyző által készített hagyatéki leltárban és közjegyző által meghozott hagyatékátadó végzésben. Ilyen esetben az adóhatóság megkeresi az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságot, hogy adatokat szerezzen be az elhunyt személyek jövedelmi helyzetéről.

Ha az adózók nagy összegű nyereményre hivatkoznak – ami lehet lottó vagy totó, de akár pénznyerő automatából származó nyeremény is, vagy nem legális szerencsejáték nyereménye is – az adóhatóság a Szerencsejáték Zrt.-től kér adatokat a nyertesekről, vagy a játékgépet üzemeltető céget keresi meg, hogy igazolja a nyeremény tényét és a nyertes személyazonosságát.

Előfordul, hogy az eljárás alá vont adózó vagyonosodásának forrásaként külföldi céget vagy természetes személyt jelöl meg. A külföldi cégekre és természetes személyekre való hivatkozás megalapozottságának ellenőrzése sok időbe telik. Ekkor az adóhatóság nemzetközi megkereséseket kezdeményez és ezekre adott válaszok megérkezéséig felfüggeszti az adóhatósági eljárást.

 Jogorvoslati rendszer

Az alábbiak szerint vázolható fel az adójog jogorvoslati rendszere:

1)      Jogorvoslat közigazgatási úton

• Jogorvoslat saját hatáskörben (kijavító határozat hozatala; módosító határozat hozatala; módosítás; visszavonás).
• Jogorvoslat fellebbviteli úton (fellebbezés; felügyeleti intézkedés).

2)      Jogorvoslat nem közigazgatási úton (adóper; ügyészi fellépés, felhívás, jelzés).

Az észrevételezés joga

Az adózónak joga van az adóhatósági megállapításokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, jegyzőkönyv átadását követő 15 napon belül észrevétellel élni.

Az észrevétel nem illetékköteles, vagyis ingyenes jogorvoslati lehetőség az adózó számára. Az észrevételt a jegyzőkönyv átadásától számított 15. napon el kell juttatni az adóhatósághoz, vagy postára kell adni. Az észrevételezésnek nincsen tartalmi kötöttsége, tehát az adózó előadhat szinte mindet, ami az ügyre vonatkozik, például hivatkozhat új bizonyítékra, jogszabálysértésre vagy új tényeket is előadhat benne.

Már az észrevételben lehetősége van az adózónak arra, hogy kérje az adóbírság, illetve a késedelmi pótlék elengedését vagy csökkentését.

Az adózói észrevétel eredményeként elképzelhető, hogy az adóhatóság:

1)      az észrevételben foglaltakat elfogadja egészben vagy részben, ekkor az észrevétellel módosított kiegészítő jegyzőkönyvet ad ki;

2)      az észrevételben foglaltakat nem fogadja el és ennek alapos indokát adja majd határozatában;

3)      az észrevétel megtételét követő tizenöt napon belül folytatja az ellenőrzést, ha olyan új tény, adat, bizonyíték vagy körülmény merült fel, ami ezt szükségessé teszi, mivel a megállapításokat befolyásolja és ekkor is kiegészítő jegyzőkönyvet készít.

 Fellebbezés

Az fellebbezés elbírálását az első fokon eljárt adóhatóság felettes szerve intézi. Fellebbezni lehet a határozat ellen, ha az adózóra nézve jogszabálysértő vagy érdeksértő. A fellebbezés rendes közigazgatási jogorvoslati eszköz. Alanyi oldal szempontjából fellebbezésre jogosultak mindazok, akikre vonatkozóan az adóhatóság elsőfokú döntése rendelkezést tartalmaz. Fellebbezés tárgyi oldala szempontjából fellebbezéssel támadható az adóhatóság ügy érdemében hozott elsőfokú határozata és tizenegy önállóan támadható végzése..

A fellebbezéssel önállóan támadható végzések a következők:

1)    az eljárást felfüggesztő;

2)    eljárást megszüntető;

3)    a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító;

4)    a bevallás, a bejelentés és a fellebbezés határidejének elmulasztásával kapcsolatban benyújtott igazolási kérelmet elutasító;

5)    az iratbetekintési jog korlátozását elrendelő;

6)    az adózó ismételt ellenőrzésére irányuló kérelmet elutasító;

7)    a visszatartási jog gyakorlásáról hozott;

8)    a végrehajtási kifogást elbíráló;

9)    az eljárási bírságot kiszabó;

10)az eljárási költségek viselésének kérdésében hozott;

11)a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában hozott elutasító végzés ellen.

Ezen tizenegy végzésen kívül a végzéseket csak a határozat ellen benyújtott fellebbezésben lehet megtámadni.

A fellebbezés határideje naptári napban van meghatározva. A fellebbezés benyújtásának határideje főszabály szerint 15 nap, a határozat vagy végzés közlésétől számítva, utólagos adómegállapítás tárgyában hozott döntés esetén pedig 30 nap. Ha az adózó elmulasztja a fellebbezési határidőt, akkor késedelmét igazolási kérelemmel mentheti ki, egyúttal az elmulasztott cselekményeket is pótolnia kell és igazolnia kell, hogy a mulasztás önhibáján kívül történt. Ennek a három feltételnek együttesen fenn kell állnia, ellenkező estben az adóhatóság az igazolási kérelmet elutasítja.

 A fellebbezés eredményeként a másodfokú adóhatóság a következő határozatokat hozhatja:

1)    a helybenhagyja a határozatot vagy végzést;

2)    az elsőfokú határozatot vagy végzést megváltoztatja;

3)    megsemmisíti az első fokú adóhatóság határozatát vagy végzését;

4)    ha a határozat vagy végzés meghozatalához nincs elég adat, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a határozat vagy végzés megsemmisítése mellett az első fokú adóhatóságot új eljárásra utasítja, vagy a tényállás kiegészítése iránt maga intézkedik.

Az adóhatósági döntések elleni fellebbezés illetékköteles.

Adóhatósági végzés ellen konkrét összegben meghatározott, a fellebbezés illetéke ez 3000 forint. Adóhatóság határozatával szemben a fellebbezési illeték mértéke az ügy értékéhez igazodik, minden a fellebbezésben kifogásolt megkezdett 10.000 forint után az illeték 400 forint. A minimális illeték 5000 forint, a maximális illeték 500.000 forint.

Az adóhatóság akkor is érdemben elbírálja a fellebbezést, ha az adózó fellebbezési illetéket nem vagy csak részben, illetve a megszabott határidőn túl fizette meg, de ebben az esetben az adóhatóság a meg nem fizetett illeték összegéig, de legfeljebb 100.000 forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.

 Felügyeleti intézkedés

Felügyeleti intézkedés indulhat az adózó kérelmére és hivatalból is, törvényességi felügyeleti jogkörben. Felügyeleti intézkedés rendkívüli jogorvoslat. Felügyeleti intézkedést tesz a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter kérelemre vagy hivatalból, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata, önálló fellebbezéssel támadható végzése jogszabálysértő, vagy a határozat, az önálló fellebbezéssel támadható végzés meghozatalára jogszabálysértő módon került sor. A korábbi szabálytól eltérően az adópolitikáért felelős miniszterhez, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszterhez benyújtott felügyeleti iránti kérelmet csak ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő vagy okleveles adószakértő ellenjegyzésével lehet benyújtani.

Felügyeleti intézkedés tárgya lehet tehát, adóhatósági határozat vagy önállóan fellebbezhető végzés, abban az estben, ha jogszabálysértő vagy meghozatalára jogszabálysértő módon került sor. Az adóhatóság a felettes adóhatóság, adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter erre irányuló felhívásától számított 15 napon belül köteles az iratokat felterjeszteni.

Az utólagos adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem elbírálására az iratok felügyeleti szervhez történő beérkezését követő naptól számított 60 nap, kivéve, ha az eljáró szerv a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

Adózó javára addig lehet felügyeleti intézkedést tenni, amíg el nem évül az adó megállapításának joga. A fellebbezéstől eltérően lehetőség van a felügyeleti intézkedést ugyanazon határozattal szemben többször is kérelmezni, természetesen az illetéket minden egyes esetben meg kell fizetni. Bár azonos tényállás és bizonyítékok mellett nem fog a felügyeletet gyakorló miniszter az korábbiaktól eltérő döntést hozni.

Adózó terhére nem lehet felügyeleti intézkedést tenni.

 Négy esetben lehet érdemi vizsgálat nélkül elutasítni a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet:

1)      az ügyben már született bírósági ítélet, ugyanis a bírósági döntés köti a közigazgatást;

2)      az ügyben már folyamatban van a bírósági felülvizsgálati eljárás,

3)      a megtámadott döntés nem jogszabálysértő csak érdeksértő;

4)      az adópolitikáért felelős miniszterhez, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszterhez benyújtott kérelem nem tartalmaz ügyvédi, adótanácsadói, adószakértői vagy okleveles adószakértői ellenjegyzést.

 A felügyeleti intézkedés illetékköteles, ha az adózó kérelmére indul. Mértékének meghatározása megegyezik a fellebbezésnél meghatározottal kivéve, ha a felügyeleti intézkedést az adópolitikáért felelős miniszter folytatja le, ebben az esetben a vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 500 forint, de legalább 50 000 forint, legfeljebb 500 000 forint a megfizetendő illeték.

A felügyeleti intézkedés iránti kérelmet az alapdöntést meghozó adóhatóságnál kell benyújtani, amely tizenöt napon belül felterjeszti az iratok csatolásával.

 Adóper

Az Alaptörvény biztosítja a jogot, hogy mindenki, hogy jogorvoslattal élhet az olyan hatósági és más közigazgatási határozat ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti (Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) XXVIII. cikk (7) bek.)

A bírósághoz fordulás feltételei:

1)      az adóhatóság határozatával szemben;

2)      a másodfokon hozott jogerős határozattal szemben;

3)      jogszabálysértés esetén;

4)      szubjektív határidő: 30 nap van a per megindítására (objektív határidő: 3 hónap).

Az adóperben a Törvényszékeknek (2012 előtt Megyei vagy a Fővárosi Bíróság) van hatásköre eljárni. A bíróság jelenleg főszabály szerint a keresetet tárgyaláson kívül bírálja el, tárgyalást csak akkor tart, ha ezt a felek valamelyike kéri.

A Törvényszéknél megindított eljárás illetékköteles, az illeték mértéke a pertárgy értékének 6 százaléka, minimum 10.000 forint, maximum 900.000 forint. A Kúria előtt felülvizsgálati eljárásban az illeték mértéke 6 százalék, minimum 10.000 forint, maximum 2.500.000 forint. Az adópereknél az adózót tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg, ez kedvező mivel így a kereset benyújtásakor nem kell az illetéket előzetesen megfizetnie.

A jogerős adóhatósági határozatot támadó keresetlevelet 3 példányban az első fokon eljárt adóhatóságnál kell benyújtani, amely 5 napon belül iratokkal együtt felterjeszti a másodfokú adóhatósághoz. A másodfokú adóhatóság pedig 15 napon belül továbbítja a keresetlevelet, az iratokat és érdemi állásfoglalását az illetékes bíróságnak.

Az elsőfokú adóhatóság 3 napon belül terjeszti fel a másodfokú adóhatóság elé és a másodfokú adóhatóság 8 napon belül továbbítja az illetékes bírósághoz, ha az adózó által beterjesztett keresetlevél kérelmet tartalmazza a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztésére. Az adóper megindítása ugyanis nem jár a jogerős határozat végrehajthatóságának a felfüggesztésével, erről a bíróságnak külön kell dönteni.

A végrehajtás felfüggesztésének kérelmezésekor az adózónak, azt kell bizonyítani, hogy különös méltánylást érdemlő vagy egyéb jelentős, illetőleg súlyos hátránnyal járna rá nézve a végrehajtás. Mindezek mellett a bírósági gyakorlat szerint az adózónak igazolnia kell kérelmében, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot nem lesz helyreállítható vagy, hogy a végrehajtás súlyosabb károsodást okozna, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna.

A bíróság a keresetlevél hozzá történő beérkezésétől számított 8 napon belül végzéssel dönt az adóhatósági határozat végrehajtásának felfüggesztéséről.

A bíróság döntése adóperben 4 féle lehet:

1)      az adózó keresetét annak megalapozatlansága miatt elutasítja;

2)      jogszabálysértést állapít meg, és a másodfokú adhatóság határozatát hatályon kívül helyezi;

3)      új eljárásra kötelezi az adóhatóságot;

4)      adóhatósági határozatot megváltoztatja

 A jogerős bírósági ítélet elleni rendkívüli jogorvoslatok

Felülvizsgálati kérelem

A bíróság döntését hatvan napon belül lehet a Kúria (2012 előtt Legfelsőbb Bíróság) előtt felülvizsgálati eljárásban megtámadni, fontos hogy itt a jogerős ítélet felülvizsgálatát lehet kezdeményezni, anyagi vagy eljárási jogszabálysértésre hivatkozva, ezért a jogi képviselet felülvizsgálati eljárásban kötelező.

A Kúria K.I. tanácsa 2013. szeptember 26-án megtartott tárgyaláson a Kfv.I.35.388/2012/5. számú, elvi megítélésűnek minősített ügyben hozott döntést: az un. vagyonosodási eljárásban a keresetlevélben nem elegendő általában utalni jogszabályhelyre, konkrétan nevesíteni is kell, hogy melyik tényálláshoz kapcsolódik. Amennyiben ezt a felperes elmulasztja, utóbb nem hivatkozhat rá, mert az tiltott keresetváltoztatást jelent.

A Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárás során olyan új tényre, bizonyítékra, körülményre, jogszabálysértésre nem lehet hivatkozni, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya.

A jogerős ítélet kapcsán jogszabálysértés akkor állapítható meg, ha az ítélet iratellenes, vagy a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes, téves, kirívóan okszerűtlen ténybeli következtetéseket tartalmaz. A bizonyítékok újbóli összevetésére, az abból levont következtetések felülmérlegelésére nincs mód.

A bizonyítékok okszerű mérlegelésen alapuló tényállás köti tehát a Kúriát.285 Ki kell emelni, hogy nem állapíthat meg iratellenesség azon a jogcímen, hogy az adózó vagy az adóhatóság álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságával, ez ugyanis nem iratellenesség, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amelyre nincs jogszabályi lehetőség. A Törvényszék jogerős ítéletével szemben kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban a Kúria 120 napon belül dönteni köteles.

 Perújítás

A perújítási kérelmet a perben eljárt Törvényszékhez kell benyújtani. A perújítási kérelem előterjesztésére a perújítással támadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított 5 éven belül van lehetőség. Perújításnak akkor van helye, ha olyan új tényre, bizonyítékra, illetve jogerős hatósági vagy bírósági határozatra hivatkozik a perújítás kezdeményezője, amelyet a perben nem bírált el, feltéve, hogy az elbírálás esetén reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Akkor lehet erre a perújítási okra hivatkozni, ha az említet tényt, bizonyítékot, határozatot a perújító fél a perújítással támadott eljárásban hibáján kívül nem érvényesítette. Perújításnak lehet helye továbbá, ha a perújító bűncselekmény miatt a törvény ellenére lett pervesztes, vagy ha a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban jogerős ítéletet hoztak.

 Az adó megállapításához való jog elévülése

Az adó megállapításához való jog elévül azon év utolsó napjától számított 5 év elteltével, amely évben az adóbevallást be kellett volna nyújtani, bejelentést kellett volna tenni, vagy bevallási illetve bejelentési kötelezettség hiányában az adót meg kellett fizetni. Az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor az adómegállapításhoz való jog elévüléséig kevesebb, mint 6 hónap van hátra, egy alkalommal, ha a felettes adóhatóság a másodfokú eljárás keretében vagy a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter vagy a NAV felügyeletére kijelölt miniszter felügyeleti intézkedés keretében, illetve az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során a bíróság új eljárás lefolytatását rendeli el.

Ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a másodfokú adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig, felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik.